2010. július 23. Kultúra

A magyar alkotmányosság kezdetének a 851-es Vérszerződés esküjének öt pontját tekinthetjük. Ebben már rögzítik a tagok és a fő egymáshoz való viszonyát, és a közösen szerzett gazdasági javakról is rendelkeznek. A középkori, majd a modern magyar hagyomány, a magyar történelmi folytonosság jegyében egészen a második világháborút követő évekig az alkotmányosságot folytonosnak tekintette.

Az alkotmány a mindenkori államnak az alaprendje, amelyből minden más jog származtatható. Azok a legmagasabb rendű közjogi szabályok, amelyek az állami jogalkotás folyamatára és szervezetére vonatkoznak és a legfontosabb közigazgatási szervek, alapintézmények szervezetét és működését határozzák meg. 

Az alkotmány az emberek mindennapi, hétköznapi életének a kerete. Minden alkotmányos élet alapja az a közös megegyezés, más szóval társadalmi szerződés, amelyben az egyének önként rögzítik azon alapelveket, mely szerint élni szeretnének.

,,A magyarság már a 851-es Vérszerződésben rögzítette:

1. A közösség, mint nép birtokol minden (köz)hatalmat.

2. Ebből átruházza a Főnek a neki kijáró jogokat, vagyis közhatalmi jogok egy részét, amit világosan előírnak.

3. Büntet, ha a vérszerződést akár a közösség tagja, akár a Fő szegi meg.

4. A közösség minden tagja büntetlenül szembeszállhat a Fővel, ha az az esküjét megszegi.

5. A megállapodást szentesítik esküvel.

Az adott hatalmi struktúra mellett és eszközeinek felhasználásával fejezte ki ősi elképzelését a nép és a hatalom viszonyáról. Ez az ethosz, ez a jogi életszemlélet nyilvánvalóan létezett már 896 előtt évszázadokkal, igény pedig rá 896-ban, illetve előtte néhány évvel korábban jelentkezett. Szerves jogfejlődésünk során ez teljesedett be a Szent Korona eszmében, mint Történelmi Alkotmányunkban., amelynek lényege öt pontban foglalható össze:

1. Hungaria semper libera: A Szent Korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény, és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani.

2. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

3. Una et eadem libertas: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül.

4. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

Más szavakkal: A TA a nemzet életében a felelősen cselekvő, önszervező alanyi létet és annak reális tudatát teszi elérhetővé. A Szent Koronával szimbolizált magyar alkotmányosság a biztosítéka a nemzeti szuverenitásnak, a magyar szabadságeszme átörökíthetőségének. A magyar TA a teljes eszmei közjogi látóhatárt nyitja meg előttünk, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetőséget biztosítva. A mai, chartális alkotmány ellenben a társadalom szabályozásának eszköze, de semmit sem mond arról, hogy kicsoda a társadalom-szabályozás alanyi cselekvője, és hogy milyen értékek jegyében lehet az. Ami tehát a magyar szabadságot jelenti, az nem államformához kötődik, hanem az alkotmányossághoz kötődik, mégpedig a TA-hoz. A TA normája szerint az állam a személyes és közösségi életet SZOLGÁLÓ struktúraként kell működjön, amely felelősségre vonható.

Az állam a TA esetében elszámoltatható, mert „az alkotmány a nemzet államalkotó akarata”. Tehát a nemzet, az élő szerves emberi közösség az alanya, az értékelvi meghatározója a társadalmi cselekvésnek. Az állam, a működési elveiben feltétlenül az ÉLETET kell szolgálja. Az alkotmányos állam tehát bármely formájában az életnek alárendelt struktúra egészen az önkormányzatokig.

Ellenben a chartális alkotmányokban az emberi jogok forrása az állam „önmegtartóztatása”. Tehát e definíció szerint az állam a társadalmi cselekvés közvetlen alanya, amely vagy fékezi saját magát, vagy mint akár a XX. századi diktatúrák, pusztítja a nemzetet. Vagyis itt az ÉLET, az emberi, közösségi élet szolgálja az államot, az állami mechanizmust.

A magyar TA forrásai: írott kútfők (például a törvény), vagy az íratlan kútfők, mint a szokásjog, az írásba foglalt szokásjog, vagy bírói ítélkezési gyakorlat. A szokásjog azonban ugyanolyan elsődleges (primárius) forrása jogoknak és kötelezettségeknek, mint a törvény. 

A szokás (consuetudo) és a törvény (lex) egyenrangú (Werbőczy, Trip. Bev. 10-12, 1791: X. tv, 1869: IV tv).

