A Litván parlament idén júniusban fogadta el a gyermekek védelméről szóló törvényt, mely azt tűzte ki célul, hogy a homoszexuális, biszexuális vagy poligám kapcsolatokról való tájékoztatást, az ilyen kapcsolatok propagálását visszaszorítsa, illetve a 18 év alatti gyermekek, fiatalok védelme érdekében azok látóköréből eltávolítsa. A törvény elfogadását odahaza elnöki vétó követte, külföldről pedig erős kritikával illették a többségében katolikus balti államot. Az ügy egészen az Európai Parlamentig eljutott, ahol a szeptemberi plenáris szavazást megelőzően heves viták alakultak ki a politikai frakciók között, hogy a litván törvény vajon mennyiben ellentétes az EU diszkriminációellenes normáival illetve hogy az EU-nak egyáltalán van-e joga egy ilyen a klasszikus családot védő nemzeti szabályozás ügyében megnyilvánulnia.

A parlament liberális gondolkodású tagjai homofóbiával  (szokásos liberális  káosz teremtés)vádolták Litvániát; míg azok, akik a hagyományos család védelmét, a fiatalok befolyásolhatóságát és érzékenységét a mindig aktuális trendekre vették figyelembe, a téma tagállami kompetenciába tartozása mellett tették le voksukat. Utóbbiak között szólalt fel a szabad Litvánia első államfője Vytautas Landsbergis és Anna Záborská szlovák kereszténydemokrata képviselőasszony is.

A vitában érvként az is elhangzott, hogy a katolikus Írország véleményét egy ilyen határozat vajon hogy fogja befolyásolni a hamarosan esedékes második népszavazáson a Lisszaboni Szerződés sorsáról. Az ír euroszkeptikusok azonnal megkérdőjelezték, hogy az unió tartja-e majd a jövőben magát ahhoz az ígéretéhez, hogy Lisszabon után sem bolygatja az ír magzatvédelmi törvényeket.

A liberális és konzervatív nézetek összecsapása eredményeképp a parlament végül 348 : 218 arányban fogadta el a Litvániát elítélő határozatát, s utasította a liberális és szocialista kezdeményezés alapján az Európai Unió Alapjogi ügynökségét, hogy fogalmazza meg véleményét arról, hogy a törvény valóban ellentétes-e az EU megkülönböztetés elleni normáival. Egy ilyen esetleges véleménynek természetesen nincs kötelező jogi érvénye Litvániára nézve, viszont mindenképpen fontos szempont, hogy a melegjogi aktivisták ismét jó hátszelet kaphatnak általa a szexuális orientáció alapú jogok kiterjesztéséhez.

A néppárt ez alkalommal nem tudott egységesen felsorakozni a hagyományos család értéke (akkor miért lett néppárti a képviselő ?) mellett. A különböző nemzeti delegációk ezúttal alaposan megkeverték az európai pártállások várható összképét. A francia néppárti képviselők például egységesen szavaztak Litvánia cenzúrázására. Meglepő módon a két máltai néppárti képviselő is a Litvániát elmarasztaló tábort támogatta. Ugyanakkor a négy liberális ír képviselő frakciójával ellentétesen szavazott.  A magyar néppárti delegáció szavazólistája  megegyezett a Néppárt fő irányvonalával, mely leginkább az ügy tagállami kompetenciába való tartozását hangsúlyozta. E szerint a határozat elfogadását két kulcsfontosságú kérdés el illetve el nem fogadásától tették függővé. Ez a két kérdés pedig az, hogy a törvény kerüljön-e véleményezésre az Alapjogi Ügynökség által, illetve hogy a parlament utasítsa-e az illetékes bizottságát, hogy az ügyet figyelemmel kísérje.

A 22 magyarországi képviselő és a határon túli magyar képviselők szavazatai az illetékes bizottsági felügyelet kulcskérdését illetően a következőképpen alakultak.

Megszavazta: Göncz Kinga, Herczog Edit és Tabajdi Csaba. (mert számukra a család nem érték, ezt tudtuk már..)

Elutasította: Áder János, Balczó Zoltán, Bauer Edit, Deutsch Tamás, Glattfelder Béla, Győri Enikő, Gyürk András, Járóka Lívia, Kósa Ádám, Morvai Krisztina, Őry Csaba, Schmitt Pál, Schöpflin György, Sógor Csaba, Surján László, Szájer József, Tőkés László, Winkler Gyula (vannak még olyanok aki nem dőlnek be a liberális erkölcsi rombolásnak)

Tartózkodott: Gál Kinga (szegény nagy zavarában nem találta a nyomógombot, vagy nem kapcsolták neki Bajnait)

A szavazáson nem volt jelen: Hankiss Ágnes, Bokros Lajos, Gurmai Zita, Szegedi Csanád 

A végső szavazás eredménye a következőképpen alakult:

A határozatot elfogadta: 349 képviselő /köztük 157 szocialista, 62 liberális, 46 néppárti, 47 képviselő a zöldektől, 29 képviselő az egységes európai baloldalból és 8-an a független közül/

Ellene szavazott: 218 képviselő

Tartózkodott: 46 képviselő