|
Legendáját
az Érdy-kódex adja elő. Mohácsi sokác neve „stari badnjak”. A naphoz,
főleg estéjéhez, éjszakájához számos református évkezdő hagyomány
fűződik, amelyeket a katolikusok karácsony böjtjén idéznek föl. Így
magyarózdi hiedelem szerint a jószágok emberi nyelven most szólalnak
meg. Ruhának nem szabad kötélen kiterítve száradnia, különben fel fogja
magát akasztani valamelyik családtag. Evés, ivás, mulatozás sem volt.
Mindenki
iparkodott a templomba, az otthon maradt öregek pedig a tűzre
vigyáztak, hogy ki ne aludjék. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a XVII.
században a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonytól, illetőleg
karácsonytól hivatalosan és végérvényesen január első napjához
kötődött. Az elkülönülést a protestáns pasztoráció is tudatosította.
Szilveszter a polgári év utolsó napja, az újesztendőnek pedig
vigíliája. Az „óév-temetés” számos népi szokásnak szertartásnak ad
teret. Először idézzünk egy XIX. századi szegedi céhvilágban járatos
éjféli búcsúztatót:
Dicsértessék a Jézus Krisztus,
A Szűz Máriának szent neve.
Tizenkettőt ver az óra,
Dicsértessék az egek Ura.
Gyászoljuk meg halottunkat,
Üssük össze poharunkat!
A
szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe van a „zajkeltésnek”
melynek más elnevezései: kongózás, csergetés, pergőzés, nyájfordítás.
Hajdúdorogon (Hajdú vm.) a pásztorfiúk kongatással kergették el az
óesztendőt. A dudás az „Ó, szép Jézus” kezdetű éneket fújta, a többiek
karikással pattogtatva, csengővel, kolomppal, egyéb zajkeltő eszközzel
szaladgáltak. A kongózáshoz, zajcsapáshoz tartozott a „gulyafordítás”
is. Úgy vélték, ha az állatok felébrednek, és másik oldalukra fordulnak
egészségesek, szaporák lesznek. Tréfás rigmussal vártak az adományra:
Bemennék én tihozzátok,
Ha van erős pálinkátok,
De ha nincsen pálinkátok,
Be se megyek tihozzátok.
A
szilveszteri gonoszűző zajcsapás Erdély falvaiban is szokásos volt,
mert éjféli harangszókor a serdülő fiúk lármáztak, ostorokkal,
csengőkkel, kolompokkal. Kicserélték az utcakapukat, a lányos házak
tetejére szalmakötegeket vittek. - Eladó a lány! -
Az újév
kiharangozása elsősorban az erdélyi protestáns falvakra volt jellemző.
Éjfélkor megszólaltak a harangok, lövöldöztek és tülköltek, jelezvén,
hogy temetik az óesztendőt. Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel,
ólomöntéssel foglalkoztak a lányok, hogy megtudják jövendőbelijük nevét
és foglalkozását. Másféle praktikákat is alkalmaztak, jósolták az
újesztendei időjárást foghagymával, hagymával a bukovinai magyarok. És
most olvassuk a vasszilvágyi (Vas vm.) gyermekek szilveszter esti
köszöntőjét:
Azért friss egészséget,
Bort, búzát, békességet,
Adjon Isten bőven,
Az újesztendőben!
Harsogtatás
A
fiúgyermekek az óesztendő délutánján indultak el Gyimesbükkösön (Csík
vm.) harsogtatni. Általában hatfős csoportokban tíz-tizennyolc éves
korukig harsogtattak. Az egyik szereplő neve „pap”, aki a ház előtt
mondja el a történetet Szent Szilveszterről. Majd minden jót kíván a
ház lakóinak, és a házba betérve együtt éneklik el a – Jó estét, jó
estét – dalt. Fontos eszköz még az ostor, amely nyolc-tíz-tizenkettes
fonattal kenderkócból készítenek. A dalok végeztével a házigazda pénzt
ad a harsogtatóknak, és tésztával kínálják őket.
Kecskemaszkos játék
A
moldvai magyaroknál szokásos kecskemaszkos játékot a Dunántúlra
áttelepültek magukkal hozták. Szilveszter este kezdtek el újév
reggeléig járni a kecskével. A kecskét eladásra kínálták, táncra
bíztatták.
Somfavessző, eltörött,
S az mi kecskénk megdöglött.
Almavirág lehullott,
S az mi kecskénk feltámadt.
Hejgetés
A
moldvai „hejgetés” – „urálás” a legények óévbúcsúztató, köszöntő,
bőségvarázsló, adománykérő szokása. A búza élettörténetét mondja el, a
mag elvetésétől – a kenyér kisütéséig. A „hejgető” szövege a
termékenység mágikus, rituális biztosítása volt a következő esztendőre.
A „hejgető” szövegmondás közben a „bikát”, köcsögdudaféle fadézsából
készült hangszert szólaltat meg. A „hejgető” csoporthoz tartozhatnak
„alakoskodók”: medve, cigány, vőlegény, menyasszony, ostorosok.
Lujzikalagoron (Moldva) a „hejgető” legények ostorpattogással,
csengettyűszóval, nagy zenebonával vonulnak. Lányos háznál megkérdezik
– szabad-e, gazda, „urálni” dobval, csengettyűkvel, bikával? – Az
„uráló” emelkedett hangon, sajátos intonációval elkezdi recitálni a
köszöntő szövegét:
Jó estét, jó estét kívánunk a házigazdának
És a házigazda asszonyának!
Már eljöttünk ebbe az újesztendőbe
És kapjik magikat jó egészségbe, csendességbe,
Békességbe és az Úr Jézus nevibe.
Bíztassátok jó legények!
Mire a többiek: - Hej! –
A
hej! kiáltások közben a „hejgető” megrázza csengettyűit, a legények
pedig az ostorral, a bikával, a kolompokkal, furulyával, dobbal, nagy
zajt csapnak.
És most végezetül mondjunk el együtt egy a marosmenti cigány gyermekek által „baksisért”, adományért „recitált” újévi köszöntőt:
Adjon Isten három bét,
Három efet, három pét,
Bort, búzát, békességet,
Faint főző feleséget,
Pipát, puskát, patronást,
Meg egy butykos pálinkát! Cságoly Péterfia Béla (Polgár Info alapján szerk.)
|
|
Kapcsolódó hírek:
A zsidók által kitalált koncentrációs táborról: a Gulág
Delfinfaragvány az Árpád háznál.
Rézkori sírhelyet fedeztek fel Bulgáriában
Megtalálhatták a náci atomprogram radioaktív hulladékait