2010. 06. 20. Kultúra

„Pogányok és kiválasztottak”

A magvallás védelmében

Ahogyan az a válságok, az erkölcsi és anyagi romlások idején történni szokott, a biztonságérzetét veszített embereknél megrendülnek a világ tartóoszlopai, és elemi erővel tör elő az igazság utáni vágy. Kétségbeesetten keresik, kutatják azt a biztos pontot, amelyből kiindulván felépíthető az egyén, a társadalom és egy az isteni és természeti törvényekkel harmóniában álló világ.

Az általános paradigmaváltás hatása alól nem maradhatnak ki a történések részesei, a jelenlegi viszonyok előidézői, így az egyházak, a vallások sem. Törvényszerűen más színezetet kapnak bizonyos események, de átértékelődnek a korábban működőképesnek hitt, szentnek és sérthetetlennek tartott dogmáik is. Melynek okán az érintettek a jól bevált hatalmi sémákat alkalmazván támadásba lendülnek, inkvizíciós eszközök hiányában le pogányozzák, nevetségessé teszik a keresőket, a földi érdekek mentén történt hamisítások feltáróit. Holott a kialakulófélben lévő erőterek már sejteni engedik a követendő utat, a gyökerekhez, de még inkább a maghoz való visszatérés szükségszerűségét.

Ilyen kiútkereső, előzetes elvárásoktól mentes emlékezés eredménye a Magonc című, a www.magvallas.hu honlapon található írás is, melynek feltárt hittételei a fenti nézőpont következtében nyilvánvalóan új pogányságnak minősülnek. A pogány kifejezést vizsgálva - a szó eredeti értelmezését most kihagyva a sorból -, megállapíthatjuk, hogy elsősorban a több istenhitű, vagy az „igaz” Istent nem ismerő vallások megbélyegzésére volt használatos. Ámde, a tökéletességre, kizárólagosságra törekvő vallások egymásra is alkalmazzák a pogány megnevezést, annak szinonimáit, vagy más hasonlóan degradáló meghatározásokat. Pogány a hindu, a buddhista, a mohamedán, de másrészről hitetlen gyaur, vagy éppen goj (nemzsidó) a keresztény. Sőt mi több, a reformáció kezdeteinél bálványimádóknak, azaz pogányoknak minősítették még a katolikusokat is. A többféle értelmezés miatt, talán az a leghelyesebb, ha a tudatlanságból, vagy emberi érdekektől vezérelvén, mesterséges istenképet kialakított vallásokat minősítjük pogány vallásnak.

Mindezek tudtával nézzük, hogyan állunk a magvallás Istenével? A magvallás és a keresztényvallás között az egyik alapvető különbség az anyag megítélésében keresendő. A kereszténység a gnosztikus gyökerei következtében alsórendűnek, megvetendőnek, az ördög, a rossz felségterületének tartja az anyagot, míg a magvallás egy ma még teljességgel nem ismert csodálatos entitásnak, a belőle létrejött formák millióit felvonultató, számunkra érzékelhető világot pedig Isten megnyilvánulásának tekinti. Ennek következtében a Szenthármasságba, vagyis a helyére emeli az anyagot szimbolizáló, a kereszténység által „földi származásúvá” tett Anyát.

E miatt a kitaszítottság miatt bánkódik az Égi Anyánk, erre a megcsonkított isteni egységre figyelmeztetnek a fából, fémből, kőből, festékből, azaz Anyagból formázott Mária szobrok, képek vérré váló könnyei, ezért látják az Ősanyára még emlékező csángók a holdsarlón álló, a Nap sugaraira vágyakozó Baba Máriát.

A magvallás a keresztény Szenthármasság részét képező Fiút az Atyától, az Iztől (Szentlélektől) és az Anyától származó, tulajdonságaikat bíró, teremtő, sugárzó és megtestesülő isteni teljességként, Isten üzenetét hordozó isteni követként tiszteli. A magvallás Istene egy hármas természetű egység (Íz-Ten-Anya), melyben egyik isteni összetevő sem értelmezhető önmagában. Az egymásra gyakorolt kölcsönhatásaik határozzák meg a rész és az egész természetét. Bármelyikük híjával összeomlana a „rendszer”, értelmét, létjogosultságát veszítené az Egy és az egyed.

