„A
koronázási jelvények közül régóta Anjou-korinak tartják a 165 mm magas
aranyozott ezüstből formált (aranyozott vert fém”?) 89x82 mm-es két
részből álló országalmát, amellyel – állítólag – „semmilyen különösebb
probléma nincs”. Decsi Sámuel azt írta, hogy a „paisban, melly
különbkülönbféle betses kövekkel (!) vagyon ki rakatva/holott aplikált
zománcról van szó/, négy mező vagyon, kettejében Magyar Ország tzimere,
kettejében pedig egy-egy hármas liliom láttatik. A bal és felső mezőben
lévő hármas liliom felett egy fél hold vagyon kifestve..” Csomor Lajos,
kétségkívül jó szemmel, észrevette, hogy a sötétkék zománc nemcsak az
arany liliomok alapjaként fogható fel, hanem önállóan is s ekkor
indadíszeket láthatunk bennük. … Gondot jelent azonban, hogy az
Anjou-háznak nem egészen ilyen volt a címere.” (Részlet: Bakay Kornél,
Az Árpádok országa, Kőszeg 2000. /1./)
Ha
a liliom egyértelműen az Anjou ház lilioma lenne a magyar fejedelmi
(királyi) motívum kincsben, nem lenne problémánk. 1302-1382. Anjou házi
királyok Magyarországon, és kész. Valóban így van? Nézzük meg!
Motívum
kincsüket sem a törzsek, sem a nemzetek, sem a királyi családok nem
szokták váltogatni, legfeljebb a hangsúly eltolódás figyelhető meg. Nem
ismerték a divatot ebben, különösen mifelénk - még, abban az időben. De!
A tradíciót tisztelték, mint a megmaradás zálogát! Menjünk visszafelé a korban!
Árpád-házi V. István ( 1270 - 1272 )
V. István pénzének előlapján a liliomos korona, hátoldalán szintén megjelenik a liliomos motívum.
A
Margit szigeti korona vélhetően Szent Margit koronája, jellegzetes
anjou-liliomos égköves, gyöngyös díszítéssel. Nincs magyar motívum
rajta, tipikus Itáliai.
Valószínű, Mária nápolyi királyné (olaszul Maria d'Ungheria) korában került Magyarországra. (1257 - Nápoly, 1323. március 25.): Árpád-házi magyar hercegnő, nápolyi királyné, V. István magyar király és Kun Erzsébet leánya, 1270-től Sánta Károly Anjou herceg, később nápolyi király felesége. Öccse, IV. László magyar király halála után, 1290. szeptember 21-én bejelentette igényét a magyar trónra, majd igényeiről elsőszülött fia, Martell Károly javára 1292. január 6-án lemondott, és őt magyar királlyá koronáztatta. Martell Károly halála után, 1295-től annak fiát, Károly Róbertet
támogatta, aki ezután el is nyerte a magyar trónt. Külföldi (itáliai)
munka, az első Anjou nyom, tipikus magyar motívumok hiányoznak róla.
Aranybullának pecsétjén András király liliomos koronával és lándzsával van ábrázolva,1222.
Aranybulla pecsét előlapja
A „Nap és Hold”, első ábrázolása, "keresztény korban", nemzeti pecséten!
Árpád-házi Imre király 1196-1204.
Imre
király nagypecsétjén három összetéveszthetetlen motívum figyelhető meg.
Sem tévedés, sem „elábrázolás” nem lehet. Ezt nyugodtan kijelenthetjük.
A nagypecséten nem szoktak tévedni.
1.
Fején korona, összetéveszthetetlen liliom motívumokkal, /ágakkal/. Ez a mindennapi korona volt.
2. Bal kezében királyi lándzsa, a lándzsafej, liliomos motívummal.
3. Összetéveszthetetlen kettős keresztes országalma, amit az Anjou háznak tulajdonítanak egyesek.
A liliomos lándzsa és korona szinte valamennyi Árpád-házi királynál megvan.
Koronázási palást 996-1000. között készült, készülhetett.
Mindezek után az
sem zárható ki, hogy a Szt. Istváni koronázó paláston, Gizella királyné
koronáján a két korona ág motívum, nem kereszt, hanem liliom. A jobb
oldali rajza, tipikus liliom. A két keresztet én, soknak tartom.
Előzményét és követést nem találtam koronán, csak liliomban. (Kép:
Bakay K. könyvéből) Míg a koronán a liliomoknak elvékonyodó keresztágai
vannak, a veszprémi templomnak a keresztjén az ágak a vég felé
kiszélesednek.
Ennyit
visszafelé a liliom motívumról a „magyar történelemből”. Az idézőjel
azért van, mert a magyarok története és emlékei sokkal, de sokkal
korábra visszavezetnek bennünket és megértetnek minden szimbólumot,
formavilágot és annak változását, miértjeit.
Szent Imre liliommal való ábrázolása
A képzőművészetben Szent Imre ábrázolására a XIII. századtól maradtak fent példák. A Szent Márton-templom (San Martino a Mensola) Szent Imre-főoltára Az évszám: 1391. Ekkor festették a mi Imrénk tiszteletére.
Anjou legendáriumban 1392-ből ismert.
