- 10 -

KIFORGATOTT TÉNYEK, ELHALLGATOTT IGAZSÁGOK
és
NÉHÁNY VALÓSÁG.¹

Mongolok kultúrtevékenységet még legújabb korig sem fejtettek ki. Ahol őseink helyére kerültek, mint pl. Turkesztanban, mindenütt ki fejlett műveltség kört pusztítottak el². Kultúrtevékenységünknek hiánya lesz oka annak, hogy a finn-ugor elmélet utódjára a mongoloid nevet is reánk ragasztottak. Hunfalvy (Hunsdorfer), Budenz, Hóman óriási tekintélyre tettek szert és korlátlan intézőivé váltak tudományos életünknek. Ki mást állított elbukott, nem kapott nyomdát és nem juthatott tanszékhez, így tudósaink egymással vetekedve rombolták a magyar múltat. A nagyközönség pedig elkáprázva azoktól a fényes állásoktól, melyeket a rombolók betöltöttek, követőikké váltak. Figyelmük a legkisebb részletre is kiterjedt. Annak kimutatására, hogy semmit sem érünk, hogy mindenben visszamaradtunk a nyugat mögött, írják pl., hogy csak a 12-ik században fogtunk ahhoz a rendszeres erdőirtáshoz³, melyet nyugatiak már a 9-10 századokban végeztek. Lássuk mit ír ilyenekről egy jezsuita történész, ki hozzá német is: Nagy Károly halála után olyan tudatlanságba süllyedt Európa, hogy már azt is elfelejtették hogyan kell lakházakat emelni, egész lakóssága földönfutóvá vált, megszűnt a magántulajdon és mikor újra konszolidálni kezdtek a viszonyok, vagyis a 10-k században, még olyan sem akadt, ki az egyházi birtokok helyét megjelölni tudta volna⁴. Leghűbb képét birtokviszonyoknak családi iratok nyújtják s azokat legjobban genealógusok ismerik. Lássuk mit ír a 

- 11 -

német genealógusok legújabb könyve: Megszűntek írásba foglalni még a legfontosabb jogi aktusokat is és 738-tól még urbáriumok lefektetése is megszűnt. Németeknél az írásbeliség csak a 12-k században kezdődik újra, de teljessé csak a 13-ik században válik. A közbeeső időben uradalmak alakultak, erdőterületekkel, azokon irtásokkal. Komoly formában az úrbéri viszonyokat csak a 13-k században kezdték újra rendezni⁵

Mit jelent mindez? Azt, hogy nemcsak az írás ismerete szűnt meg, hanem azt is, hogy nem létezett magyar történészeink által állított rendszeres erdőirtás, az irtás csak az erdő sűrűjébe menekülésből állott, rablók elöl, minden céltudatosság nélkül. Jelenti, hogy a bekövetkezett rablóvilágban megszűnt a külombség az úr és szolba között, különbséget egyedül a nyers erő teremtett és urak, hatalmasok, birtokosok más napra szolgákká váltak amint akadt hatalmasabb ki őket vagyonukból ki tudta forgatni. Vagyis az erdőirtást kizárólag a védekezés hozta, hogy azt azután történészeink kultúrtevékenységnek állítsák. 

Mindezekkel szemben csak azt a komoly tényt tudjuk leszögezni, hogy Európa nomád állapotának csak honfoglalásunk vetett véget, hogy honfoglalásunkkal kezdődik az építkezés tudományának újra éledése⁶ és hogy Kálmán királyunk (1095-1116) megelőzte korát midőn elrendelte az írásbeliséget, végül, hogy rendszeres erdőirtások első nyomára hazánkban lehet találni⁷. 

Ez csak példa a sok közül, azonban se vége se hossza az ilyen bizonyíthatóan hamis állításoknak, melyek azután természetesen szembehelyezkednek krónikáink állításaival, mire azokat diskreditálták! Annak pedig eredménye, hogy mai napig nem tudták megírni néhai felvidékünk múltját. Nem is foglalkozik múltjának még ismert 

- 12 -

részleteivel sem Hóman könyve. Nem foglalkozik, mert az ismerteket nem lehet abba illeszteni miket ír. 

