2010.05.12. Kultúra
Történelmi szempontból vizsgálva a hunok ás magyarok
közötti rokonságot, visszautasítom azt a véleményt, mely máig uralkodik a
magyar „hivatalos tudósok" és általában a nyugati történészek között
is, akik azt hirdetik, hogy a hunok barbár hordák voltak és királyuk,
Atilla primitív, brutális és kegyetlen uralkodó volt. Ezért nem állja
meg a helyét az az érvelésük, hogy a hun-magyar rokonság nem előnyös,
nem vet jó fényt a magyarokra.
A reformkori magyar tudósok a hun-magyar rokonság
mellett törnek lándzsát: Körösi Csorna Sándor, Katona István, Jerney
János, Horváth István, költőink, írórmc: Petőfi Sándor, Arany János,
Vörösmarty Mihály, Gárdonyi Géza, stb. is hitét tettek a hun-magyar
rokonság mellett. A hun-magyar kapcsolatokra és Atilla nagy hun
uralkodóra vonatkozó érvelésemet két kitűnő könyvre alapozom: Sz.P
Tolsztov, orosz régész 1946-os expedíciója folyamán Korezmben az Arai tó
mellett, a mai Kazalinsk és környékén a fehér hunokra vonatkozó fontos
régészeti leleteket hozott napvilágra. Az ősi Korezm című könyvében
bemutatja a hunok 6000 évvel ezelőtti magas fokú mezőgazdaságát,
építészetét és művészetét. Atilla bölcsességének igazolására bőven
idézek Wess Roberts 1990-ben kiadott „A hun Atilla vezetési titkai" című
könyvéből. Az amerikai szerző - eredeti görög forrásadatok alapján -
Atillát, mint bölcs hadvezért, politikust, diplomatát, vállalkozót,
szervezőt, vendégszerető királyt mutatja be. Ma a legnagyobb amerikai
vállalatok vezetőinek is tanítják az útmutatásait.
Attila, a hunok királya a magyar múlt
legkiemelkedőbb történelmi alakja. Tőle származik Árpád,
honvisszafoglaló nagyfejedelmünk is. A hunok is őseink, rokonaink.
De 150 évig valótlan finnugor
eredet-elméletet erőltettek a népünkre az elnyomóink, meghamisítva,
elhallgatva a történelmi igazságot. Ezért adózzunk tisztelettel azoknak a
tudósoknak, akik a valós történelmünket kutatják, bizonyítják és
tanítják. Bátran hangoztatják, hogy újra kell értékelnünk a magyar
őstörténelmet. Például Bakay Kornél és Kiszely István egyetemen is
tanítják és hirdetik a hun-magyar azonosságot. 2004. nyarán a Magyarok
Világszövetsége egy hetes nagyszabású kongresszusán a világ minden
tájáról összesereglett tudósok nyilvánították véleményüket számos
tudományterület eredményeiről: történészek, régészek, nyelvészek,
genetikusok, orvosok, néprajzkutatók. Például Aradi Éva indológus és
Sashi indiai professzor megállapítják, hogy a hunok a saka, szkíta
népcsoportból származnak. Béres Judit genealógus kijelenti, hogy
kutatócsoportja semmi genetikai rokonságot sem tud megállapítani a finn
és a magyar népetnikum között. Még 1993. tavaszán írtam egy újságcikket
az egyik amerikai magyar lapban, amely Magyarországon is megjelent, A
finnugorizmus bukásának előjelei címen. Akkor még nem gondoltam, hogy ez
a téma mára időszerűvé válik és a hazai történészek, kutatók is nyíltan
vallják, hogy a finnugor történelem-szemlélet napja leáldozott. A
szabir-magyarok őstörténete és A szabir-magyarok a „sumirok” tanító
mesterei című könyveimben igyekszem bizonyítani a magvarság ősmúltját,
még az i. e.-i tizedik évezred végétől Mezopotámiából, a Felső és Alsó
Zab folyók völgyéből és a szabir-magyarokra építem fel a szabir-onogur
eredet-elméletemet. Hangsúlyozom, hogy a hunok ennek a földművelő,
állattenyésztő népnek a leszármazottai. Badiny Jós Ferenc professzor
Káldeától Ister-Gamig című könyvéből idézem: „Munkatársam - Dr. Novotný -
felvette a kapcsolatot az orosz nyelvtudományi kutatók egyik
legkiválóbbjával -Djakonov professzorral - és az ide vonatkozó adatokat
az ő leveléből közlöm: „Tolsztov akadémikus vezetése alatt egy orosz
régészeti expedíció 10 éven át ásatásokat végzett Belső-Ázsiában a régi
Chorezm területén fekvő homoksivatagokban. Tolsztov könyvében beszámol a
meglepő eredményekről. A sumir nyelv és a sumir nyelv hangtörténetének
ismeretében megállapítottam, hogy a Tolsztov expedíció nemcsak a
könyvében említett subarean (vagyis szabir) népet, hanem az ősi sumir
népet is megtalálta, tehát tulajdonképpen subar (magyaros kiejtéssel
szabir) és sumir emlékeket fedezett fel (Subar = Sumir)''."
