2009. 09.30. Európai unió

Megkezdődött a soros uniós szocialista kabaré. Nehezen lehetne másképp nevezni a biztosi posztra szóló jelölés hercehurcáját. Újabb magyar vesszőfutás készülődik – úgy tűnik, elkerülhetetlenül. Már öt évvel ezelőtt is az volt; ki ne emlékezne Kovács László kibuktatására az MSZP belharcai miatt, s az azt követő Kovács-botladozásokra? A szégyenre, amit az energiaügyek meghallgatásakor érezhettünk, a „van másik” paródiára, amit most az Economist így zár le, Kovácsot értékelve: „ő volt az, aki semmiféle nyomot nem hagyott maga után”. Nagy nulla, lefordítva; megbújt a buxusban; ehhez képest kissé felülértékeltnek tűnik a magyar sajtó osztályzata: „a kinti magyarok szerint a nem túl erős, de a maga területén ügyes biztosnak számít Kovács…”. Na most, kérdezném, hogy név szerint kik ezek a kinti magyarok, na de hát minek…

Mert hát érdekesebb részei is vannak az előadásnak.

Kezdve ott, hogy a szocialisták uniós szempontból akkorát buktak nyár elején, mint a ház, hogy ezzel az unalmas szólással éljek. Aki ezt közülük tagadná, az nemtelen egyszerűséggel hazudik. Négy mandátumot szerezni, miközben a playboycicus is bevarázsolta a maga egy jelöltjét, és ezzel, mellesleg, kivarázsolta pártját a Néppártból – mindenképp mértes zakó. Ezek után Bajnainak szocialista pártpolitikusban gondolkodni – nevetséges. Pedig ezt teszi. Esélyesnek emlegetik nála Veresst, aki ellen – ismét a sajtót idézve – az merülhet fel, hogy „a pénzügyminisztersége idején növekvő magyar hiány és az ezzel kapcsolatos nem feltétlenül pontos brüsszeli jelentések miatt sok támadási felülete van”. Na már most, vicces a magyar sajtóelemző komikusi vénája is, hiszen tudjuk, hogy Veress egész egyszerűen hazudott, és azt is, hogy szinte hetente írt egy-egy újabb konvergencia-programot. Ezek után őt jelölni az unió kormányába – kínos. Illetve hát annak beismerése: mit is gondolnak valójában a szocialisták az unióról…

Ugyanilyen karikatúra Herczog emlegetése. Nyilvánvaló, hogy a személye egyszerű pártpozíció-erősítés lenne, hiszen a helyére mehetne egy új képviselő. Szó sincs semmiféle szakértésről – legfeljebb a multi-umbuldák terén… Kár ragozni, a történet egyetlen olvasat miatt érdekes: a szocialisták a következő öt esztendőre nem személyi alkalmasságban, hanem pártalkukban gondolkodnak – s ezzel mintegy megteremtik azt a kényszerhelyzetet, hogy a jelentős néppárti frakció megbuktassa jelöltjüket. Öt évvel ezelőtt ugyanezt már meglépték: amikor megfúrták Balázs Péter konszenzusosnak mondható jelölését. Most is erre készülnek, arctalan embert próbálnak kijuttatni, csak azért, hogy többen legyenek; s öt év múlva az Economist majd arról fogja megírni: „ő volt az, aki semmiféle nyomot nem hagyott maga után”. Tényleg ez kell nekünk, balossok…?

(mkdsz.hu alapján szerk.)