2009. október 27.  Európai Parlament

A héten harmadik alkalommal ülésezett a jelenlegi törvényhozási ciklusban az Európai Parlament Strasbourgban. Képviselőink olyan fontos kérdésekben fejtették ki véleményüket, mint a gazdaságélénkitő program, a tejválság, az emberi jogok és a klímaváltozás. A plenáris ülés egyik központi témája a 2010-es költségvetés első olvasata volt. Az Európai Unió történetében először tartották meg a “kérdések óraját”, amelynek során a képviselők közvetlenül a Bizottság elnökétől, Jose Manuel Barrosotól kaphattak választ.

A Jobbik három európai parlamenti képviselője már az elmúlt időszakban is aktívan részt vett az uniós törvényhozás munkájában, s így volt ez most is.

Morvai Krisztina élesen vetette fel azt az ellentmondást, hogy az EU az emberi jogok védelme érdekében az Európai Unión kivüli államokban határozottan fellép, miközben az uniós tagállamokban e jogok megsértését az adott ország belügyének tekinti, és nem kíván semmilyen módon közbeavatkozni. A magyarországi jogtiprásokra, kiemelten a pártállami diktatúrát felidéző 2006. őszi eseményekre, több alkalommal felhívta a figyelmet, mivel ebben a súlyos ügyben mindeddig semmilyen érdemi uniós állásfoglalás nem született. Az EU ezt Magyarország belügyének tekinti, ezzel szemben az amerikai érdekeket figyelembe véve foglalkozik a Közel-Keleten történő emberi jogsértésekkel. A képviselőasszony a bizottság elnökét, Barrosót kérdezte, hogy az Unió mit kíván tenni az emberi jogok védelme érdekében egyik saját tagállamának tekintetében, mennyiben számít a kilőtt emberek szeme, a koncepciós eljárások következménye.

Morvai Krisztina a tejipari válsággal kapcsolatos felszólalásában jelezte, hogy támogatta a tejipar válságának megoldására történő azonnali intézkedéseket, de hosszabb távon kevésnek és hatástalannak ítélte azokat. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a válság is sokkal érzékenyebben érinti az újonnan csatlakozott országok termelőit, mint a régi tagállamok gazdáit.

Az ülés napirendjén szerepelt a decemberi koppenhágai éghajaltváltozással foglalkozó konferencián az Unió által képvielendő stratégia. Balczó Zoltán – aki a környezetvédelmi szakbizottságban is kritikusan fejtette ki nézeteit – felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben azok az államok nem vállalják a felelősséget, akik a legnagyobb szennyezést követik el. Vélemenye szerint az EU túl optimistán értékelte Barack Obama megválasztását, abban is bízva, hogy személye garancia lesz a kötelezettségek vállalására az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentése terén is. Az USA azonban még mindig nem vállal felelősséget a klímaváltozásért, ahogyan a másik legnagyobb szennyező, Kína sem. Koppenhága sem fogja rendezni a kérdést, az Unió már nem elegendő a probléma megoldására, erőteljesebben kellene fellépnie. Globális kérdésre eredményes választ nem lehet helyi szinten adni, irreális európai vállalásokkal sem.

Az Európai Bizottság elnökéhez nemcsak Morvai Krisztina intézett kérdést, hanem Balczó Zoltán is. Ő arra volt kíváncsi, hogy amíg a Bizottság a globális pénzügyi válság következményeinek mérséklése érdekében az olyan nemzetközi konszerneknek, mint az General Motors (Opel) mentőövet dob, addig a kis- és középvállalkozások megmentésére érdemi intézkedések nem történtek. Felhívta a figyelmet a magyar vállalkozások  speciálisan nehéz helyzetére, ami abból fakad, hogy valamennyi magyarországi kereskedelmi bank külföldi többségi tulajdonban van. A támogatások feltételrendszerének a kis- és középvállalkozások többsége nem tud megfelelni. Kérdése az volt, hogy ebben a helyzetben megengedhető-e a közvetlen állami támogatás, vagy az unió ezen a téren is dogmatikus piaci nézeteit érvényesíti. Meglepő módon Barroso elnök egyetértett a felvetéssel, és a Bizottság legfontosabb feladatként jelölte meg a kis- és középvállakozások megsegítsét, az állami támogatás lehetőségét is beleértve. Tegyük hozzá: a Bajnai-kormány tevékenységében ennek semmi jelét nem látjuk.

Szegedi Csanád a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban szólalt fel. Köztudott, hogy Vaclav Klaus cseh államfő kijelentette, hogy csak azzal a feltétellel véglegesíti aláírasával a Lisszaboni Szerződést, ha a Benes-dekrétumokat az Európai Unió elfogadja, és nem kivánja ezek revízióját, a súlyos sérelmeket szenvedett szudéta németek és magyarok kárpótlását. A kérdést súlyosbítja, hogy ezek után a szlovák miniszterelnök is hasonló kijelentést tett. (A magyar kitelepítetteket ki fogja megkérdezni és kárpótolni?)

Szegedi Csanád felhívta a figyelmet egy olyan Európára, ahol a rasszista megnyilvánulások ellen csak egyes népcsoportokat véd meg az Unió, ugyanakkor nem foglalkozik az Európához tartozó népekkel, így a magyarokkal. Hangsúlyozta, hogy a trianoni békeszerződés következtében Romániához csatolt erdélyi területeken a magyarság nem kap területi és kulturális autonómiát, pedig ez uniós alapelv. A csángó magyarok pedig nem beszélhetnek magyarul, nem tanulhatnak magyarul és nem imádkozhatnak magyarul. Ez ellen miért nem lép fel az Európai Unió? A szlovák nyelvtörvény ügyét “Európa szégyeneként” aposztrofálta, és sürgette az Unió határozott fellépését. Megdöbbentőnek nevezte, hogy Magyarországot még mindig sújtja Európa politikai kétszinűsége, ugyanakkor egy történelmileg nem létező, az európai politika által létrehozott állam emberjogi, kulturális diktatúrájával hallgatólagosan egyetért.

Balczó Zoltán élt azzal a lehetőséggel is, hogy az éppen felszólaló képviselőhöz rövid kérdést lehet intézni. Így a Benes-dekrétumokat elbagatelizáló, azt nemlétezőnek tekintő Swoboda képviselőhöz fordult: “Tudja-e Ön, hogy ennek a dekrétumnak a súlyos következményei változatlanul érvényben vannak, tehát ha itt jogállam van, és Európa egészét annak tekintjük, akkor bizony e tekintetben Csehországnak mind a szudétanémetekkel, mind a magyarokkal kapcsolatban vannak teendői?”

A Jobbik képviselőinek felvetései, hozzászólásai az összmagyarság érdekeit szolgálják. A nagyobb hatás érdekében szükség lenne a többi magyar EP-képviselő aktívabb és hatékonyabb munkájára és közreműködésére is.

(jobbik.hu alapján szerk.)