Ezzel kapcsolatban egy újabb idézetet olvasok fel,
ezúttal Novotný Elemér Sumir nyelv-magyar nyelv című könyvének 52.
oldaláról: „A kiváló szovjet-orosz kutató Szergej Pavlovics Tolsztov, 10
éves régészeti expedíciója során, - a világ bámulatára - az ősi
Ku-Ma-Ar-Iz-Ma (Chorezm, a mai nyugat-Turkesztán) - nomádok lakta
területén - magas kultúrát és öntözéses csatorna-rendszereket fedezett
fel. Szerinte az i. е. XIII. században - délről és nyugatról (nyilván az
asszírok nyomására) szabar-hurrita népesség érkezett - a szent Kanga
(Ki-en-gi) -, illetve Ku-Ma-Ar-Iz-Ma területére. A sumirok jelenlétét
itt igazolják - a korabeli nép és királynevek, valamint a földrajzi és
ország nevek! (Erre a jelentős körülményre Tolsztov akadémikusnak levél
útján hívtam fel a figyelmét 1967-ben) Tolsztov is ezt a népességet
''kettős eredetűnek'' nevezi! A szabarokból váltak ki később a hunok -,
mint e nép -jelentős- népcsoportja."
A hivatalos magyar történetírás a hunokat nem tekintette
a magyar múlt részének az elmúlt másfél évszázadban, sem az osztrák
elnyomatás alatt, még az 1867-es kiegyezés után sem, de a szovjet
megszállás idején sem. Atillát és hunjait megbélyegezték - főleg
görög-római és a későbbi nyugati történetírók munkái alapján - barbár,
vérengző, kegyetlen nomád, rabló hordának nevezték és a magyarországi
finnugorista történészek is azt hangoztatták, hogy nem jó nekünk a hun
rokonsággal dicsekedni.
Pedig a hun-magyar rokonság
fogalma a nép hitében, regéinkben és mondáinkban máig is él. A
hun-magyar rokonság mellett tett hitet Körösi Csorna Sándor, a
legnagyobb magyar kutató és nyelvész, kortársai és követői: Katona
István, Fejér György, Kállay Ferenc, Jerney János, Horváth István stb.,
még a XIX. századi nagy íróink, költőink: Petőfi Sándor, Arany János,
Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Gárdonyi Géza stb. is tudták, hogy közös
őstől származunk.
De hadd
cáfoljam a finnugor eredet-elmélet hunokra és Atillára vonatkozó téves,
sajnos még ma is ható állításait.
A hun név- és népmegjelölés már nagyon korán megjelenik
az őstörténelemben. Az ős-egyiptomi feliratokon, vagy Dáriusz
Hystapsesz sziklafeliratán is látható UNNU, UNTJT formában. A sumir
asztrológiai térképeken LU-HTJN-GA formában, ami sumirul földművest
jelent (René Lábat sumirológus 356. sz. ék-jele), KUN és HUN értékkel is
kifejezhető, értelme hatalom, fegyver, a GA pedig települést jelent
(Lábat 235. sz. jele). Tehát sumir észjárás szerint úgy is mondhatnánk,
hogy a LU-HUN-GA egy hatalmas földművelő nép neve. A szabir-magyarok
őstörténete c. könyvem első kötetében részletesen bemutatom, hogy
ősszabir őseink nevéhez fűződik a növénynemesítés, az állatok
háziasítása, melyet a tudomány agrárforradalomnak nevez. A Kis és Nagy
Zab folyók mentéről (Mezopotámiából) származó szabir őseinket már az
időszámítás előtti 10. évezred végétől azonosítom a tudósok, kutatók
munkái alapján. Könyveimben bizonyítom a hun nép ős-szabir eredetét.