A XIX. és XX. századi jogtudomány kidolgozta a jogfolytonosság elméletét: Magyarországon a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a magyar állam azon évszázados intézményeinek és elvek szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a magyar állam függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság évszázados lényege. 

A jogfolytonosság alapelve, hogy törvénytelenségre jogot senki sem alapozhat: bárki külső vagy belső hatalmi erővel, vagy csellel törvényt, vagy szokást megsért, és a hatalmat nem az alkotmányos intézményeken keresztül és azok működési elve szerint gyakorolja, hatalma, és tettei jogtalanok lesznek. A jogfolytonosság kidolgozására azért volt szükség, mert a XVIII. század óta történtek kísérletek, melyek a magyar alkotmányosságot kívánták felszámolni. Ez a kommunisták, és a liberálisok nemzetellenes tevékenysége során a XX. században részben sikerült is: a TA visszaállítása helyett a 49-es legfelsőbb törvényt többszöri módosításokkal az idegen hatalmi érdekek, és a multinacionális tőke kiszolgáló eszközévé tették, amelynek következtében a szabadságától, azaz Történeti Alkotmányától megfosztott magyar nemzet 2007-re gyarmati sorba süllyedt.

Ezzel a páratlan közjogi zsenialitással eleink Európát messze megelőzve biztosították a magyarság, és a Kárpát-medence népei számára az egységet, a gazdasági-politikai érdekvédelmet, és a demokratikus jogokat is. (Ma egyekkel sem rendelkezünk!)

Ezért támadták a magyar Szent Korona Történelmi Alkotmányt oly hevesen a Habsburgok, majd a szabadkőművesekkel összefonódott kommunisták, és liberálisok:

,,Mint tudjuk, az 1919-es „patkánylázadás” felfüggesztette a Magyar Történelmi Alkotmányt, noha ehhez semmiféle jogi alapja, sem társadalmi fölhatalmazása nem volt és ideiglenes, írott alkotmánnyal kívánta azt helyettesíteni.

A rendet csináló Horthy-rendszer országgyűlésének legelső dolga a történelmi jogfolytonosság helyreállítása volt. Nemzetgyűlést hívtak össze, s az ősi magyar Alkotmányt visszahelyezték méltó helyére. Az indoklásban kifejtik, hogy a bolsevisták fő csapásukat az 1000 éves magyar alkotmányra, a nemzeti jogalkotó géniusz legeredetibb alkotására mérték, mely „…a nemzet lelkéből évszázadokon keresztül fejlődött ki, és a legsúlyosabb megpróbáltatások között, a magyarság legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé fölszentelve…”

1944-ben azonban a német megszállás, 1945-ben a szovjet megszállás vet véget Magyarország szabadságának, felfüggesztve egyúttal Történelmi Alkotmányunkat. Sztálin parancsára államforma-változtatás történik 1946-ban Magyarországon (népköztársaság), 1949-től pedig a lefordított szovjet alaptörvényt nevezik – teljességgel alaptalanul és megtévesztően - magyar alkotmánynak, mivel – az általánosan elfogadott jogelv szerint - törvénysértés jogot nem alapíthat. Vagyis nem lehetséges azt az érvelést sem elfogadni, hogy ha már fél évszázada ránk erőltették a sztálinista szovjet alaptörvényt, akkor törődjünk bele, és ne követeljük vissza ősi Alkotmányunkat.

Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerződésben benne van, hogy a magyar koronát az őt megillető, ,,méltó helyére kell visszahelyezni”. A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes hosszasan magyarázott a korona kimenekítése során az amerikai tábornoknak:

,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyűlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyűlési képviselőket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerősítése”.

- míg azok végül megértették és elismerték, és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaőr.

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Department 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát ,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. Mint látjuk, a magyar Alkotmányosságot és a Szent Koronát, mint a magyar jog és történelmi Alkotmányosság forrását, a NYUGAT és azon belül is az amerikai elnök, Truman, sőt Churchill is, mindig Tiszteletben tartotta. Hitler, Kádár, Truman, Carter, Churchill, MINDENKI. Csak a jelenlegi kormányzat és Országgyűlés, sőt még az Alkotmánybíróság, sőt a Legfelsőbb Ügyészség sem. Ez az illegitim kormányzás abszolút kirívó esete, és ezért a felelősséget minden érintettnek viselnie kell. A magyar polgár is viseli, de ő legalább már TÜNTET a szabad ég alatt, ahol még, egyelőre, magának mondhat egy talpalatnyi helyet.

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebből következően minden törvényünknek a Szent Korona eszméből kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történelmi Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsőbb törvény is csak részben merít belőle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk.

