Akinek családjában, környezetében skizofrén beteg van, illetve e betegség szakorvosa, nagyon kérem, hogy jelentkezzen, szeretném felvenni vele a kapcsolatot. Nekem a feleségem szenved sajnos ebben a nagyon súlyos betegségben. Január óta kórházban fekszik, súlyos állapotban"

„Nincs rá esély, hogy a közeljövőben javulna az állapota. Már öt éve nem tudják az orvosok kilendíteni a jelenlegi súlyos állapotából. Én ... tapasztalatlan vagyok. Nagyon szeretnék segíteni rajta. Nagyon szeretem, és nem szeretném elveszíteni!”

— Nagyon sok szeretetet kaptam tőle, a legtöbbet eddigi életem során, így eszembe sem jut, hogy magára hagyjam a jelenlegi állapotában — meséli a szerkesztőségben a zagyvarékasi Subicz Imre, helyenként a sírással küszködve. — Komoly tervei voltak a feleségemnek, főiskolára akart jelentkezni, de helyette ez következett be.
Szaggatottan egymáshoz illesztett képekből áll össze a történet. A 2002-es megismerkedés, a két évvel később tartott esküvő, az együtt töltött kezdeti esztendők boldogsága. Azt mondja Imre, hogy az első pillanattól tudott a kiválasztottja betegségéről, de az akkor, s még jó ideig, teljesen tünetmentes volt.

— A fordulat akkor következett be az állapotában, amikor kiderült, hogy nem lehet közös gyerekünk. És miután nekem már van egy, ő teljesen magára vette a felelősséget. Nevelőszülői vizsgálatra jelentkeztünk, engem alkalmasnak találtak, Ildikónak még hátra volt egy vizsgája, amikor bekövetkezett a baj.

Az utolsó két év borzasztó volt, még beszélni sem jó róla — mondja a férj. A betegség agresszívvé, gyanakvóvá, ellenségessé tette a korábban szelíd asszonyt. Előfordult, hogy a mentőket, rendőröket kellett kihívni — mert a beteg nem akarta bevenni a számára létfontosságú gyógyszereket. A feleség végül a szolnoki Hetényi Kórház pszichiátriai osztályára került, s máig is ott kezelik.

De a baj nem jár egyedül: a kis zagyvarékasi ház postaládájában feltűntek, majd megszaporodtak az el-elmaradó törlesztéseket sürgető banki levelek. Az asszony ugyanis a kórházba kerüléskor elvesztette munkáját, s ráadásul gondnokság alá is helyezték, így az ő nyugdíja már nem „pótol be” a törlesztésekbe. A rokkantnyugdíjas Subicz Imre magára maradt a hitelekkel. Az egyik bank telefonos ügyintézője nemrég ezzel hívta fel: tán bizony a híd alá akar költözni, hogy nem fizeti a részleteket?

— Két éve még kiemelt, jól fizető ügyfélként kezeltek bennünket ugyanezek a bankok, és állandóan kínálgatták a pénzüket, kártyájukat — panaszolja Imre. — Most viszont azonnal fenyegetnek...

A fenti idézet egy levélből való, ami egy internetes közösségi oldalon jelent meg nemrég. Kétségbeesett jajkiáltás egy negyvenéves férjtől.

Mint ismert tény Magyarországon nem Európai értékrendű az állampolgárok védelme bank, és vállalkozásokkal szemben. A balliberális Libajnai kormány be vezette a banki-kodexet. Ami nevetséges. Nesze semmi, fog meg jól. Hiányos balliberális törvény az uzsora kamat megállapítása. Valamint alapvető jogokat sért a személyi jogokat (diszkrimináció), az a törvény mely szerint természetes személy (magánszemély) adósságát el lehet adni. Utána a ilyen maffiózó vállalkozás törvény által támogatva (ha nem tudja egyben visszafizetni az adósságot) három-négyszeresét is beszedik az áldozattól. Az APEH elől offshore cégekkel el tüntetik a pénzt törvényesen. Köszönhetjük azoknak akik a MSZP-SZDSZ-MDF-re szavaztak vagy szavazni készülnek.

Ezek után az a kérdésem: Meddig legyen toleráns a magyar ember?

(hun.hir alapján szerk.)