Sajnos még a magyar írók tollából is olvasható olyan történelmi tévedés,
mely a hunokat csak nomád, barbár népnek állítja be, akik rablással
szerezték a mezőgazdasági javakat, sőt még a nőket is. Pedig a hunok az
ősi földművelő, mesterségeket kifejlesztő, írásbeli és művészeti
kultúrákat megalkotó nép leszármazottai. A hunok földműveléssel
kapcsolatos tevékenységére és kulturális emlékeire vonatkozóan idézem
Sz. R Tolsztov híres orosz régész Az ősi Chorezm c. könyvének 213.
oldaláról
„Az eftalíták, fehér hunok
kialakulásának színhelye kezdetben valószínűleg Chorezm észak-keleti
határvidéke volt, az a vidék, melyet e korban még az Amu Darja és Szír
Darja régi közös deltája alkotott.
1946-ban
végzett ásatásaim folyamán ezen a területen néhány rendkívül sajátos
telepet tártunk fel. Ezeket minden valószínűség szerint az eftalita
kultúra abból az időből eredő emlékeinek tekinthetjük, mely déli, hódító
vándorlásukat megelőzte.
Ez a nép, mely jellegzetes komplex állattenyésztő,
halász, földművelő gazdálkodást folytatott, mégsem volt nomád jellegű,
hanem letelepült, vagy legalábbis félig letelepült életmódot folytatott,
s megerősített közösségi telepeken ''városokban'' lakott. Az eftaliták
''városi'' életéről állandóan olvashatunk a bizánci íróknál, a kaiszarei
Prokopiosznál és Menandrosznál is.
E települések alaprajzából ítélve, továbbá az
írásos emlékekre támaszkodva azt kell hinnünk, hogy a
nemzetségi-közösségi hagyományok az eftaliták körében még elevenek
voltak."
Tolstov sorai tehát bizonyítják, hogy hun elődeink,
rokonaink nem voltak nomád barbárok.
Az orosz régészek а XX. század
negyvenes évei óta igen bőséges és érdekes - hunokra vonatkozó -
régészeti leleteket hoznak felszínre. Chorezmen kívül az Altáj-
térségben és a Bajkál-tótól északra elterülő vidéken az ásatások i. e.
VI. évszázadi hun építményeket tártak fel. A. L. Mongait orosz régész
közlése szerint az ásatások földsáncokkal, vizesárkokkal körülvett,
őrtornyokkal megerősített, kapubejáratokkal ellátott erődítmények
maradványait hozták felszínre, melyekben a várúr lakásán és a gazdasági
épületeken kívül számos kisebb lakás épült, - az északibb Altáj-
régióban - melyeket egy központi kazánból, a föld alatt vezetett
agyagcsövek rendszerén át fűtötték. (A szabir-magyarok a „sumirok"
tanító mesterei c. könyvemben beszámoltam arról, hogy а Кг. е.- i VI.
évezredben a Mezopotámiából áttelepülő szabir-magyarok az Olt folyó
völgyi „Körös Kultúrkörben" hasonlóképpen fűtötték a lakásokat.) Az
orosz régészek által а XX. század negyvenes éveiben feltárt sírok
fényűző hun temetkezésekről adnak számot. A gerendavázzal bélelt
sírkamrákba felszerszámozott lovakat (hat-tizennégy) temettek, és
szekereket, használati tárgyakat, háztartási és fényűzési cikkeket.
A régészeti ásatásokból és a kínai évkönyvek adataiból
megállapítható, hogy a hunok feudális felépítésű monarchiában éltek e
korai időszakban is. Nos ezek a tények megcáfolják az ókori görög-római,
sőt némelyik jelenlegi nyugati történetíró állításait is, miszerint a
hunok vérengző, vad, barbár Ázsiából szabadult néphordák lettek volna.
Ezek után enyhén szólva történelmietlen, de tisztességtelen is
becsmérelni, gyalázni őseink emlékét. Különösen Atilláról a hunok és
egyben a magyar és rokon népek legnagyobb királyáról, hadvezéréről írtak
lealacsonyító módon.
Mindenekelőtt
Atilla nevét kell megmagyaráznom. Aki nem ismeri nevének ősi vallási
jelentését, helytelenül két t-vel és egy 1-lel írja. Bizonyítékul
térjünk vissza a múltba, az ős-szabir-sumir népek hitvilágához.
