2009. október 28. Kultúra

Ezévi október 6-i megemlékezésen mondott beszédemben kitértem az 1848-49-es címerhasználatra, az ugynevezett Kossuth-címerre és a Szent Koronás címerre. Beszédem idevonatkozó részletét az MVSZ Sajtószolgálata közreadta, és ez nemcsak vitához vezetett, hanem nyugodtan mondhatom, hogy vihart kavart. A következő sorokat tette közzé a sajtószolgálat:

„Károlyi Mihály és az oktobristák irtóztak legnemesebb történelmi jelképünktől, a Szent Koronától, mint ördög a szentelt víztől. Gyávák voltak ezt a magyarellenes érzelmüket maguk megfogalmazni, kényelmesebb volt számukra visszahivatkozni Kossuth Lajosra, megtévesztő módon Kossuth-címert emlegetve. A címer megcsonkításához, a Szent Korona eltávolításához Kossuth Lajosnak már csak azért sem lehetett köze, mert a kormányzó úr hagyományos magyar jogászi műveltséggel rendelkezett, ismerte a Szent Korona tanát, jól tudta, hogy a Korona az ország egységének és oszthatatlanságának, szuverenitásának a jelképe. A Szent Korona eltávolítása, a címer megcsonkítása nem Kossuthoz, hanem Károlyi Mihályhoz és bűntársaihoz kapcsolódik, akik olyan (katona)politikát folytattak, amely a történelmi Magyarország széteséséhez, feldarabolásához vezetett.”

Azóta alaposabban utána olvastam és a heraldikai irodalom emlékezetemben való felfrissítését, az abban való alaposabb búvárkodást követően is tarthatónak vélem álláspontom lényegét. Kétféle szakszerű, így méltányolandó állásponttal találkoztam, az egyik szerint Kossuth Lajos kormányzó úrnak nincs köze az un. Kossuth-címerhez, a másik szerint lehet köze, de csak kevés köze a koronájától megfosztott kiscímerhez. 1989 őszén a  „rendszerváltás” tájékán nagy vita folyt arról, hogy milyen is a történelmi hagyományainknak legjobban megfelelő, nemzeti és állami szuverenitásunkat kifejező magyar címer. 1989. október 28-án a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg negyven történész szakmai állásfoglalása, amelyben az un. Kossuth-címer kizárólagos helyessége mellett szálltak síkra. Ezzel szemben a Reform 1989. december 1-i számában Dr. Püspöki Nagy Péter pozsonyi heraldikus, az ELTE vendégtanára, a történelemtudományok doktora fogalmazott meg: „Nem Kossuth távolította el 1848-ban címerünk koronáját”. A másik alaposan felkészült történész és heraldikus Bertényi Iván, egyetemi tanár akinek Kállay István professzor mellett döntő szerepe volt abban, hogy meggyőzze a magyar közvéleményt és a politikusokat, hogy heraldikai szempontból teljesebb és a magyar államiságot jobban kifejező a Szent Koronás címer. Az ő szakmai véleményüket figyelembe véve döntött a Magyar Köztársaság parlamentje a Szent Koronás kiscímer mellett. Bertényi Iván a Magyar címertan című 2003-ban Budapesten az Osiris Kiadónál megjelent könyvében fejti ki álláspontját legalaposabban, legrészletesebben.

A beszédemben elmondott, címerünkkel kapcsolatos megközelítésemet javarészt Püspöki Nagy Péter 1989-ben olvasott cikkére alapoztam. Ha finomítani való van álláspontomon, akkor annak az oka az említett forrás húsz évvel ezelőtti megismerése. A vita hatására újra kikerestem az említett, markánsan megfogalmazott publicisztikát. Püspöki Nagy Péter véleménye szerint éppen fordított a történelmünk logikája, ugyanis a korona nélküli kiscímer általában nem a magyar szabadságot és függetlenséget jelképezi, hanem a fokozódó Habsburg önkényt. Erre példákat hoz fel a felvidéki heraldikus. Megemlíti, hogy I. Lipót császár 1670 után, amikor eltörtölte Magyarország függetlenségét és régi alkotmányát, az ország címerét is megcsonkította, levette a címerpajzsról a Szent Koronát. Ugyanez történt II. József, a kalapos király uralkodása idején is. Ő nem csak a koronát távolította el az ország címeréről, hanem a megyék címereit is eltörölte. I. Ferenc József 1849. március 4-én az olmützi oktrojált alkotmánnyal sárba tiporta Magyarország függetlenségét és megcsonkította címerét. A régi, Szent Koronás címert csak 1867-ben, a kiegyezéskor állította vissza jogaiba. A szerző szerint: „Nyilvánvaló tehát, hogy a Szent Korona levétele az ország címeréről a magyar jogrend, a nemzeti alkotmány és a függetlenség felszámolását célzó politikai törekvések szimbolikus kifejezője volt népünk sok évszázados történetében.” Püspöki Nagy Péter az 1849-es forrásokat, dokumentumokat kutatva helyezkedett a következő álláspontra: „sem Kossuth Lajos, sem pedig a debreceni trónfosztó országgyűlés nem vette le a Szent Koronát az ország címeréről!  Kossuth Lajos ugyanis az 1849. április 19-i Függetlenségi Nyilatkozathoz csatolt körlevelében csak a száműzött dinasztiához kapcsolódó címeket, feliratokat és a rá utaló jeleket ― pl. a kétfejű sast ― törölte el. A Szent Koronát hat héttel korábban Ferenc József vette le az országcímerről!” A néhány nappal később a Magyar Nemzet címervitájában Endrey Antal Ausztráliában élő emigráns történész is hasonló szellemben fejtette ki véleményét.