Ezek után nem csodálatos, hogy Hóman azt sem említi, hogy a nyugati források Pannóniában két honfoglalás kori Magyarországról írnak, egy régiről és egy újról. Pedig ezekről a nyugati és hazai forrásokon kívül az egykorú nagy császári történész, Bíborban született Konstantin is megemlékezik midőn a Kárpátmedencében két szomszéd “türk” birodalomról ír honfoglalásunkkor. Egyik a lengyel hegyektől terjedt lefelé meddig valaha Szvatopluk birodalmának északi határa ért, a második ott kezdődve haladt lefelé a horvát hegyekig. Az újonnan bejöttek, kik honfoglaló őseink, úgy szétverték a morva birodalmat, hogy egy lakója sem maradt helyén s ezek egyik része a régen ottlakó türkök közé menekült.[⁸Sz.]⁹

Hogy ez a honfoglalóktól már ott talált, úgy nyugati mint keleti forrásokban szereplő “türk” nép régen ott élt, bizonyítják archaeológiai leletek, melyek között egyetlen szláv eredetűre sem lehet találni, csak turánira¹⁰, továbbá ősi szlávokat megelőző, magyar személy, község, folyó hegy és dűlőnevek¹¹, az erdélyi székelyekkel közös díszes kapuik, épületformáik¹², melyeknek mására, Székelyföldön kívül csak a Kaukázusban találunk¹³ és melyeknek folytatásai körfolyosós városi házaink, azután az a feszes lovasnadrág, zsinóros menték, melyekkel a mai hatalom a legszebb turisztikai írásait díszíti, találunk ősi jogon nemes községekre, melyeket a “Vágvölgy székelyei”¹⁴ laktak. Ezeknek egy része egyéni birtokhoz jutva “valódi nemes jobbágyok fiai”¹⁵ elnevezést kapta, hogy elődeivé váljanak az arra a vidékre jellegzetes “hétszilvafás” nemeseknek. Es bár fajunk lakta azt a területet is, magyarul is beszéltek, mégis határuk az egyedüli, mely felé Árpád erő- 

- 13 -

dítményeket emelt¹⁶. De ezek az északi “türkök” is védekeztek déli szomszédaik ellen, vagyis ugyanúgy Szvatoplukkal mint honfoglaló őseinkkel szemben. Karácsonyi János tudósunk, hazánk szentistvánkori határaival foglalkozva, olyan védvonal múltjára talált, mely dél felé fordulva, a Kiskárpátoktól Máramarosig terjedve, pontosan egybeesik azzal a vonallal, mely felé Árpád észak felé forduló várait emelte¹⁷. Úgy krónikáink mint egykorú levelek pedig megemlékeznek egy területről, mely csak Géza fejedelem idején csatlakozott az országhoz¹⁸, mely nem lehet más, mint ez az északi terület. Ez a csatlakozás azonban akkor még csak hadászatilag történhetett, mert fejedelme még sokáig megmaradt s bár azt IV. Béla legyőzte és elfogatta¹⁹, még azután is önálló maradt, Nyitra és Turóc között az a bizonyos tag, mely Oszlánytól északra alkotja Nyitra különös fejét²⁰. A teljes királyi szuperioritást erre a területre csak Nagy Lajosnak sikerült kiterjesztenie²¹; mi volt időközben? 

IV. Béla rettenetes nyomora ellenére, a tatárjárás okozta zavart arra sietett használni, hogy Znió várát emelje²². Ezzel azt a bizonyos területet, a már létezett Árva, Szklabina, Blatnica meg Nyitra és ugyanakkor emelt Gymes várakkal harapófogó közé fogta²³. Minden oka megvolt ilyen óriási készülődésre. Ott állt közöttük, a Zsiár-Sár hegy tetején az egész világ legnagyobb alapterületű magoslati vára, a turóci Visegrád, l/3-addal nagyobb a hires biharinál, annak ellenére, hogy ez utóbbi síkvár volt²⁴. 