1989-ben a sztálinista alkotmánynak az alapján hirdetik ki az újabb államforma-változtatást (köztársaság) és kisebb-nagyobb módosításokkal átalakított formájára mondják, hogy ez a magyar alkotmány, sőt „alkotmányreformról” beszélnek, ami alatt ennek a további foldozgatását értik.

A Szent Korona eszme jegyében szervesen megépült ország olyan értékek hordozója lehetne, mint: a történelmi alkotmányosságon alapuló jogfolytonosság, a hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyén­nek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlőség alapján, a magyar nép országalapító, közösségalkotó és fenntartó szerepének elismerése mindenki által, a Szent Koronához való hűség jegyében.

Látható tehát, hogy a magyar Szent Korona tan Európát messze megelőzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat - tolerancia, a sokféleség elfogadása, a szabadság, hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyén­nek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlőség alapján, - amelyekért annyira küzd a neoliberális oldal. A neoliberális oldal azonban tagadja, hogy ezeket az értékeket ők nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között érvényesíti a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába állította.

Hayek közgazdasági elmélete, amely később neoliberalizmusként vált ismertté, megfelelt a nemzetközi pénzoligarcia érdekeinek, így azok bőkezű támogatását élvezi a mai napig.

,,A neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot”. Továbbá: ,,A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni”. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétől.

Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felső tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához.

Összefoglalás:

1. Az idegen megszállás alól legutóbb felszabadult Magyarországon nem merült fel a Történelmi Alkotmány jogfolytonosság helyreállításának az ügye.

2. A népköztársaság megszűnésével automatikusan érvényét veszítette az alkotmánynak nevezett sztálinista alaptörvény, mégis annak alapján – a diktatúra alkotmányos elismerésével - próbálták az ún. „rendszerváltást” törvényesíteni.

3. Az a legitimitás, melynek során az önkényuralom igazolja a jogállamiságot, a diktatúra törvényesíti a demokráciát, megkérdőjelezi az adott jogrendet is minden téren és közjogi csődhöz, legitimációs válsághoz vezet.

4. A jogfolytonosság hiánya, a nemzeti önrendelkezés csorbítása miatt törvényszerűen sérülnek mind az egyetemes emberi, mind pedig az állampolgári jogok, mind a nemzetközileg elfogadott ENSZ-egyezségokmány, mind a nemzetközi jog.

5. Az 1989-től hatalomra került kormányok valamennyien súlyos mulasztást követtek el, amiért nem tették lehetővé az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását és nem állították helyre a jogfolytonosságot, s nem adták vissza a nemzetnek ősi jogrendjét.

6. Bár a Magyar Történelmi Alkotmányt semelyik politikai erőnek nem állt jogában megkerülni, az elmúlt másfél évtized alatt mégis az érvényét veszített sztálinista alaptörvényre hivatkozva hoztak olyan törvényeket, melyeket a Történelmi Alkotmányunk alapján sohasem lehetett volna meghozni.(A magyar föld-, gáz-és egyéb, más kincsek külföldi tulajdonba adása.)

7. A rendezetlen múlt mocsarára alapozott jogrend arra jó lehet, hogy a társadalom salakjának a hatalomra kerülését és hatalomban maradását egyengesse, de korszerű, modern Magyarországra szabott alaptörvényt, a nemzeti érdekeknek megfelelő törvényalkotást, a jog és erkölcs kőszikláin épülő, tisztességes közéletet kizárólag a Magyar Történelmi Alkotmány alapján remélhetünk.

8. Régi magyar jogrendünk eltörlését azért sem nézhetjük tétlenül, mivel az a nemzeti önazonosság kulcsfontosságú, alkotó része.

9. Történelmi Alkotmányunk elsikkasztása, ugyanannak a kulturális népirtásnak a része, mint amelyik az anyanyelvünket, vagy a népi kultúránkat, vagy történelmünket venné el egyik napról a másikra. Ősi Alkotmányunk kidobásával az egyik legpatinásabb európai értékkel szegényítjük meg az európai házat.

10. Nemzeti küldetés, magyar keresztyén misszió, Magyar Történelmi Alkotmány, szentkorona eszme – nemcsak összefüggnek, hanem elválaszthatatlanok egymástól. Amikor hol az egyiket, hol a másikat érik manapság durva támadások, látnunk kell, hogy valójában valamennyi ellen szóló, kulturális genocídiummal állunk szemben.

Minden fórumon emeljünk szót a saját, több évezredes, magyar Alkotmányunk érvényre juttatása érdekében!

Iványi Sándor

(JOBBIK GONDOLAT)