2011. február 5. Kultúra

„Nincs pimaszabb és butább tyúktolvaj, mint aki a lopott jószágot háza tetejére tűzi zászló gyanánt”

Akárki, aki használja az apostolok keresztjét, ha nem a Szent Korona alattvalója, jogtalanul és szentséggyalázóként teszi. Ezt tudni kell akkor is, ha északi szomszédunk meg is talál sértődni azon, hogy míg az Apostoli Magyar Királyság több mint ezer éve van, Apostoli Tót Köztársaság nincs.

„Nincs pimaszabb és butább tyúktolvaj, mint aki a lopott jószágot háza tetejére tűzi zászló gyanánt”

(Idézet önmagamtól)

A Szent korona és a címer kapcsolatáról már megírtam, hogy a címer a Szent Korona címere. Hazánk, amit valamiért (miért is?) nem Magyarországnak nevezett az utolsó kommunista országgyűlés, hanem Magyar Köztársaságnak („ neve és államformája” – közölte Szűrös Mátyás a Parlament ablakából), ami a világon semmit sem jelent. Szó szerint értendő: bármilyen nyelven említik is, Magyarország a neve. Hungary, Ungarn, Венгрия, Ungria, Hongrie stb., nem teszik hozzá államformáját, mert az nem országnév. Ezt csak azok a beteges elmék agyalták ki, akiknek a köztársaság nem volt eléggé szabatos államforma, mert az burzsuj dolog, ezért kitalálták a népköztársaságot, mintha az államforma lehetne. Leplezni, hogy kommunista diktatúra, még ezzel az idétlenséggel sem lehetett, és csak kommunista államok bürokratái biggyesztették olykor hazánk nevéhez, hogy nem akármi, hanem népköztársaság. Most pedig köztársaság, amiben az előzőhöz képest az látható a szőrszálhasogató számára, hogy a néphez mér nincs köze.

A Magyar Köztársaság jelzős összetétel: honunk ennek értelmében elsősorban köztársaság, aminek jelzője: magyar.

Ép nyelvérzékkel minden okoskodás nélkül is világos, hogy nem a magyar az érdekes, az csak jelzi a Köztársaság minő voltát.

A vele kapcsolatban felmerülő gondolatokat ez a nehezen indokolható összetétel gerjeszti. A magyarok hazája minden politikai megfontolás és bűvészkedés ellenére a magyarok országa, valódi nevén nevezve: Magyarország. Mint ilyen a Szent Korona országa, ez akkor is köztudott, ha vannak, akiknek nem tetszik.

Magyarország a Szent Korona és a Szűzanya országa

Címerünk ennek az országnak a címere, ez világos. Címerünk egyik oldala hétszer vágott, piros-ezüst mező, vagyis árpádsávos. Ezen nincs mit okoskodni, ez így van; azonban a címerpajzs másik felében az apostoli kettős kereszt látható, ami úgy került oda, hogy Istvánnak, az első magyar királynak szent élete elismeréseként II. Szilveszter pápa nemcsak a Szent Korona római részét adományozta. Koronázására menvén a pápai küldött, aki jogállását tekintve személyében a pápát testesítette meg, illetve rajta keresztül Szent Péter apostolt, az első pápát, Krisztus személyes küldöttét, a koronázási menet élén a pápa által küldött apostoli kettős keresztet vitte.

A kettős kereszt kizárólag az apostolokat illeti meg: az apostoloknak, Jézus tanítványainak és küldötteinek jelképe.

Több apostoli király, és az ő révén apostoli királyság nincs és nem is volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem is lesz.

Akárki, aki jelképként használja az apostolok keresztjét, ha nem a Szent Korona alattvalója, jogtalanul és szentséggyalázóként teszi. Ezt tudni kell akkor is, ha északi szomszédunk meg is talál sértődni azon, hogy míg az Apostoli Magyar Királyság több mint ezer éve van, Apostoli Tót Köztársaság nincs, nem volt soha, és nem is lehet.

Ez ilyen egyszerű. Hogy egy szentséggyalázó népség őslakos nemzetet külhatalmak jóváhagyásával gyaláz, ellene törvényeket kohol, ezen semmit sem változtat.

Azt a kérdést azonban óhatatlanul felveti ez a különös és példátlan justizmord, hogy ez az alig kamaszkorú kereszttolvaj egy szokatlan ötlettől áthatva nem engedte át koholt határán a magyar államfőt, az úgynevezett köztársasági elnököt, vajon mit is tett tulajdonképpen azon kívül, hogy egy törvény betűihez ragaszkodó, erélytelen főhivatalnokot megállított egy hídon.