Míg nem oldottuk meg ezeket a rejtélyeket, honfoglalásunk történetét nem mondhatjuk tisztázottnak. 

Amíg néhai felvidékünk magyar múltjáról történetírásunk egyetlen szóval sem emlékezik meg, magyar folkslorjával egyetlen könyvünk sem foglalkozik, a Dunántúlnak szláv múltját állandóan emlegetik. 

                                                                         -14-

Bizonyítékuk reá kettős. Egyik a Pribina vitairat tartalma²⁵, a másik a Balatonnak neve. Mindkét bizonyítékot, a dunántúliaknak beszédjében levő néhány szlávos hanggal támasztják alá. 

A salzburgi püspökségnek egy névtelenje jogai védelmére vitairatot szerkesztett. Értéke nem nagyobb bármilyen más, fele érdekében írt ügyvédi iratnál, fényt vet azonban mégis Pribina kilétére és a püspökség irányára. Hogy megtagadhasson minden szláv működést hangsúlyozza hogy azon a környéken soha senki más mint Pribina nem tevékenykedett s hogy tevékenységének nagyszabásúságát, meg hogy rajta kívül más szóba se kerülhet állíthassa, felsorol hetet havat, így többek között Szombathelyet is. Ha ez igaz lenne, Nagy Ottónak nem kellett volna 5 pápai bullát hamisítania ahhoz, hogy igényt emelhessen püspöke számára ottani főpásztori jog gyakorlására, mert hiszen Pribina jogán püspökei már azt gyakorolták volna. A vitairatot G. H. Pertz, Monumenta Germaniae Historica, Scriptorrs XI. Kötőében közli. A 11-ik oldalon áll, hogy Pribina Salában lakott. Sala evidenter Zala, azonban f. 54 jegyzet alatt Pertz megemlíti, hogy az eredeti írásban Sana áll, mit csak a szlóvén Kopitár közlésére javított át Salára. Sana pedig folyó Karintiában és ha Pribina élő valóság is, zalai uralma már nem az, mert hiszen fia, Kozil Karintiában, vagyis a Sana folyó partján uralkodott, anélkül, hogy bármikor is igényt emelt volna a Dunántúlra, mit pedig nem mulasztott volna el, ha atyja ott élt volna[²⁶Sz.]²⁷. 

Pribina és fia, Kocel körül nagy szláv, Nyitrához fűződő mondakör alakult. Kezdődik az avar Teodor – Ábrahámmal. Bár Nagy Károly történészei megírják, hogy az avarokat mind átvetette a Du- 

- 15 -

nán²⁸, így Nyitra környékén már azért sem maradhatott közülük, mert odáig az avar birodalom sohasem terjedt, mégis azt írják az érdekeltek, hogy Teodor vezetése alatt onnan érkezett egy visszamaradt csoportjuk Nagy Károly elé. Ezt az állítást kizárólag arra alapítják, hogy ezek szláv szomszédságot emlegetnek. 

Azonban tudjuk, hogy az avarok a Karst környékére vonultak, Bíborban született Konstantin pedig megírja, hogy egy részük a horvátok között talált új hazára²⁹, vagyis Dalmáciában s onnan jöve is szláv szomszédságról azért beszélhettek, mert úgy a szlovének mint horvátok szlávok voltak. 

