2010.03.22. Kultúra

Cikkében "Ki üldöző" , Haarez december 11-én Jehuda Hankin rabbi a "ne vétkezz testvéred vére ellen" (3. Mózes 19,16)-ot idézi és megpróbálja azt a törvénnyel összehasonlítani, amely minden civilizált államban polgárainak kötelességévé teszi egy más ember életének a megmentését.

Mintha az elemi törvény, hogy az emberi életet meg kell menteni, nem lett volna már a régi Görögországban és Rómában is ismert. El akarjuk ennek a kötelességnek az eredetét hagyni és inkább arra koncentrálunk, hogy mit jelent az ember szó (héberül: Ádám) ebben a zsidó vallási törvényben. Nem tudom, hogy a rabbi az ismert talmudi szabályra gondolt-e, amely az egész zsidó vallási törvény alapja: "Titeket zsidókat embernek neveznek. A föld többi népeit nem nevezik embernek, ami az ember szó használatát csak a zsidókra határolja be. Cikkének egy másik részében, ahol a nemzsidók megölésének tilalmáról beszél, nem használja az ember kifejezést, hanem nemzsidókról beszél. Azt nem említi, hogy a zsidó vallási törvény általánosan megtiltja emberek megölését. Azt sem említi, hogy noha a nemzsidók megölése is tilos, ez a tilalom nagyon erõsen különbözik a zsidók megölésének tilalmától.

Azzal ellentétben, ami civilizált államok jellemzője, egy zsidót, aki nemzsidót ölt meg, nem szabad a zsidó vallási törvény alapján megbüntetni, és nem szabad gyilkosnak tekinteni. A zsidó vallási törvény már a Talmudban is leírja, hogy zsidó nem mentheti meg egy nemzsidó életét. A nem vallásos zsidó életét tekintve azt írja elõ a vallási törvény, hogy a hívõ zsidónak meg kell õt ölnie, ha ez lehetséges. Majmonidész így ír: "azokat a nemzsidókat, akikkel nem állunk háborúban, a kis nyájak [zsidó] pásztorait és más zsidó bűnösöket ne öljük meg szándékosan. De tilos megmenteni életüket, mert az írás ezt mondja: Ne öld meg felebarátodat, és a nemzsidó nem felebarátunk. (A gyilkosság és életmentést illető törvényekkel a IV. fejezet foglalkozik, 11. törvény).

A zsidó bûnösökrõl így ír Majmonidész ugyanott: De az jámbor kötelességünk (micva), hogy zsidó hitetleneket és bálványimádókat megöljünk. Ha a zsidóknak elég hatalmuk van ahhoz, hogy ezeket nyilvánosan öljék meg úgy, hogy fejüket a karddal vágják le, akkor tegyék ezt meg (10. törvény ugyanott). Az élet mentését illetően különös szabályok állnak fönt szabbatkor. Ha egy nemzsidó életének mentése zsidók által a szabbat megsértését vonná maga után, akkor ez szigorúan tilos. De a megsértés szabad sõt kötelező zsidó élet megmentéséért.

Akiba Eger, a bölcs rabbi (1837-ben halt meg), akinek megjegyzései a Sulhán Áruhhoz annak standard kiadásában ki vannak nyomva, és így a Bar-Ilan-Egyetem Kolel-jában, ahol Jigal Amir tanult, ismertek, kinyilatkoztatta, hogy zsidóknak akkor tilos szombaton egy veszélyben levõ hajót megmenteni, ha nem ismert, hogy a legtöbb utazó zsidó, mert a legtöbb hajóutas nemzsidó. A Talmud elmagyarázza, hogy mi a teendő, ha szombaton egy fal emberekre dõl. Egy zsidó csak akkor emelheti föl a köveket, ha fönnáll annak a valószínűsége, hogy zsidó is van a romok alatt. Vallásos zsidóknak természetesen az is meg van tiltva, hogy nemzsidónak orvosilag segítsenek szombaton, kivéve, ha ezáltal veszélyeztetett zsidók élete is megmenthető. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket az elõírásokat vallásos, különösen ultravallásos zsidók ["Haredim"] ma is betartják. Ezekkel ellentétben gójok (nemzsidók) minden esetben megkísérlik az emberek életének megmentését. Így ellentétben a legtöbb civilizált állam törvényeivel a zsidó vallási törvény embertelen törvény.

Embertelenségei ismétlődnek minden könyvében, a Sulhán Áruhban és a kommentárokban. Tudnunk kell, hogy minden esetben, amikor a nemzsidó állam rendőrsége nem lépett közben, a vallásos zsidók valóban elzárkóztak attól hogy nemzsidók életét megmentsék és minden nem vallásos zsidót vagy megöltek, vagy becsületétől megfosztották. Nem csak a zsidó árulókat vagy üldözőket ölték meg, ahogy állítják. Nem tartották be a ne ölj törvényt, amikor a zsidó elhajlókat ölték meg, éppannyira nem, mint az inkvizítorok vagy a keresztes lovagok, mert azt hitték, hogy olyan embert ölnek meg, aki Isten ellensége.

De a két eset között jelentős különbségek vannak. A katolikus inkvizíció tettei fõleg azért jól ismertek, mert a katolikus forradalmárok és hitetlenek, továbbá más keresztény kritikusok tiltakoztak ellene. Nem ismert viszont, hogy mit tettek azok, akiket a zsidó inkvizíció névvel lehet illetni és nem voltak kevésbé kegyetlenek, mint a katolikus inkvizíció. Ennek az az oka, hogy a zsidók többsége nem figyelt a zsidó forradalmárokra és hitetlenekre, hanem a rabbikra. Ezek aztán elmagyarázták a zsidó vallási törvényt a világi zsidóknak addig, amíg egy teokráciát tudtak alapítani, amely a világi zsidókkal rosszabbul bánt, mint Komeini a világi irániakkal.

Minden olyan zsidót, aki nem akar nekik engedelmeskedni, megölik vagy átnevelik. Ehhez jön az, hogy hogyan bánnak a nemzsidókkal, esetünkben például a palesztinokkal. A második különbség köztünk és a keresztények között az, hogy a katolikus egyház és biztosan a ma élő keresztények legtöbbje az inkvizíció tetteit sajnálja. Általában szóban támogatják a demokráciát, a szólás és gondolati szabadságot. Ezzel ellentétben látott-e ön már a júdaizmusban egy ortodox rabbit vagy egy konzervatív vagy reform rabbit, aki sajnálta, volna, hogy mit mond Majmonidész a nemzsidókról? Vagy hallott-e a júdaizmusban egy rabbitól azt, hogy a Talmud valamelyik részével nem ért egyet? Ennek kikerülhetetlen következménye, hogy a zsidó vallási hagyomány, amelyhez a nemzsidók életmentésének tilalma és a világi zsidók megölése is hozzátartozik, még mindig veszélyt jelent, mert ezen keresztül néhány zsidóé a hatalom. Hogy is mondta Hankin rabbi: Nincs összefüggés a polgári törvények, amelyek minden polgárt köteleznek arra, hogy segítsen embertársának (függetlenül attól, hogy az illető zsidó-e vagy nem) és a zsidó vallási törvény között, amely ezt az emberi kötelezettséget kifejezetten csak zsidókra korlátozza.

(Haarez , 1995 december 31.-én jelen meg cikke alapján.)

(jobbik.gondolat szerk)