Szabir-magyar őseink kultikus
szobrai gyakorta kis tálacskákat tartanak kezükben, mely kissé
megbillen, és „az élet vize lassan folyik ki belőle". Jelképesen, amint
kiürül az edény, akként ér véget az élet is. Ez a kultikus ábrázolás az
őskori Mezopotámiából ered, és általánosan elterjedt az „ős-turáninak"
nevezett szabir-magyar népek körében. Az ősi nép folyókkal, tavakkal,
vizekkel kapcsolatos elképzelését tükrözi, a Duna ősi neve Ister, azaz
„az élet vize". A 895-96-os honvisszafoglalásunk előtti szállásterület,
Dentumagyaria folyói is hasonlóan az élet fogalmát kifejező nevet
viselnek: a Don szabir neve Ten, a Donecé Teniz, a Dnyeperé Ten-úr. A
történelmi források megerősítik, hogy Dentumagyariában őseink még
szabiroknak nevezték magukat. A sumir nyelvben a TEN = ÉLET, IS-TEN =
ÖRÖK ÉLET. A TEN jelentése még: alap, csend, nyugalom (L.736. jele). TIN
= ÉLET és ÉLNI (L. 465. jele). Az akkádok a TIN sumir szót BALATU-ra
változtatták, melyből levezetve BALATON az ÉLET TAVA-ként élt az ősi
magyar néphitben.
ATILLA
nagy hun királyunk nevének jelentése: az ÉLET VIZE. A = víz) L.579)
TI-LA = ÉLET (Gadd 192.)
1991. tavaszán pillantottam meg egy New York-i
repülőtéri könyvesboltban az amerikai író, Wess Roberts: Leadership
secrets of Attila the hun (1990). (A hun Atilla vezetési titkai) с.
könyvét. Atillát nagy hadvezérként és nagyon bölcs, humánus uralkodóként
mutatja be. Eredeti görög forrásokból, a helyszínen évekig kutatta
munkatársaival együtt Atilla életét. Wess Roberts könyve az 500
legnagyobb amerikai vállalat vezetőinek magas szintű továbbképzésére
szolgál. Még az üzleti életben is példaképüknek tekintik Atillát
Amerikában ma, olyannyira, hogy stratégiai módszereit, tanításait,
útmutatásait követendő példának, a siker zálogának tartják.
Wess Roberts könyvének előszavában írja, hogy Atillát ma
úgy jellemezhetnénk, mint kitűnő vállalkozót, diplomatát, szociális
újítót, államférfit, kiváló 1 hadvezért, szervezőt és kitűnő házigazdát.
De nem ezekért a tulajdonságokért választotta Atillát könyve követendő
főhősévé, hanem határozottságáért, bölcsességéért, szilárd - és
megalkuvást nem tűrő, példamutató egyéniségéért, aki nem riad vissza a
legnehezebb feladatoktól sem, aki dicsőséges tetteket visz véghez, a
megoldhatatlannak látszó problémákat is megoldotta. A mai vezetőknek is
példát mutatva osztja meg a sikeres vezetés titkait az olvasóval.
W. R. minden fejezetet az Atilla életéből vett
útmutatásokkal szemléltet, amint a tábortűz mellett a különböző vezetési
módszerekre tanítja a törzsfőket és a hun harcosokat. Bár a helyszín, a
körülmények meglehetősen különböznek a maiaktól, ennek ellenére
időtállók Atilla tanításai, velős mondásai, ma is alkalmazhatók
bármelyik vezetői ülésen, tanfolyamon továbbképzésen.
Bemutatok néhány gondolatot a könyvből. A
fejezeteket Wess Roberts vezeti be, ezután Atilla tanításai következnek.
A
RÓMAI UDVARBAN
W. R.: A római udvar ügyes szokása volt, hogy
gyermek túszokat cserélt, más országok befolyásolására, hogy saját
szolgálatára csábítsa őket.
Miután Rugila, a hunok királya megelégelte Atilla
örökös bírálatait a római birodalmat segítő politikája miatt, a 12 éves
Atillát a római udvarba küldte. Azt remélte, hogy ott majd megváltozik
Atilla jelleme és hazatérte után könnyebben elbánhat vele.
Atilla megvetette a római udvar pompáját, a cifra
ruhákat, a lakomákat, a dőzsölést, amit a társai oly nagyra becsültek.
Sikertelen szökési kísérlete után elhatározta, hogy ideiglenesen
belenyugszik a sorsába és tanulmányozza a római udvart. Megismerte az
udvar bel- és külpolitikáját, a római hadsereg felépítését, fegyvereit, a
csata vezetési módszerét - észrevette egy erős tengeri flotta hiányát.