Bertényi Iván heraldikus a Magyar címertan című könyvében megengedőbben, de távolságtartással ír a Kossuth-címerről. Megtudjuk írásából hogy eléggé esetleges az, hogy a korona nélküli kiscímert nevezzük Kossuth-címernek. Könyvében találkozunk azzal a ténnyel, hogy 1848-ban éppen a Kossuth Lajos vezette pézügyminisztériumban álmodták meg a középcímernek azt a variációját amely az akkor ténylegesen Magyarország részét képező területeket jelképezi. Ezen középcímerben a kiscímer mellett a visszatért Erdély, továbbá Horvátország, Szlavónia és Dalmácia jelképeiből állt össze egységes címerré. A címerpajzs felett a Szent Korona ragyogott. Bertényi arra is hivatkozik, hogy a szabadságharc vérbefojtását követően az emigráns Kossuth amikor Angliában pénzt nyomatott, erre a bankóra is Szent Koronás címer került. Én teszem hozzá, hogy néhány évvel ezelőtt, a Nemzeti Múzeumban kiállítva láttam a kormányzó úr emigrációban használt levélpapírját, amelyen ugyancsak a pézügyminisztersége idején az általa kidolgoztatott Szent Koronás középcímer látható. Mi következik ebből? Az, hogy akár a Szent Koronás középcímert nevezhetnénk Kossuth-címernek.

Bertényi Iván érveléséből tudjuk, hogy a koronátlan kiscímer már 1574-ben előfordult a Nemesapáty Zalay (vagy másként Tutor) család címereslevelén, majd később Pázmány Péter Kalauzának címlapján, továbbá a II. József regnálása alatt, majd azt követően is Bécsben kiadott Magyar Kurír folyóirat címlapján. Mindebből az következik, hogy a Kossuth Lajos 1823-ban dátumozott ügyvédi levelét díszítő koronátlan kiscímert balgaság összefüggésbe hozni valamiféle republikánus törekvéssel, köztársasági jelképpel vagy a későbbi Kossuth-címerrel. Bertényi Iván említett munkájából egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a debreceni trónfosztás során elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatban nincsen szó a címerhasználatról, a detronizáló országgyűlés nem vezetett be semmiféle Kossuth-címert. Ezzel szemben Bertényi Iván szerint a Függetlenségi Nyilatkozatot követően Kossuth Lajos utasítást adott az „új helyzetnek megfelelően” a korona nélküli kiscímer használatára. Ezen állítás gyengéje, hogy Bertényi Iván egyébkét gazdagon adatolt, lábjegyzetekkel ellátott könyvében ezt nem támasztja alá semmiféle hivatkozással. Nem tudjuk meg, hogy milyen közjogi dokumentumtárban vagy Kossuth Lajos életműsorozatának melyik kötetében, hányadik oldalon olvasható ez a kormányzói utasítás? Lehet-e, hogy ez az utasítás fontos közjogi volta ellenére csak szóban hangzott el, és mint a népköltészet szájhagyomány útján terjedt? A téma annyira fontos, hogy ha létezik írásban ilyen utasítás, miként lehetséges, hogy azt idáig teljes szöveggel és pontos hivatkozással nem tette közzé senki. Amíg ez meg nem történik, addig én változatlanul azt az álláspontot vallom: „Nem Kossuth távolította el 1849-ben címerünk koronáját”. Egyébként az általunk még nem ismert végeredménytől függetlenül Bertényi Iván vallja, hogy sokkal inkább megérdemelte volna a Kossuth-címer megnevezést az a Szent Koronás középcímer, amelyet az 1848-ban a Kossuth Lajos irányítása alatt álló pénzügyminisztérium készített el és vezetett be a forradalmi Magyar Kormány fennhatósága alatt álló Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Erdély történelmi jelképeit egyesítve.

Végül egy korábbi kijelentésemet korrigálnom kell. Károlyi Mihály és bűnbandája ugyan minden szidalmat megérdemel, mégsem az ő idején vált gyakorlattá a Kossuth-címer megnevezés, hanem jóval később, az 1945-ös sorsfordulót, a szovjet megszállást követően.

A Kossuth-címer ugyan nem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc címere, mégis tiszteletet és megbecsülést érdemel, mert a pesti srácok 1956-ban ezzel a címerrel a mellükön küzdöttek, és ha kellett életüket áldozták Magyarország szabadságáért és függetlenségéért.

A Szent Koronás címer pajzsa bár más alakú, mégis azt mondhatjuk, hogy magába foglalja ’56 címerét, az un. Kossuth-címert.

Ragyogjon a Szent Korona a Kárpát-medencében 1848-49-es és 1956-os vértanúink emléke felett.

                                                                                              Medvigy Endre

( MVSZ Sajtószolgálat alapján szerk.)