A Pannonhalmi palást-másolaton is ott van Szt.Imre, de az is az Anjouk korából való.
Az Anjou liliom a francia, nápolyi házban
I.
Fulkó leszármazottai, akik 929-től 1060-ig uralkodtak az Anjou Grófságban. Férfi ágon II. Gottfrieddel
halt ki. A második Anjou-ház az első Anjou-ház folytatása női ágon. Az
első Anjou-ház csak a névadó grófságban uralkodott. Grófság címerében
ott a liliom. 1204-ben visszaszállt a francia királyi házra az Anjou Grófság, miután a francia király, II. Fülöp Ágost mint hűbérúr megfosztotta az angol királyt a grófságtól. A Capetingek egyik oldalágából származott az I. Károly nápolyi király által alapított harmadik Anjou-ház, amely 1266–1435 között a nápolyi (szicíliai) királyságban uralkodott. Ennek egyik oldalága a magyarországi Anjou-ház, 1302-1382. (Wikipédia)
Maradjunk itthon és menjünk még egy generációval korábbra, Istergamba, vagy – ahogy most mondjuk Esztergomba.
Géza-István király, nagyfejedelem korára, vagy tán ez még korábbra visz.
Az Esztergomi ékírásos oroszlánok körítő motívuma, 900-980 között, vagy korábbi.
A
Gyöngysoros körítő díszítés gyöngysorai között palmetták és liliomok
negatív és pozitív motívumai váltakoznak. Az oroszlánok ékírásos
jeleit, már megválaszolták Komoróczy professzornak mások, (KMH)/2./.
Engem most csak a palmettás liliomos motívumok kaptak meg. Újabb
évszázadokkal mentünk vissza a magyar történelemben, hitvilágban,
motívum kincsben, az örökségben. Nézd vissza I. (nagy) Lajos címerét az
Országalmán és ezt a motívumot!
Tarsolyok a honfoglalóktól
Haladjunk
visszafelé, mert a honfoglaló magyarok tarsolylemezein, övdíszein midig
megtaláljuk a palmetták, lótuszok-tündérrózsák között a liliomos
díszítéseket, sőt gyakran a keresztet is.
De menjünk az első,- lehet, hogy nem elsők,
hanem Ők is visszafoglalók,- honfoglalók 670. körüli magyarjaink
griffes-indás művészetéhez, ahol minden motívum kincsünk megvan.
Farkasréti, Dunavecsei tarsolylemez, motívumai eljuttatnak a hun
időkig. Vagy a hun időktől, hun-avaroktól, az avar-magyarokig.
Szkíta-hun díszítőelemek lótuszos változata nem török, mert török akkor
még nem volt, - csak szkíta-hun, benne arab hatásra, törökké váló
népekkel is.
A
hun fő emlékeket és a gríffes-indás magyarok néhány jelentős emlékét a
frankoknak és örököseiknek köszönhetjük, hogy átalakítva ugyan, de
megőrizték. - Nekünk! A rabolt kincseket. - No meg az osztrák és cseh
kincstáraknak is köszönet, hogy ereklyéinket amelyeket a jövevény
királynék elajándékoztak - nekik, - megőrizték.
Atillától, a Nagy Királytól, Batbajántól, Árpádokig,
ősi motívumkincseinkhez a Kaukázusba, Folyamközbe, az ősi szkíta
földekre vezetnek a nyomok. A nyomok, az utak mindig ugyanazok, Hunor
és Magor nyomát követjük, akiket más népek másként is neveznek.
Lehetnek hunok, avarok, "első hullámban, második hullámban",
sabirok, savárdok, turkok, hungarusok, onogurok, stb. és magyarok, mind
ugyanaz, liliommal díszítve. És ez csak egy motívum a sok közül.
Atillánál, Batbajánnál, Árpádoknál a kezdetektől megvan a liliom. De
ezeket már szorongó szívvel nézzük, direkt kevesen láthatjuk.
A liliom, így vezet el majd bennünket a Szent Korona megértéséhez. De erről legközelebb.
Addig higgyünk a szebb jövőben, az elveszett alkotmány újraébredésében!
Atilla kardja vezéreljen, mutassa az utat!
Ui.:
A prágai Szent István kardot pedig Álmos alapította Kijevben a magyar
kardcsiszárok készítették, akik a normannokat is megtanították erre a
művészetre, - ellentétben a régészetet és történelmet ferdítőkkel, nem
normann, nem sassanida, nem kaukázusi, és nem germán. Az Atilla kard
"sárkányai" és a Szent István kard sárkányai egy tőről,- a
sárkányos-grífes-indás-turulos, párducos-oroszlános, a hun-magyar
tőről, fakadnak.
Nimrud gyermekei készítették. Liliommal díszítve.
Plósz Sándor
Budapest, 2009-06-11
Ady Endre - Az eltévedt lovas
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Múlt századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hínárú útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Múltat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgű medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
(magyar.megmaradásért.hu alapján szerk.)
Kapcsolódó hírek:
A zsidók által kitalált koncentrációs táborról: a Gulág
Delfinfaragvány az Árpád háznál.
Rézkori sírhelyet fedeztek fel Bulgáriában
Megtalálhatták a náci atomprogram radioaktív hulladékait