Megfigyelte a látogató minisztereket, a birodalom cselszövéseit, a
politikai módszereket és a diplomáciát.
Megjegyzem, hogy Atilla négy nyelven beszélt és a
világtörténelem egyik legjobban felkészült, legműveltebb bölcs
uralkodója és hadvezére volt, aki tudását és tapasztalatait a nemzete
javára fordította.
ATILLA: A VEZETÉS MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEI
Azért
gyűltünk össze a tábortűznél, hogy én, Atilla megosszam veletek a
legbensőbb gondolataimat a vezetés iránt támasztott követelményekről.
Minden
szinten olyan vezetők álljanak a hun nép szolgálatában, akiket
rátermettségük, ügyességük, képességük és odaadásuk alkalmassá tesz
hivatásuk sikeres gyakorlására.
De a vezetői tulajdonságok kifejlesztése nem könnyű
feladat. Életre szóló elkötelezettség, a hunok sohasem hagyhatják abba a
tanulást, arra kell törekedniük, hogy az új helyzetekbe bepillantást
nyerjenek, gondolják át, értékeljék ki a helyzeteket, keressék a
megoldás új módszereit.
A
vezetőinknek korán el kell sajátítaniuk az alapkövetelményeket a
szolgálatuk ellátása érdekében, és lehetőséget kell kapniuk az
önfejlesztésre.
A fiatal harcosainkat tanítani kell arra,
hogy jó törzsfőkké fejlődhessenek
A lovaglás, lasszódobás, íjazás
és dárdavetés elégséges alapismeret a harcosoknak, de nem a vezetőknek.
A
nemzetnek ügyes, gyakorlott vezetőkre van szüksége, akik mesteri módon
bánnak az adottságaikkal:
A vezetők legfontosabb
tulajdonságai:
HŰSÉG: A legfontosabb
alapkövetelmény. De a véleménykülönbség nem biztos, hogy hűtlenség.
Mindig meg kell hallgatni azt a hunt, aki a törzs érdekében véleményt
nyilvánít.
BÁTORSÁG: A törzsfőnek bátorságból
példát kell mutatnia, a vezetett hunok előtt kell járnia, a feladatát
következetesen végre kell hajtania...
BECSVÁGY:
Becsvágy nélkül nem sokáig marad a posztján a törzsfő.
LELKIERŐ:
Az egyre magasabb vezetési szintek egyre nagyobb érzelmi megterhelést
jelentenek. A vezető minden szinten legyen képes felülemelkedni a nehéz
helyzeteken, lelki válságon, csalódásokon
FIZIKAI
ÁLLÓKÉPESSÉG: A hunoknak olyan törzsfőkre van szükségük, akik
bírják a vezetés fizikai megterheléseit. Egészségesen kell
táplálkozniuk. Aki sokat eszik és iszik, annak nincs elég energiája. Ép
testben ép lélek. Ágyból nem lehet csatát irányítani, edzettnek kell
lenniük.
EGYÜTTÉRZÉS KÉPESSÉGE: A törzsfőnek meg
kell értenie másokat, képesnek kell lennie beleélni magát mások
helyzetébe, tiszteletet, megbecsülést kell tanúsítania mások kultúrája,
hite és hagyományai iránt.
DÖNTÉSKÉPESSÉG: A
fiatal törzsfőnek ki kell fejlesztenie magában a döntés képességét,
tudnia kell mérlegeim, mikor kell cselekedni és mikor nem, az adott
helyzetre vonatkozó lehető összes jelzés figyelembevételével kell
elhatároznia a döntést, és azt következetesen kell végrehajtania. A
habozás és halogatás megzavarja és elbátortalanítja az alattvalókat, a
társait és a feletteseit, és az ellenség javát szolgálja.
ELŐRELÁTÁS:
A megfigyelés által összegyűjtött tapasztalatokból kell következtetni.
Bár ez bizonyos kockázattal jár, aminek a veszélyét vállalnia kell, és
nem tarthatja a legfontosabbnak mindenekfelett a saját kényelmét és
biztonságát.
IDŐZÍTÉS KÉPESSÉGE: A vezetés
minden mozzanatában szükséges az időzítés, úgy a tervezés, mint a
cselekvés idején. Nincsenek bevett szabályok ennek a képességnek a
kifejlesztésére, általában csak a saját károdon tanulhatod meg.
