2009. október 28.  Kultúra

Az okkultista vallásosság meghatározó volt a bolsevizmus életében, a szovjetrendszerben.

Paul Vulliaud már 1938-ban publikált egy tanulmányt, amely felfedte a marxizmus okkultista és sátánista dimenziójának létét. Őt számos hiteles dokumentációt felhasználva írók hada követte, úgy mint Wurbrand tiszteletes, Jacques Bergier, Jean Robin és mások.

„Prusevszkij! Legmagasabb sikerei képessé teszik–e a tudományt az emberek fölbomlott testének feltámasztására? Nem - mondta Prusevszkij.
Hazudsz - mondott ellent Zacsev. (...) A marxizmus mindent megtehet. Miért hiszed, hogy Lenin teljesen romlatlanul fekszik moszkvai sírjában? Várja a tudományt, fel akar támadni holtából.”

(részlet Andrej Platonov – Kotlovan c. művéből)

Paul Vulliaud már 1938-ban publikált egy tanulmányt, amely felfedte a marxizmus okkultista és sátánista dimenziójának létét. Őt számos hiteles dokumentációt felhasználva írók hada követte, úgy mint Wurbrand tiszteletes, Jacques Bergier, Jean Robin és mások. Mára a történelem ezen aspektusa szinte alig-alig jelenik meg a nyilvánosság előtt.

A kommunizmusban mindig is volt valamilyen „vallásos” jelleg. Persze, nem létezett ebben a vallásban Jézus Krisztus, inkább kitaláltak maguknak egyet, egy másik Istent, a kommunizmus Istenét. A kommunista szombat és Magyarország háború utáni önerőből való újjáépítése mindig valami magasztos és utópisztikus célért tört utat, de facto csináld magad, Lenin is megsegít. Isten lett Lenin, művei a Biblia, vallásbölcselete a kozmizmus, a párt az egyház, a Komszomol (szovjet kommunista ifjúsági mozgalom) pedig a „papnevelde” szerepét vette át, keresztény cserkészek helyett pedig ott volt a materialista úttörő mozgalom, csak a jelszavakat kellett kicserélni…

A kommunizmus politikai rendszerhez kapcsolódott még a totalitarizmus (amely megjelenik a nemzeti szocializmusban, a fasizmusban is), amely olyan diktatórikus politikai rendszer, amely nemcsak a nyílt politikai ellenzékiséget nem tűri, hanem a társadalom tagjainak mindennapi életébe, gondolkozásába is bele kíván avatkozni, ellenőrizni akarja. Egyetlen ideológia uralma, amely átfogja az emberi létezés minden aspektusát, és amelyet a társadalom minden tagjának el kell fogadnia. Ez általában magában foglalja az emberi történelem végcélját, egy chiliasztikus - az ezer éves földi paradicsom megteremtésére irányuló - törekvést. A Jelenések könyvében is olvasunk egy millenniumról, egy ezer éves időszakról, amelyben a vértanúk életre kelnek és Jézussal ezer évig uralkodnak (Jel 20,1­6). A paradicsomi állapot eléréséhez a filozófiai-„vallásfilozófiai” alapot az 1828-ben született Nyikolaj Fjodorov (a zsidó ősöktől származó Lenin „tanítója”) és hittételei, a kozmizmus szolgáltatta.

A legtöbb mai keresztény egyház megtartotta azt a hitet, hogy lesz majd egy általános feltámadás ítéletnapkor, amikor minden halott feltámad majd („az idők végezetén”). Ezt használja fel Fjodorov is elméletében, csak materialista síkon: „az ember eszerint eljutott az evolúciónak arra a fokára, amikor is neki kell látnia végre igazi, kozmikus feladatának: újjá kell teremtenie, fel kell támasztania valamennyi valaha élt embert, éspedig nem csupán szellemi-lelki, hanem kifejezetten testi-fizikai értelemben is.”

