John Ruggie: „hosszú távon a válságnak üdvözítő hatása lehet”

Mit gondol, milyen hatást gyakorolhat a gazdasági válság a vállalatok társadalmi felelősségére?

Rövidtávon mindent visszavágtak, ideértve természetesen a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos költségeket is, habár nem voltak annyira drasztikusak a megszorítások, mint amilyenekre sokan számítottak. Úgy vélem, hosszú távon a válságnak üdvözítő hatása lehet az államok és a piacok közötti kapcsolatra.

A fejlődő országokban kereskedő európai cégek foglalkozzanak csupán az üzlettel vagy támogassanak olyan helyi szolgáltatásokat, mint az oktatás vagy az egészségügy?

Nem szeretnék Milton Friedmannak hangzani, de az üzlet végső soron üzlet, nem pedig kórházak és iskolák építése, ha csak nem erről szól az üzlet. Az üzleti tevékenységeket azonban az emberi jogokra és egyéb szociális megfontolásokra való tekintettel kell folytatni.

Azt mondanám, ha a vállalkozások úgy találják, hogy többet kell tenniük, tegyék azt partnerségben a hatóságokkal annak érdekében, hogy a megépített kapacitások fenntarthatóak legyenek.

A cégek jellemzően nem maradnak helyben örökké, és ami az egyik legszomorúbb dolog a túlbuzgó vállalati filantrópia kapcsán az az, amikor számos országban végigvezetve olyan iskolák, klinikák maradványait látjuk, amelyeket vállalatok építettek, de aztán senki sem gondoskodott fenntartásukról.

Mi a helyzet azokkal a vállalatokkal, amelyek olyan helyeken működnek, ahol napi szinten megsértik az emberi jogokat?

Ezek a vállalatok olyan dilemmával néznek szembe, amelyet nagyon körültekintően kell kezelniük. A legrosszabb, amit tehetnek az, hogy a helyi kormány cinkostársaivá válnak az emberi jogok megsértésében. Fokozott átvilágítási eljárásra van szükségük annak érdekében, hogy tartózkodjanak az ilyen jogsértésekben való részvételtől.

Ugyanakkor nagyon pozitív szerepet is betölthetnek. Láttunk már erre példát az egyesülési szabadságjoggal kapcsolatban. Jóllehet ez nem megengedett olyan országokban, mint Kína, számos vállalat lehetővé tette az üzemi munkástanácsok létrehozását. És sok nyugati cég megpróbálta érvényesíteni – legalább is falain belül – a nemek közötti esélyegyenlőséget.

(németről-magyarra forditott)