Svédország EU-minisztere Cecilia Malmström: „A lisszaboni szerződés létfontosságú a tovább lépéshez”

A lisszaboni szerződés és a közelgő éghajlati koppenhágai csúcstalálkozó uralta az október 29–30‑ai EU‑csúcs előtt folytatott EP‑vitát szerdán. A közelgő EU‑csúcson szó lesz a pénzügyi válságról, az illegális bevándorlásról, az európai foglalkoztatásról és az EU új külügyi szolgálatáról is. Svédország európai uniós ügyekért felelős minisztere Cecilia Malmström az EU soros elnöksége nevében elmondta: „az EU akkor lesz a legjobban felkészült e kérdések kezelésére, ha a lisszaboni szerződés hatályba lép”.

A vita során a politikai csoportok vezérszónokai arról beszéltek, milyen fontos szempontot kívánnának érvényesíteni az Európai Parlament nevében az európai vezetők jövő héten sorra kerülő csúcstalálkozóján, amelyen részt vesz Jerzy Buzek EP‑elnök is.

Hozzászólások a lisszaboni szerződésről

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke: „Miután a szerződés erős támogatást kapott az ír néptől, valamint a lengyelországi ratifikációs folyamat lezárult, most már elmondhatjuk: az összes tagállam demokratikusan jóváhagyta a lisszaboni szerződést.”

Joseph Daul (néppárti, francia): „Mindaddig, amíg az európai intézményi kérdések monopolizálják a vitát, nem kezelhetjük felelősségteljesen és a szükséges gyorsasággal a valódi kérdéseket”.

Guy Verhofstadt (liberális, holland): „Úgy tűnik, Klaus cseh elnök elfogadta azt a tényt, hogy többé semmi sem késleltetheti a lisszaboni szerződést”.

Timothy Kirkhope (konzervatív-reformer, brit): „Miért nem tudunk valaha is olyan eredményeket elérni, amelyek változást jelentenek a polgárok számára? Az intézményi változások nem segítik az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket. A csúcstalálkozónak az embereket érintő legfontosabb témákra kell összpontosítania”.

Nigel Farage (Szabadság és Demokrácia Európája, brit): „Minden szem Klaus cseh elnökre szegeződik, aki hisz a nemzeti demokráciában. Klaus megvédi a cseh nemzeti érdekeket, és teljesen igaza van, ha fél. Nem minden nép hagyta jóvá demokratikusan a lisszaboni szerződést”.

Az ENSZ koppenhágai klímakonferenciájáról

Barroso: „Mindannyian tudjuk: minél tovább várunk, hogy lépéseket tegyünk, annál nagyobbak lesznek a költségek. Kreatív megoldásokat kell találnunk, és meg kell mutatnunk, hogy az EU egységes az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Koppenhágának először is azt kell bizonyítania, hogy folytatódik a kibocsátás csökkentésére irányuló összefogás. Másodszor azt kell megmutatnia, hogy készen állunk segíteni azoknak, akik készek megtenni ezt a lépést.”

Joseph Daul: „Azt várom a Tanácstól, hogy dolgozzon ki egy stratégiát, amely megfelel az éghajlatváltozással kapcsolatos helyzetnek, azaz a partnereink által tett erőtlen kötelezettségvállalásoknak. Milyen nyomást kíván gyakorolni a Tanács az Egyesült Államokra, Kínára és az összes feltörekvő országra? Mérsékelt, udvarias vagy valós nyomást?”.

Hannes Swoboda (Szocialisták és Demokraták, osztrák): „Koppenhága az egyik legfontosabb döntés lesz, kötelező érvényű új célkitűzésekre van szükségünk, de ez nem lesz könnyű”.

Rebecca Harms (zöldpárti, német): „Koppenhága az előttünk álló legnagyobb kihívás, amelyet komolyan kell vennünk. 2020-tól százmilliárd euró áll majd rendelkezésre, hogy segítsük a fejlődő országokat az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében. Ha ezt összehasonlítjuk a gazdasági válság, illetve a pénzügyi ágazat számára előirányzott csomaggal, akkor ez elenyésző”.

(EP-hírek alapján szerk.)