A nyitrai szlávság létét és múltját egy 871 évi, a bajorok meg karintiai szlovének megtérését ismertető krónikára alapitják. Abban szerepel először néven nevezve morva fejedelem, Mojmir. Írja 830-ról, hogy szomszédságában Pribina uralkodott, ki bevezette a kereszténységet Nyitrára³⁰. Pribina azonban nem maradt Nyitrán, hanem átköltözött Karintiába, mire Mojmir örökébe lépve, a Tájónál kezdődő birodalmát a Garamig terjesztette ki. A frankok (németek) azonban nem tudtak sem az ő sem rokonainak uralmába belenyugodni. Mojmir ellen unokafivérét, Ratislavot segítették a fejedelmi trónra, az ellen másik unokafivérüket, Szvatoplukot. Úgylátszik nem rendelkeztek több unokafivér felett, mert Szvatopluk ellen már maga a császári trón örököse, Karlmann szállt harcba. Nemcsak legyőzte, de fogságba is vetette, minek ellenére a fellázadt morvák ellen őt küldték egy tőlük felállított német hadsereg élén. Szvatopluc pedig azzal vált morva fejedelemmé, hogy a rendelkezésire bocsátott német csapatok tisztjeit orvul legyilkoltatta és átállva a morvákhoz, a vezetés nélkül maradt németeket halómra ölette. 

Ennek a szláv múltnak baja, hogy egyetlen 

- 16 -

olyan adatot sem tartalmaz, melyből a szereplők kétségtelen szlávsága kitűnne, inkább olyanokat, melyek cáfolják. Mert még a morva szónak említése sem bizonyítja. Népnevek elírása nyugatiaknál annyira gyakori, hogy csak más adatokra támaszkodva válhatnak bizonyítékokká. Tudjuk például jól, hogy nyugatiak mai napig sincsenek nagyon tisztában azzal, hogy létezik egy Magyarország, és kiben él is halvány sejtése sincs tisztában azzal hol fekszik. Franciaország számára valóságos reveláció ha valamely véletlen folytán arról értesül, hogy az nemcsak egy jelentéktelen része volt Ausztriának, mely önállóságát csak a trianoni békeszerződés nagylelkűségének köszönheti. Hogyan tudhattak volna akkoriak egy Fekete Magyarországról! A morva birodalmat Nagy Karoly létesítette, így nyugati krónikások tudtak róla, de mert nem vettek tudomást arról az ősi, honfoglalást megelőző Magyarországról, mely csak honfoglalásunkra jutott a megkülönböztető “fekete” jelzőhöz ³¹ , az ugyanúgy olvadt a morva elnevezésbe, mint a modem időkben Magyarországé Ausztriaiba. És ha nem következtek volna Morvaország felállításáért, kalandozásoknak elnevezett büntetőhadjárataink, honalapításunknak legcsekélyebb nyomára sem lelnénk nyugati krónikákban. 

Egyedüli mi kétségtelen, hogy valóban folyt vita szláv liturgiának bevezetése érdekében. Célja volt a mai Ausztria morva lakósságának meg Karintia szlovénjeinek kiszakítása német uralom alól. De hogy ez morva érdekből történt volna, arról nem maradt adatunk és valószínűtlen. Morvaország német alkotás volt, mely semmiféle államiság felett sem rendelkezett, így maradt a németségnek akarat nélküli kiszolgálója. Egyedüliek kiknek érdekében állott a német kezekből őket kiszakítani, a “fekete” magyarok voltak. 

Az egyes szereplők indítóokainak vizs- 

- 17 -

gálata jobb eredményre vezet minket. 