Ez az okkultista vallásosság meghatározó volt a bolsevizmus életében, a szovjetrendszerben, és a mai Oroszországban pedig reneszánszát éli. Az utolsó szovjet miniszterelnök, Valentyin Pavlov az 1991-es augusztusi puccs előtt az Ogonyokban közzétette a szovjet birodalom hanyatlása fölötti kesergését, s igazi kommunista optimizmussal azt jósolta, hogy korai lenne elsiratni az orosz civilizációt és kultúrát, mert az majd még utat fog mutatni az emberiségnek „a kozmizmus eszméin keresztül”.

Nyikolaj Fjodorov a moszkvai múzeum (a későbbi Lenin Múzeum) könyvtárában dolgozott, egy cella nagyságú szobában élt aszketikus életet, egy padon aludva, télen és nyáron ugyanazokat a ruhákat viselve. Elgondolása szerint a „Közös ügy” (főművének címe) a tudományos, társadalmi, gazdasági, kulturális, pszichológiai, spirituális, ipari és kozmikus küzdelem a halál ellen, az abszolút és végtelen életért. Fjodorov ennek a küzdelemnek a stratégiáját A tervnek hívja, és magát prófétájának tekinti. Egyik legfontosabb kulturális intézményénél betöltött könyvtárosi állásánál fogva korának minden intellektuális nagyságával kapcsolatot tartott: a szociáldemokratákkal, a forradalmi szocialistákkal és végül a bolsevikekkel. A tervben a világforradalom szinonimáját látták Leninnék. Fjodorov főművében találhatók meg azok az aspektusok, amelyből a kommunizmus is jócskán merített:

A halál az abszolút rossz. Az emberiség általános evolúciójával kell legyőzni. A feltámadás nem Isten, hanem az ember műve lesz. A feltámadás tudományos és pszichikai folyamatok révén valósul meg. Az egész emberiségnek részt kell vennie e legfőbb tettben. Az új embernek abszolút hatalmat kell szereznie a természet felett, a légköri jelenségeket is ellenőrzése alá vonva. A templomnak mint a par excellence szakrális térnek át kell alakulnia múzeummá (ahol a szentség és a tudomány szövetséget alkotnak). Az emberiség evolúciója elérte tetőfokát. Az embereknek itt és most el kell kezdeniük saját őseik feltámasztásának művét.

„Fjodorov azt vallotta, hogy a szexualitás a vak természet eszköze arra, hogy a pusztítás-teremtés szörnyűséges folyamatában létrehozza a modern, tudós embert, aki végül megszakítja ezt az ördögi, gyilkos láncolatot, s újjáteremti azt, ami a természet ostobasága és érzéketlensége miatt elpusztult, azaz valamennyi ősünket, minden egyes emberi személyiséget. Szexualitásra tehát ettől kezdve nincs szükség. Amint tehát az ember eljut arra a szintre, hogy felismeri evolúciós (vagy isteni) rendeltetését, azon nyomban fel kell hagynia szexuális energiájának ostoba elfecsérlésével, az újabb és újabb nemzedékek létrehozásával, s ehelyett minden erejével arra kell törekednie, hogy legyőzze a halált: egyrészt halhatatlanná tegye önmagát, másrészt feltámassza a szüleit (akik ezután feltámasztják a saját szüleiket, s így tovább az első emberpárig). Ha egy mondatban akarjuk megfogalmazni, lényegében az a tan, hogy az embernek aktívan törekednie kell a világegyetem, a kozmosz átalakítására, megszelídítésére, harmonizálására. Vagyis, más szóval, az „aktív evolúció” gondolata: az ember (mivel akár Istennek, akár a panteistán felfogott Természetnek ez a teleologikus célja) saját kezébe veszi az evolúció irányítását, s közben átalakítja önmagát is, legfőképpen legyőzi a legfőbb rosszat: a halált.” Egyszóval az evolúciós úton az ember maga válik Istenné. Egy másik kozmista Andrej Paltonov pedig annyira hitt a tudomány mindenhatóságában, hogy hasonlóan a nyugati teozófiai társasághoz arról írt értekezéseket, hogy miként lehetne a föld belsejét meghódítani, „civilizálni” és ott városokat építeni. Jurij Gagarin az első szovjet űrhajós is hódolt az efféle okkult elképzeléseknek az ő számára, mint más kozmistáknak is a meghódítandó terület a világűr. Ez az elképzelés „Fjodorov utópiájában a „terv” végcélja az egész kozmosz benépesítése a feltámasztott emberekkel, akik átalakítják önmagukat; immár nem külső függelékekkel hódítják meg a tért és a világegyetemet (autó, űrhajó, távcső stb.), hanem saját magukat építik fel úgy az atomokból, hogy bárhol otthon legyenek a világűrben, s bármilyen titoknak a mélyére tudjanak hatolni, egészen konkrét értelemben (mondjuk, lényüket atomi méretűvé zsugorítva).”