Úgy is fogalmazhatnánk; Isten a szuperszinergiát megjelenítő, a mindenséget magában ringató, mindenben megnyilvánuló holisztikus alapelv, egy a lélek és test alkotta személytől magasabb rendű, csodálatra méltó lény. Mindez által nem egy elkülönülő rendszer, nem szuperintelligencia, nem jó, nem rossz, nem szeret, Ő a rend, az intelligencia, a gondoskodás és a szeretet.

Ezzel ellentétben áll a zsidó-keresztény Jahve, a természeti erők formáiban is felbukkanó, de leginkább a bölcs, büntető, jutalmazó, öreg Atya képében szerepeltetett Isten, aki a mindentudó, mindenható tulajdonságai ellenére, folyton próbára teszi a saját képére formázott teremtményeit. Egyszer azt mondja, ne ölj, másszor megköveztet embereket, vagy sziklához, földhöz csapatja a szófogadatlanok csecsemőit. Szövetséget köt, majd old, és újra köt. Tekintet nélkül a nemzetek fölöttiségére kedvenc népet választ magának, s más népeket, főként azok megszerzett javait, országait adja a kezükre. Egy szó, mint száz meglehetősen sok gyatra emberi jellemvonással sikerült felruháznunk a Magasságost, avagy a kimondott tiltása ellenére (képmásunkra) faragott Istent imádunk.

Persze, ne legyünk igaztalanok, úgy a Bibliában, mint számtalan más forrásban is fellelhető a magvallás Istene, akit valamilyen formában érzékelhetővé, foghatóvá kellett tenni a szélesebb tömegek számára is. Ennek okán, a korabeli viszonyokat ismerve, és az Anya megjelenítő képességének híjával tulajdonképpen érthető Isten bizonyos mértékű földre rántása.

Ellenben érthetetlen Isten gyarló, e világi célok érdekében történő felhasználása, nemkülönben a manapság tapasztalható, a kiválasztottság téves érzetéből adódó türelmetlenség és a féktelen pogányozás.

Tudni kell az ateizmus (isten tagadás) eredeti filozófia fogalmát az új korban.

1870-ben a frankfurti iskola találta ki tanításként, hogy nincs Isten, meghalt. Mivel nincs Isten így az embernek lelke sincs. Mivel nincs lelke ezért lehet manipulálni materiális (tudományosnak nevezték el) eszközökkel. Az orosz Pavlov dolgozta ki állat kísérletekkel. Amit az amerikai pszichológia is át vett és fejlesztett mint tudományos módszert. Emberekkel Lenin uralkodása után koncentrációs táborokban kísérletezve tökéletesítették. Németországban a náci-táborokban folytatták. (Ezeket mint új tudományos módszert megjelentették a világban felfedezésként. Még a II. világháború alatt is. A "felszabadításnál" külön szövetségesek által alapított csoport vallatta a náci rabokat, és kereste ezen iratokat.) Amiből ma módszereket fejlesztettek ki, hogyan lehet a materialista javakkal (most szabad piacnak hívják) manipulálni egyéneket és társadalmi csoportokat. Aminek legfőbb elve az ateizmus és annak kiemelt társadalmi kezelése. Közben egy szűk csoport irányíthatja hatékonyan a társadalmat a saját hasznára. Manipulálhatja a Isten és lélek nélküli embereket. Ateizmus másik modernizált megjelenése a liberalizmus. Amely "mesterségesen kinevezett" kisebbségi csoport által manipulálja a embereket, és rombolja a vallást (kivéve a zsidó vallást).

A ateizmus szociálpolitika filozófia abból indul ki, hogy Isten a zsidókat teremtette. A nemzsidók Ádám állatokkal történt fajtalankodásának le származottai azaz tisztátalanok a Földön. Mivel tisztátalanok a nemzsidók ezért nincs számukra Isten. Ez a filozófia lett a 19. század ateizmusa amely tudományosan a szociális darwinizmusban jelen meg a köznép számára mint modern tudomány fejlődése. Ami úgymond „a sötét középkor ellen világosságot hoz”...Azaz a „felvilágosodás eszméje”..."Azaz a liberalizmus eszméje" a nemzsidók számára...Azaz a "nem kiválasztottak" számára...

(magyarmegmaradás.hu alapján szerk.)