Mint mondtam, Nagy Karoly a morva birodalmat az ellen az ország ellen létesítette, melyet nyugati krónikák “Fekete Magyarország”-nak neveznek, vagyis Tudun országa ellen³². Természetes, hogy Nagy Károly mint utódai a sajátjaikat pártolták s így üldözték a “feketéket”. Ha morvákról tudtak és beszéltek is írásaik, beszélnek hercegeikről, nevét azonban egynek sem említik. Mi arra mutat, hogy ezek a “hercegek” csak alkalmi vezetők, kirángatott szereplők voltak. És ezek közül az ismeretlenek közül feltűnő Kocel, kit a németek üldöznek lett volna morva! Egy Kocel ki már állandó fejedelem! Az lett volna szláv? Lehetetlen! Másképp úgy ő mint rokonai élvezték volna a németek pártolását. Ahelyett azonban nyomták és visszaszorították meg állandóan börtönbe vetették őket. Ha Kocelék morváik közé tartoztak volna, mi sem természetesebb hogy őket használták volna fel a morva birodalom megszilárdításához, ahelyett azonban állandóan egymás ellen uszították őket és állandóan ürügyeket kerestek beavatkozásra. Miután pedig a németek pártolták a morvákat, egy morva Szvatopluknak semmi oka sem lett volna németeket lemészároltatni, sőt! Ugyanilyen érdek azt is kivonta volna Szvatopluktól, hogy pártolja és védje a német papokat. Ahelyett azonban Viking püspökkel közösen, kiüldözte őket. Vagyis Viking püspök sem volt, ahogy állítják, szláv. Továbbá egészen hihetetlen, hogy a fellázadt morvák ellen egy önállóságra vágyó morvát küldtek volna leverésükhöz Szvatopluk személyében. Németek akarták volna segíteni Szvatoplukot olyanhoz mi ellen küzdöttek? Szvatoplukot csak abban az esetben küldhették morvák ellen, ha ő nem volt az, hanem olyanok közé tartozott kik ugyancsak a morva nagyság ellen voltak és ebben találkoztok a német érdekekkel. Ilyenek pedig csak a “fekete” magyarok voltak. 

- 105 -

JEGYZETEK ÉS KÚTFŐK.

KIFORGATOTT TÉNYEK ELHALLGATOTT IGAZSÁGOK ÉS NÉHÁNY VALÓSÁG. 

1 Biztosan egyben államokat csak közös múltjuk és annak ápolása tartja. Ezt megértve, a nemzetközi történetírás saját történetük gyenge oldalait, másoknak dicsőségeit elhallgatja és az eseményeket ebben a keretben azután saját előnyére formálja. Így már ezer éve belekerültünk egy ellenünk irányított "történelmi pergőtűz központjába, mely mai napig sem szűnt meg. A trianoni béke diktátumoknak nem terület-veszteségeink legszomorúbb eredményei, hanem az, hogy történészeink mint hacsak mindent jobban tudnának egy korban élt krónikásoknál, átgázolva kútfőkön, figyelmen kívül hagyva még ellenfeleink reánk előnyös megállapításait is, nekik való udvarlásból, magyar múltunknak, vele öntudatunknak, tehát jövőnknek bomlasztóvá váltak. Szétestünk. De ezért a szétesésért azoknak a történészeinknek meg államférfiinknak kellene a vádlottak padjára kerülniök, kik "elfogulatlanság" jelszó hangoztatása mellett elfogultabbak legádázabb ellenségeinknél is.

2 S. Hédin, Steln Aurél, Halász Gyula szakmunkáin kívül, mai újságírói riportok sem mellőzik mongol kézbe került területeken, kultúrtevékenységünknek általuk elpusztított múltját keleti török őseink művének állítani, pl. Ivor Montagu, Mongolie rouge, Basil Davidson, Turkestan vivant, Julliard kiadások, Paris 1958 és 1959 stb. Neve ellenére Külső Mongolia török maradt. Kitűnő ismertetője Gábori Miklósnak "Napfényes Mongólia" 1961-ben Budapesten megjelent könyve. Ezt a fiatal tudóst a magyar kormány küldte oda. Lelkes kutató, kitűnő megfigyelő, megnyerő író, kinek minden szaván meglátszik mennyire ragaszkodik a hazai röghöz és jólesik egyszer olyan könyvhöz is jutni, mely 