Több korabeli, híres, orosz nyilatkozott elismerősen és támogatólag Fjodorovról és a kozmizmusról. Az esztéta és kritikus Akim Volinszkij szerint: „Fjodorov senkivel sem összehasonlítható jelenség az emberiség szellemi életében. Az ő születése és élete igazolta Oroszország ezeréves létezését.” A filozófus Vlagyimir Iljin azt írta: „az emberiség másodszor találkozhatott Szókratésszal, vagyis olyan emberrel, akiben elkezdődik az istenteremtés folyamata”. Szeretettel nyilatkozott Fjodorovról Tolsztoj és Dosztojevszkij is, mivel mélyen befolyásolta műveik alapját képező filozófiát.

A bolsevizmus eredetét messzemenőkig áthatotta a holtak feltámadásának, a felbomlás legyőzésének gondolata, a halott hús újra élővé alakításának kultusza, amit titkos társaságok spirituális rituálékon keresztül műveltek és terjesztettek. Ennek elérésére a legmegfelelőbb terep a kommunista szovjetrendszer mutatkozott, amely rendkívüli módon, állami szinten foglalkozott eme „tudománnyal”. Többek között ezért is került sor Lenin testének balzsamosára és agyának hosszú évtizedeken keresztüli vizsgálatára. Külön kutatóintézetet hoztak létre, amely Lenin agyát őrizte. Az intézetet a német Oskar Vogt profeszor vezette a Lenint kezelő orvoscsapat vezetője, Foerster professzor javaslatára. Az itt folyó kutatások célja nem más volt, mint a „nagy gondolkodó” zsenialitásának feltárása és feltámasztása. Idővel a kutatás nem szorítkozott Vlagyimir Iljics-re, hanem az intézet számos neves személyiség agyát szerezte be összehasonlítás végett, többek között Pavlov, Majakovszkij, Gorkij, Ciolkovszkij, Micsurin, Clara Zetkin, Lunacsarszkij, és még sok akkori híresség agyát. Ezenkívül gyűjtötték az "átlagos" agyakat is, a sztálini érában a beszerzés körül nem lehettek komoly nehézségek. A '20-as évek végétől a szovjet állam "tudományos" érdekekből szabadon rendelkezett bárki agya felett, más szóval államosították azokat. Minden begyűjtött agyhoz részletes személyiségrajzot készítettek, melyhez a CSEKA (titkosrendőrség) dossziéi is szolgáltattak adatokat.

A kozmisták másik kiemelkedő alakja az író Andrei Platonov volt, szerinte a gépek valamiféle sajátos élettel bírnak, ami csupán a proletárok számára nyilvánul meg. „Komoly” számításokat végzett arra vonatkozóan, hány tonna dinamit szükséges a Pamír felrobbantásához, miáltal a déli szelek fel tudnák melegíteni a Szovjetunió északi területeit, és földi paradicsommá alakítanák azokat. Ezek a gondolatok természetesen Fjodorovnál is megtalálhatóak miszerint:

„A hadseregek erejét ettől kezdve nem kizárólag háborúra és pusztításra használják, hanem kizárólag a föld időjárásának megismerésére és harmonizálására. S mivel minden energia erre fog irányulni, rövid idő alatt el lehet érni, hogy az időjárás soha többé ne lehessen pusztító erő, s amellett tökéletes feltételeket biztosítson az élelmiszertermeléshez addig is, amíg az ember nem tanulja meg elemi anyagokból újjáteremteni önmagát.” Ezek a gondolatok legfelsőbb szinteken részei voltak a kollektivizálásnak.