Meglehetősen furcsán hangzik, hogy a Duna-hídon megállított jogász a Szent Korona köztársasági elnöke. Pedig ez így igaz.

Az elmúlt évszázad annyi abszurd ténnyel szégyenítette meg a józan észt, hogy ezt a furcsaságot mint létezőt vagyunk kénytelenek értelmezni. A köztársasági elnök mint államfő a Szent Korona első alattvalója. Ez a státusza. A maga tragikomikus módján tehát a Szent Korona nevében uralkodója Magyarországnak.

Szegény ország vízzel főz.

Hogy a Szent Koronához való – akart vagy nem akart – viszonya miben áll, könnyen meghatározható.

Amint az első pápa Krisztust személyében megtestesítette, és az ő utódai ugyanezt a küldötti rangot viselik, tehát Jézus Krisztusnak személyét testesítik meg, a pápa által küldött Szent Korona és az apostoli kettős kereszt uralmát, illetve méltóságát, az apostoli Magyarországot, Regnum Marianumot testesíti meg az első alattvaló.

Bizarr, hogy úgy, ahogy, de így igaz.

Tehát nem egyszerűen egy magyar polgárt, hanem történetesen a magyar államnak – olyan, amilyen – első emberét, személyes szándéka ellenére is a Szent Korona megtestesítőjét megállította koholt határán egy soha nem volt állam fegyverese.

Ez nehezen minősíthető tett, ami régen fegyveres megtorlást, de gyávább időkben is nagyon súlyos diplomáciai következményeket váltott ki.

Kivéve nálunk, és Szent Koronánk becsületének megvédése érdekében. A köztársasági elnök a mostani képtelen és alkotmányvesztett időkben, mint az alább egyértelműen kitűnik, „a Korona nevében kormányoz”.

Az apostoli ország kettős keresztjének oltalmában

Emlékeztetőül: a Szent Korona Tanának alapja a következő.

1. Őfelsége, a Szent Korona személy (jogi személy).
2. A Szent Korona a magyar állameszme megtestesítője.
3. A Szent Korona teste az ország teste, vagyis az ország földje.
4. A Szent Korona tagjai a Korona országainak polgárai.
5. A Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a legfőbb felség.
6. A Szent Korona a mindenkori uralkodó fölött áll, az uralkodó a Korona nevében kormányoz.

A Szent Korona képviselője, személyében megtestesítője a mindenkori államfő. Amikor 1920-ban (1526 után) ismét helyreállt a Magyar Királyság, a Szent Koronát vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó képviselte és testesítette meg. Álláspontom szerint méltón és példás méltósággal. (Egy ízben a felcsattanó Hitlert is figyelmeztette Horthy, hogy az ezeréves Magyar Királyság kormányzójával beszél, úgy viselkedjék a jelenlétében. Legyen erős, olvasó: Hitler a maga alig két évszázados birodalmával a háta mögött, befogta a száját! Nem árt tudni, hogy a német nyelvű fejedelemségek országgá szervezése történelmileg alig idősebb az USA államainak szövetségénél.)

Pillanatnyilag nincs értelme azzal foglalkoznunk, hogy a Szent Korona jelenlegi képviselője más lelkületű ember, és kissé groteszk módon köztársasági elnök a rangja. A magyar államfő éppúgy sérthetetlen, mint az általa képviselt Szent Korona. Ugyanakkor rá is vonatkozik, ami Koronánk minden képviselőjére az Aranybulla óta: ha a megválasztott államfő (amint a magyarok jogával választott király is) méltatlanná válik a Szent Koronának megtestesítésére, a nemzet akaratából megfosztható ettől a jogától. A magyar nemzet királyválasztási joga mindmáig érintetlen. Ugyanúgy, mint az Aranybulla Ellenállási Záradéka.

Ezt mindazok figyelmébe ajánlom, akik a Szent Korona megtestesítőjét a jövőben megsérteni szándékoznak. Ha Hitler is elhallgatott a szavára, akkor a többieknek kuss a nevük.

Dr. Szitányi György
a Nemzeti Oktatáspolitikai Közösség
szakmai alelnöke

( Szentkorona Radio)

JOBBOLDALI GONDOLAT