2010. augusztus 7. Kultúra

Két évtizede ismerkedtem meg Nostradamussal és 'próféciáival'. Akkoriban nagyon készültek a végső időkre - 2000 körül - és angol nyelvterületen többen is elemezték a lehetséges beteljesüléseket.

Nos, az idő nem igazolta őket. Mégis, néhány 'prófécia' igaznak bizonyult - különösen, ami Nostradamus korához közeli eseményre vonatkozott. Ebből a szempontból érdekes az alábbi versekben megfogalmazott, ékes, mai magyar nyelvre fordított 'próféciák' bemutatása. Ugyanis, az eredeti versek ófrancia nyelven íródtak és fölöttébb homályosak. Lám-lám, a magyar 'fordításuk' viszont mennyire egyértelmű és azonosítható.

Még csak annyit, hogy Nostradamus ún. százasokba foglalta a próféciáit. 10 ilyen százas van, azaz a 84-99. számozás a százas nélkül nem jelent semmit. Ezen felül minden vers négy-soros, holott az alanti 'fordításban' zömmel nyolc-sorosként jelenik meg. Az eredeti szöveg a kezemben van, végignéztem mind a 9 (a VII. százas csak 42 verset tartalmaz) ilyen százasnál a 84-99. verset és egyetlen egy sem hasonlít még halványan sem arra a magyar 'fordításra', ami alant olvasható.

Mindeme gondolatok előrebocsátásával mégis továbbítom az ismeretlen forrásból származó 'fordításokat', mert jól eső érzés elolvasni azokat.

Cser Ferenc

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a "nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szeptember 8.-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a "pogány" török még valóban 120 évig uralja Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hisz Csáktornya szülötte.

84. /

Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.

Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek.

85. /

Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.

Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen.

87. /

Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.

Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.

90. /

Az erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból nyolcvan évre.

Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységét minden magyaroknak.

91. /

Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
türelmesek, de kitartásuk semmi,
vezérük rosszul végzi mindahány.

Költőiket elfelejtik gyorsan,
akárcsak régi énekeiket,
magyar se marad sok a honban,
de magyarul szólnak az idegenek.

92. /

Immár vén és beteges koromban
távoli nemzetnek ködképeit láttam,
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
megtörténik egyszer majd a valóságban.

Nagy hírű és vitéz nemzet fia kérte,
lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, -
háromezer ezüst volt a munkám bére,
örvendenek neki koldusok és árvák.

93. /

Akinek mindezt írtam rendelésre,
három hónappal él tovább mint magam.
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
minden ledőlt toronynak súlya van.

A pogány még százhúsz évig itt lesz,
de egyre jobban gyengül -
személye két nemzet közt híd lesz,
s utódja nagy művet ír a küzdelemről.

94. /

Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.
A nép minden vagyonát elhordja,
a csőcselék a mélyből előtör.

Megérkeznek a haza elárulói,
sértődöttek, és idegenek,
tíz évig tudják a népet zsarolni:
vörös és sárga a címerben egyek.

 97. /

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.

Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények.

98. /

Róka, s hiéna vezeti a népet,
alattuk szétesik az ország,
a róka egyedül sokat téved,
a hiéna megássa a sírját.

Végtelen a nép ostobasága,
de lassan feltámad az új erő,
nem hallgat róka hiéna szavára,
Pannónia nem lesz dögtemető.

99. /

Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
sok száz évnek elteltével Pannónia.

(Isten segítse a magyarokat, hogy így legyen...)

(internetes körlevél alapján JOBBIK GONDOLAT)