A kozmizmus a szovjet mezőgazdasági minisztériumban is gyökeret vert, a folyók irányának megfordítása sokáig igen népszerű elképzelés volt, amely természetesen nélkülöz minden logikai alapot. Ennek ellenére komoly erőfeszítéseket tettek az ügy érdekében, amely hatalmas környezetkárosító eredménnyel járt. Más „kozmisták” szerint a Nap sugárzásának befolyásától függ az emberi történelem, és magára az októberi forradalomra is a szoláris aktivitás növekedése szolgál magyarázatul...

A technika mindenhatóságába vetett hitben élt maga Sztálin is, aki arra adott parancsot Ilja Ivanovnak, (az 1870-ben született híres szovjet-orosz állatorvos, 56 éves korára a versenyló-tenyésztés területén szerzett az új feladathoz nélkülözhetetlen tapasztalatokat), hogy emberi spermával termékenyítsen meg nőstény majmokat. A szovjet diktátor igénytelen és fájdalomtűrő katonákat, valamint az ötéves tervhez hiányzó munkaerőt tervezett a félmajom-félemberből. Azaz emberfeletti erővel rendelkező, de szellemileg visszamaradott munkás prototípusát kívánta megalkotni, amely képes az új ország iparosításának hatalmas munkáját elvégezni. Ezért foghatja el „deja vú” érzés a magyar embert a proletariátus szellemi képességeit illetően.

1926-ban a Politikai Bizottság elfogadott egy olyan határozatot, amely felkéri a Szovjet Tudományos Akadémiát, hogy „építsen fel” a hadsereg részére egy olyan „élő háborús gépet”, ami „legyőzhetetlen, fájdalomtűrő, mindennek ellenálló és nem igényes az élelem minőségére”.

Ivanov 200.000 dollárral a zsebében egy nyugat-afrikai francia gyarmaton működő, csimpánzok értelmi képességeit kutató állomásra utazott. Itt emberi spermával három nőstény csimpánzot próbált sikertelenül megtermékenyíteni. Ezalatt Grúziában, Sztálin hazájában is elkerítettek szögesdróttal egy erre a célra szakosodott telepet. Az ember-állat megtermékenyítési kísérletek a Párt utasításainak megfelelően itt is nagy lendülettel és teljes sikertelenséggel folytak. A szuperszovjetikusz így nem jöhetett létre, ezért Ivanov, mint szabotőr népbíróság elé állt. Öt évet kapott.

Kezdek félni a mai „modern” tudománytól és a klónozástól. Mi a klónozás? Erre a kérdésre a legtöbb embernek egy teljes emberi szervezet mesterséges létrehozása jut eszébe. Nos, nekem teljesen más: Lenin, majmok és a kommunizmus. Jó lesz óvatosnak lenni.

(A konzumizmus az embereknek az a hajlandósága, hogy erősen azonosulnak azokkal a termékekkel vagy szolgáltatásokkal, amelyeket fogyasztanak, különösen azokkal, amelyeknek jó neve (márkája) van és nyilvánvaló a státuszszimbólum értéke vagy jellege, például egy drága gépkocsi vagy ékszer. A konzumizmus pejoratív értelmű szó, amelyet a legtöbb ember elutasít, és megpróbálnak valamilyen racionális magyarázatot adni arra, hogy miért fogyasztanak (annyit és úgy,) és nem ismerik el, hogy valami arra kényszeríti, hajtja őket, hogy fogyasszanak .szerk.).
(Jámbor Márk - Szent Korona Rádió - Magyar Jelen alapján szerk.)