2010/11/24 Kultúra

Benedictus (Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. – Hága, 1677. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselőjeként is ismerhetjük.

Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtől, akik kimondják rá az ún. "héremet", „nagy átkot”, amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követően 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely később pénzkereső foglalkozásává vált.

1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Ezt a művét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról című művében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja főművét az Etikát.

Államelméletről is hagyott hátra írásos művet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres műve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére, és ettől a pillanattól a vitairatok üldözésének tárgyává válik. Kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van későbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni műveit. (Ebben a korban az "ateizmus" azt jelentette, hogy az illető rosszul hisz az Istenben vagy rossz istenben hisz, nem azt, mint ma: hogy valaki nem hisz az isten(ek)ben.). Amíg a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin pedig a katolikusokét, addig Spinoza könyveit minden felekezet elégette, még a zsidó is.

Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belőle.

Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínűség-számításról és a szivárványról is.

1677. február 21-én halt meg tüdőbetegségben.(Forrás: Wikipédia)

Spinoza erkölcse

A középkor erkölcsének jellegzetességeit a Szentírás által közvetített keresztény tanítások határozták meg. A kinyilatkoztatáson alapuló igazság, az ún. hitigazság a teológusok felfogása szerint mindenkor felette áll az értelmi igazságnak, mert a hitigazság isteni tekintélyen alapul.

Az újkor gondolkodói közül Benedictus Spinoza Etika című művében foglalta rendszerbe az erkölcs tudományát. Az önfenntartás (egyéni önzés) a legfőbb természeti törvény, ennek szellemében mindenki a saját hasznára törekszik (utilitarizmus). Spinoza szerint a társadalom csak azért létezik, mert az ember közös cselekvés révén erősebb: egyéni és közösségi érdek harmóniában van. Az ember így saját érdekében készséges, barátságos, szolidáris kell, hogy legyen. A jót a többi ember számára is kívánni kell. Az állam társadalmi szerződés eredménye, és funkciója a szabadság és a magántulajdon védelme. Az „én” parancsa szerint az ember fő erényei az akaraterő, a mértékletesség és a józanság. Jó és rossz között az ész alapján teszünk különbséget. Jó az, amikor céljainkhoz biztos tudás alapján közelítünk, a rossz ebben akadályoz bennünket. Ebben az időben már egyértelműen megfigyelhető, hogy bár az alapvető értékek mezsgyéjén haladunk, a kor ideológiái hogyan változtatják meg, hogyan alakítják –ha úgy tetszik- „korszerűsítik” az erkölcsi értékeket. A XX. század modern etikai gondolkodásának keretei között bontakozott ki George Edward Moore angol filozófus etikai intuitivizmusa. 1903-ban megjelent Principia Ethica című művében azt a tételt védelmezte, mely szerint az erkölcsi jó mint értékfogalom ellenáll minden definiálási kísérletnek. A jó egyszerű sajátossága az erkölcsi cselekedeteinknek -vallotta-, amelyeket bizonyos természetünkben rejlő hajlamok (örömteli, hasznos, helyes, kötelező) miatt tartunk jónak. Egy cselekedet végső fokon azért jó, mert nincs olyan másik cselekedet, amelynek eredménye jobb volna, mint a szóban forgó tevékenység. [...]

(Forrás: eduline.hu)

JOBBIK GONDOLAT