2010.07.10. Kultúra
Lényegében megsemmisítették a hitelét egy székely rovásjelekkel írt magyar nyelvű feliratot hordozó hun fibulának - amely egyedül is képes lett volna megcáfolni a finnugrista őstörténeti képet.
Nagy hagyománya van szép hazánkban a magyar múlt tudatos letagadásának és megsemmisítésének. Ennek keretében tanítják egyetemeinken a hazug finnugrista őstörténetet, tekintik kutathatatlan tabutémának a székely rovásírást, csináltak modern betontetőt a székesfehérvári koronázótemplom fölé, dúlták fel a királysírokat, mondják Mosaburgnak Zalavárt stb. Ismert példái e gyalázatos folyamatnak a tárgypusztítások is. Hunfalvy állítólag elégette a Bálint Gábor által a Kaukázusban gyűjtött anyagot, vagy annak egy részét; Kun Béla meg darabokra bontva (zsidó tematika) akarta ékszerészeknek eladni a Szent Koronát. Most - sajnos - egy hiteles esetről számolhatok be: a Magyar Nemzeti Múzeum előbb tönkretette; majd a fibula állapotára hivatkozva megpróbál kibújni a letéti szerződésben vállalt kötelezettségei (a kiállítás és a publikálás) alól.

1. ábra. A hun fibula állapota a letétbe helyezéskor

2. ábra. Rajz a fibuláról3. ábra. A hun fibula lecsiszolt előlapja

4. ábra. A fibula lecsiszolt hátlapja; eltűnt róla az 1-1.5 mm hosszan kilógó vascsap, az egykori tű maradéka

Tizenvalahány évvel ezelőtt vásároltam Fekete Andrástól egy bronzfibulát (ő egy numizmatikai ülésen vette), amit öt régész minősített hunnak, vagy hun korinak. Ezt elsőként "A székely rovásírás eredete" c. kötetemben tettem közzé 1998-ban. A fibulát a címlapján bemutató kötet kiállítását az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon Bálint Csanád és Róna-Tas András valótlan értékelésére hivatkozva tagadta meg a Frankfurt 99 Kht. A fibula fényképét és a rajzát legutóbb Erdélyi István és Ráduly János közölte 2010-ben megjelent kötetének a székely rovásírás hun emlékeiről írt fejezetében.

A fibulát egy letéti szerződés keretében átadtam a Magyar Nemzeti Múzeumnak azzal a kikötéssel, hogy egy éven belül az állandó kiállításukon kell szerepeltetni és meg kell róla jelentetni egy cikket is valamelyik tudományos folyóiratban. Az egy év letelt, a fibuláról mégsem jelent meg tanulmány s ki sem állították. Bár a hét jelet hordozó fibula nem szorult felújításra, a restaurálását a Múzeum mégis elfogadtatta velem arra hivatkozva, hogy másképpen nem lehet kiállítani. Én ekkor azt hittem, hogy ecsettel lemossák, esetleg valamilyen vegyszerrel fényesebbé teszik a felületét. Ha tudom, hogy jórészt lecsiszolják a jeleit és eltüntetik róla a vascsap maradékát, majd erre hivatkozva megpróbálnak kibújni a szerződés teljesítése alól, akkor nem adom oda nekik.

Nemrég kaptam egy levelet a Múzeumtól, amiben lényegében azt közölték, hogy a két jelet nem tudják elolvasni; a tárgyat nem lehet korhoz kötni; ez nem is fibula, mert hiányzik róla a vascsap (a fibulák elengedhetetlen tartozéka); valamint a tárgy alsó és a felső része is sérült. Mindezek miatt a szerződésünk pontos teljesítésétől eltekintenének. Mivel az általam átadott fibula nem volt sérült, csak részben korrodált; továbbá nem 2, hanem 7 jel volt rajta és egy vascsap kb. másfél mm-es csonkja is kiállt a hátulján; kértem egy új fényképet róla. Ezt elküldték s kiderült, hogy a tárgyat valamilyen durva csiszolóeszközzel mindkét oldalán simára dörzsölték, amivel helyrehozhatatlanul megrongálták és szinte teljesen hiteltelenné tették. Kértem, hogy írjanak egy jegyzőkönyvet a történtekről, valamint tegyenek büntetőfeljelentést is a tettesek ellen. Rezi Kató Gábor úr, a Magyar Nemzeti Múzeum fóigazgató-helyettese villanypostán azt ígérte, hogy levélben válaszolnak a felvetései mre, de ez eddig nem történt meg.