VERSENYKÉPESSÉG:
A mindenkori győzniakarás belső késztetése elengedhetetlen, de csak a
fontos versenyt kell megnyerni.
ÖNBIZALOM:
Megfelelő képzéssel és önfejlesztéssel kialakítható egy olyan személyes
biztonságérzet, amellyel le tudja győzni a vezetés nehézségeit...
FELELŐSSÉG:
Se király, se törzsfő, se alattvaló nem alkalmas vezetőnek, ha nem
vállalja a felelősséget, ha nem képes elvégeztetni a munkát, és
betartatni az utasításokat.
HITELESSÉG: A
vezetőnek hiteles személynek kell lennie, aki méltón képviseli a hunokat
szavaival, cselekedeteivel és egész magatartásával barát és ellenség
előtt egyaránt. Azonnal le kell váltani az olyan vezetőt, aki
elvesztette a hitelét, mert nem lehet többé megbízni benne.
ÁLLHATATOSSÁG:
A vezető alapvető tulajdonsága a megalkuvást nem tűrő igyekezet, akarat
a rábízott feladatok végrehajtására. A gyenge csak akkor kitartó, ha a
dolgok úgy mennek, mint a karikacsapás.
MEGBÍZHATÓSÁG:
Ha egy vezetőben nem lehet megbízni, hogy minden helyzetben teljesítse a
feladatát és vállalja a saját felelősségét, váltsd le..
GONDOSSÁG:
A vezető alapvető tulajdonságai közé tartozik a gondoskodás képessége.
Úgy kell szolgálnia a népét és társait, hogy bizalmat, hűséget érezzenek
iránta.
W.
Roberts Atilláról alkotott véleménye és Atilláról írt mondanivalója igen
eltér a nyugati történetírók többségének munkáitól, akik csaknem
kivétel nélkül lealacsonyító jelzőkkel írtak a világtörténelem egyik
legnagyobb katona vezetőjéről és nagy uralkodójáról. Jordanes - Atilla
kortársa - aki úgy átkozódott, hogy Atilla boszorkánytól és farkastól
származott, majd később a nyugati történetírók jártak elől a hunok és
Atilla becsmérlésében. W. Robertsnek is feltűnt az a tény, hogy Atillát
milyen mostohán kezeli a nyugati történetírás, idézem a könyvének 12. és
13. oldaláról:
”A nyugati
történetírás nem adja meg a tiszteletet Atillának, kegyetlennek,
rendkívül könyörtelennek írja le, a gonoszság jelképévé tette. A
következő generációk minden kritika nélkül, automatikusan átvették ezt a
megbélyegzést, és gyakran példálóznak is vele, a mai napig.”
(Megjegyzem:
Ez az alaptalan, igazságtalanul elterjedt előítélet az oka annak, hogy
sokak tudatában a hunok, magyarok és Atilla neve negatív fogalom.)
"Mégis,
Attilát máig büszkeséggel emlegetik a leszármazottai, a magyarok. Talán
a német Nibelungen-Dal fejezi ki a legszebben: Volt egy hatalmas király
a hunok földjén, kinek a jósága és bölcsessége páratlan volt.
Attila
annak a vezető-tipusnak a mintaképe, aki sosem önelégült, aki bátran
kezdeményez, inkább cselekszik, mint tétlen.
Attila nem volt olyan
kegyetlen, mint a rómaiak, akik ezerszámra dobták a keresztényeket a
vadállatok elé, egyszerű szórakozásból. Összehasonlításképpen: nem volt
olyan kegyetlen, mint Rettegett Iván, Cortez vagy Pizarro. Atilla
megkímélte Rómát, több könyörületet mutatott, mint Genserich, Belizár, a
skandinávok, germánok és a spanyol zsoldosok, akik mind kifosztották
Rómát.
Attila szellemei öröksége
általában ismeretlen a nyugati világban. Nem ismerik a történelmi
jelentőségét: mint kulturált, elfogulatlan, gazdag személyiségű és
széles látókörű zseni, mindent egybevetve magasan felülmúlta Nagy
Sándort és Cézárt.
Amerikai vezető képzésben azonban ismerik, és ma is tanítják Attila vezetői tematikáját.
(nemzeti.hang alapján szerk.)
Kapcsolódó hírek:
A zsidók által kitalált koncentrációs táborról: a Gulág
Delfinfaragvány az Árpád háznál.
Rézkori sírhelyet fedeztek fel Bulgáriában
Megtalálhatták a náci atomprogram radioaktív hulladékait