1887. október 29-én született a Szatmár vármegyei Kálmándon. Szülei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a mindennapjaikhoz tartozott. A szegény sorsú fiú fejlődésében meghatározó szerepet játszott a falu plébánosa, aki felkarolta és egy életre szóló lelki útmutatást adott a számára. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, ahol a székesegyház sekrestyése biztosított számára szállást, étkezését pedig a jezsuita atyák biztosították. Nagy tehetségével és szorgalmával csakhamar kitűnt diáktársai közül. A sorsát végig figyelemmel kísérő plébánosa hatására már hatodikos gimnazista korában elhatározta, hogy pap lesz. A nyolcadik osztályt már a papnevelő intézetben végezte. A kitűnő eredménnyel végzett papnövendéket 1906-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára küldték, ahol szintén kitűnt társai közül. Már harmadik évfolyamos korában jelentek meg teológiai tárgyú írásai.

Papi működése és püspöksége

1910. július 6-án szülőfalujában, Kálmándon szentelték pappá. Ezután rövid ideig Csomaközön volt káplán, majd ösztöndíjjal Rómába küldték tanulni, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi doktori címet szerzett. Ezt követően a szatmári püspökségen szertartó, majd segédlelkész Ungváron. 1914-től Szatmárnémetiben filozófiai tanár, a teológusok tanulmányi felügyelője. 1915-ben teológiai doktorrá avatták. 1920-ban a szatmárnémeti Katolikus Gimnázium tanára, majd 1923-tól nagymajtényi plébános lett. Nagymajtényban kemény harcokat vívott a magyar tanításnak az új román adminisztráció által szorgalmazott visszaszorítása ellen, a templomot pedig helyreállíttatta. 1926-tól újra teológiát tanított a Szatmári és a Nagyváradi egyházmegyében. 1940 őszén a Kolozsvári Egyetem egyházjogi tanszékének vezetője.

1942-ben XII. Piusz pápa szatmári megyéspüspökké nevezte ki. Visszaállította a katolikus tanítóképző intézetet, új plébániákat, Nagykárolyban és Ungváron kisszemináriumokat szervezett. 1944. szeptember 15-én Szatmárnémetit is elérte a háború, a püspöki palotát bombatámadás érte, így kénytelen volt az Irgalmas Nővérekhez átköltözni. Személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcolása ellen, de sokat nem tehetett.

Vértanúsága

1948. március 18-án memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. Április 9-én az egyesített Szatmári és Nagyváradi Egyházmegye püspöke lett. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette. 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a zsilavai föld alatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival.
Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.

Boldoggá avatásának aktáit Márton Áron ügyével együtt 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációhoz.

A Szatmári Római Katolikus Püspökségen tegnap Scheffler János boldoggá avatásának előzményeiről és a boldoggá avatás lebonyolításáról tartott sajtótájékoztatót Ft. dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök, a boldoggá avatást előkészítő szakmai csoport vezetője és Józsa János püspökségi szóvivő.

Scheffler János boldoggá avatási eljárásának megindítását már Reizer Pál püspök kezdeményezte a papok és hívek kérésére (a változásokig nem volt lehetőség az adatgyűjtésre). Az ügy posztulátorává P. Szőke János szalézi szerzetest nevezte ki, majd kérte a Szentté Avatási Kongregáció engedélyét az eljárás megindításához. Reizer Pál püspök kinevezte az Egyházmegyei Bíróságot, amely az egyházi előírásoknak megfelelően elvégezte a tanúkihallgatásokat, összegyűjtötte és a szabályoknak megfelelően rendezte a per anyagát.

Az ügyiratcsomót 1996. december 5–én adták át hivatalosan a Szentté Avatási Kongregációnak. Rómában 2002–ben elkészült a Positio. A Relátor pozitív következtetése: „Elegendő bizonyíték a vértanúság tényéhez; érett a boldoggá avatásra.” XVI. Benedek pápa 2010. július 1–jén jóváhagyta az Angelo Amato érsek — a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa — által bemutatott boldoggá avatási dekrétumot. Ettől a momentumtól kezdődően a Szatmári Egyházmegye megkezdhette a felkészülést a boldoggá avatásra.

Jézus Szíve Kilenced

Június 24–én, pénteken veszi kezdetét a Jézus Szíve Kilenced, amely minden évben megelőzi a Jézus Szíve Búcsút. Kilenc napon keresztül, este hét órás kezdési időpontokkal felkészítő szentmisék lesznek a szatmárnémeti Székesegyházban, melyek ez alkalommal természetesen a boldoggá avatás aktualitásában kerülnek megrendezésre. A kilenced első szentmiséjén Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök megszenteli a Scheffler János földi maradványainak készített új síremléket — a kriptából ugyanis június 17–én felhozták és a Székesegyház jobboldali mellékoltáránál helyezték el a vértanú püspök 1965–ben hazahozott csontjait.

A Jézus Szíve kilenced július másodikai utolsó szentmiséjét pedig vesperás zárja, amely sajátos zsoltáros jellegével készít majd lelkiekben a boldoggá avatás eseményére. Az este hét órától bemutatásra kerülő szentmise után szombatról vasárnapra egész éjjel nyitva tart a Székesegyház, hiszen reggelig tartó szentségimádás lesz a plébániai és lelkiségi csoportok részvételével, amelyek egymást váltva imádkoznak reggelig, de a Székesegyházba érkeznek imára az időközben — így éjszaka, hajnalban, vagy kora reggel — megérkező zarándokcsoportok is.

A boldoggá avatási ünnepségen harmincöt püspök, százötven pap, az egyházak képviselői és világi személyiségek vesznek részt a világ minden tájáról. A világraszóló eseményen a Szatmári Egyházmegyén kívül Románia minden katolikus egyházmegyéjéből, Magyarország számos egyházmegyéjéből, Ukrajna, Ausztria, Németország, Olaszország számos pontjáról jelezték részvételi szándékukat csoportok, de egyénileg is érkeznek a hívők.

A szertartásra húszezer embert várnak, melyre a Székesegyház előtti téren kerül majd sor. A boldoggá avatási szertartás az ünnepség elején történik, majd szentmisével folytatódik a program. A boldoggá avatás részeként Angelo Amato bíboros, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvassa a Szentatya levelét, ezt követően leplezik le Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életét P. Szőke János budapesti szalézi atya, a boldoggá avatási kérelem posztulátora ismerteti, majd Em. Erdő Péter bíboros celebrál szentmisét.

Július harmadikán reggel, az ünnepségek végéig (a tervek szerint 12 óra 30 percig tart), amíg a tömeg el nem vonul, le lesz zárva a régi központ körforgalma és a hozzá tartozó utcák, így a Láncos templomtól kezdődően a Stefan cel Mare utca, az Eötvös utca (Alexandru Ioan Cuza), a teljes Gheorghe Lazăr utca a Hám János Iskolaközpontig (a poliklinikáig), az 1 Decembrie 1918 utca.

Azok sem maradnak a boldoggá avatásról, akik nem tudnak személyesen részt venni a szertartáson, a Duna Televízió élőben közvetíti a teljes ünnepséget.

(Erdon nyomán Szent Korona Rádió)

Szabad Hírek