5/a. ábra. A fibula "sz" betűjének eredeti állapota; a jel alsó része és annak környezete ép és az érintetlen kontúrok kétségkívül igazolják a jel létezését; a jel alakja a korrodált területen is jól követhető

5/b. ábra. Az "sz" betűből a csiszolás után csak a jelárok alja maradt meg; Rezi Kató Gábor úr ezt már nem is tekinthette jelnek, s talán ezért határozta meg a levelében a fibula jeleinek számát csupán kettőnek

6/a. ábra. A hun fibula "a" betűjének eredeti állapota; az ép felületben lévő jel éles körvonalai jól láthatók

6/b. ábra. A fibula "a" betűjének állapota a lecsiszolás után; a mezőt csiszolásnyomok barázdálják, a jel kontúrjai elmosódottak

7/a. ábra. A fibula "k" betűjének eredeti állapota; ép mezőben kitűnően megtartott körvonalak

7/b. ábra. A "k" betű a csiszolás után; a korábban tökéletesen ép és sima mezőt csiszolásnyomok barázdálják, a jel körvonalai elmosódottak

8/a. ábra. A hun fibula alsó végének eredeti (letétbe helyezéskor volt) állapota; a két, közel egyenlő nagyságú alsó bütyök között jól kivehető egy ív alsó és felső pereme - amelyből nyilvánvaló, hogy a fibula alsó vége - a korróziót leszámítva - ép és befejezett, nem hiányzik belőle semmi sem

8/b. ábra. A fibula alja a csiszolás után jellegtelenné vált; ezért írhatta azt róla Rezi Kató Gábor (tévesen), hogy a fibula alja törött (valójában csak a csiszolással tették hiteltelenné)

A rendkívüli tudományos értéket képviselő fibulát már nem lehet helyrehozni. Az ügyet azonban úgy kellene lezárni, hogy a tudomány és a köz vesztesége minél kisebb legyen, s hogy hasonló eset ne fordulhasson elő a következő száz évben. Ennek érdekében a következőket szeretném elérni:

- A történtekről megbízható jegyzőkönyvet kell felvenni, hogy a megmaradt roncs hitelessége és eredeti állapota kétségtelen legyen az utókor számára. A jegyzőkönyv dokumentálni fogja a Magyar Nemzeti Múzeum (és a hazai őstörténet-kutatás) pillanatnyi vezetésének etikai-tudományos állapotát is. Azonban a jelenlegi vezetés alatt álló Múzeum aligha lesz képes megbízható jegyzőkönyv készítésére, hiszen az eddigi feladatait is példátlan felületességgel, vagy tudatos romboló szándékkal látta el.

- El kell végezni azokat a feladatokat is, amelyek a letéti szerződésből hárulnak a Múzeumra: írni kell egy ismertető tanulmányt a fibuláról, valamint azt ki kell állítani. A megmaradt roncs önmagában már aligha tehető közszemlére, ezért mellékelni kell egy hiteles másolatot, vagy az eredeti állapot fényképét is.

- Kárpótolni kell a nemzetet a veszteségért az eredeti állapotot tükröző pontos és hiteles másolatok készítésével és azoknak a hazai és a nemzetközi közgyűjteményekben való elhelyezésével, a megírandó ismertető tanulmány idegen nyelvekre való lefordításával és publikációjával.

- A tetteseket felelősségre kell vonni munkaügyi, büntető és polgári kártérítési eljárásokban, valamint a történteknek nagy nyilvánosságot kell biztosítani. Ehhez jogászok, fordítók és újságírók segítségére lenne szükség.

- Fel kell tárni a múzeumi raktárakban elfekvő, eddig - a szakmában a székely írás előzményeinek és rokonságának terén megnyilvánuló általános tájékozatlanság miatt - fel nem ismert írásemlékeinket. A múzeumainkban és az egyetemeken előadássorozatokat kell szervezni, hogy a székely szójelekkel írt írásemlékeket is el tudják olvasni a "szakértők", s azokat nagyobb megbecsülésben részesíthessék a jövőben. Az általános írástörténeti tájékozottság növelése megakadályozhatja a hasonló leletpusztítást.

Minden ami nem támasztja alá a finnugor nyelvcsaládot az megsemmisítésre van utalva. Így aztán el lehet mondani nincs az ellenkezőjére tudományos bizonyíték.

Irodalom:
A budapesti hun fibula http://hunjelveny.uw.hu/
A székely rovásírás eredete (a fibulát bemutató könyvem) http://ikint.uw.hu/konyvek.htm

http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=92153

Varga Géza írástörténész

(magyarmegmaradásért alapján JOBBIK GONDOLAT)