- 106 -

nek nemcsak szavai magyaroké de érzése is. Idekinn leszoktunk róla. Mi a könyvben elsősorban kapja meg az olvasót, az a biztonság, melylyel gazdag vagy szegény, asszony vagy leány, öreg vagy fiatal ezek között a "barbárok" között közlekedhet. Próbálnák csak meg azt "művelt" nyugatunkon rendőri védelem nélkül. Itt annak védelme alatt több bűntény történik, mint ott egy év alatt rendőrség nélkül. Gáborinak sikerült Külső Mongóliának azoknak az északi vadászai közé is eljutnia, kik között odavalók sem jártak soha. Nemcsak szokásaikban, de nevükben is őseink mert ujguroknak nevezik még mindig magukat. Fegyverük még nyíl, kalapácsuk réncsontból készül és vendégszeretetük... egyszóval magyarok. Gáborinak még ősi táltosaink saman ruhájából is sikerült egyet elhoznia. Az egyetlen miről világ tud.

3 Dr. Farkas a Bécsben megjelenő Vasárnapi Levél XVI, évf. 7-8 száma 189 oldalán terelte figyelmemet gr. Teleki Pál és Czettler Jenő ilyen állításaira. Mentségük, hogy bár egyetemi tanárok, egyikük sem történész, mivel szemben súlyosbító körülmény, hogy bár nem történészek mégis hozzászólnak történelmi kérdéseihez.

4 Sackur 11-18 oldalak.

5 Dr. Ernst Heydenreich, Handbuch der praktischen Genealogie, Leipzig 1913, I. 198, 202 stb. oo.

6 Sackur előbb idézett könyvén kívül valamennyi vártörténeti munka, élükön a legújabbal, Piperével (Burgenkunde). Kik mást írnak chovinizmusból teszik és alapot nélkülöző feltevések. Nem érdektelen felemlíteni Viollet-le-Duc többkötetes munkáját, Dictionaire raisonné de l'architecture francaise, melyben úgy írja le az antik Róma hadigépeit mintha azokkal személyes ismeretségben állott volna, pedig se 

- 107 -

leírásuk, sem legkisebb darabjuk sem maradt reánk. Ezzel azonban azt a hitet kelti, mintha a francia nemzet közvetlen utóda lenne a római birodalomnak, mi alighanem célja is volt. Párhuzamos esete az 1826-ban született német Scheffelé. 1857-ben megjelent Ekkehard regényében a honfoglalás kori német barlanglakások meg odúk kastélyokká szélesednek, melyekben delnők körül előkelő lovagok és kényes apródok teljesítenek szolgálatot. Közli minden állításának kútfőjét, mely közléseknek bájuk, hogy nem arra az időre vonatkoznak melyre használja azokat. Közben természetesen nem feledkezve meg kalandozó őseinket egészen hamis és igen rosszindulatú színben feltüntetni. De mert Scheffel volt az első ki a valóság látszatát tudta kelteni akkori német műveltségnek mikor nem létezett, annak ellenére, hogy regénye nem nagy irodalmi értékű, nemességet és számtalan szobrot kapott; Könyve kiadásainak száma meghaladja a 250-et és még mindig fogy. Ami németéknél Scheffel franciaknál Viollet-le-Ducön kívül Brion is Attila életrajzával.

7 Történik fölég német telepítésekkel kapcsolatban. Erdő közé kényszerítésük annak a szomorú tapasztalatnak volt eredménye, hogy az első telepesek faluról falura járva, azok lakóit kiverték, birtokba vették templomaikat, felélték készleteiket, azután továbbállottak, pusztításaikat másutt folytatni. (Ernyey József megállapításai, A magyarországi német költészet függelékében). Hitler igényéinek erkölcsi alapja sem volt dicsőbb.

8 Pertz, IV. k. -(o. Gesta abbatum Lobiensum 954-ről "a Duna partján laknak régiek, de a tulajdonképpeni Magyarországot újak lakják", 129 o. Ademari historiarum Llber III. 35-ik sor "mit miután megtett (szent Adalbert) alázatosan a magyaroknak arra a területére ment, mely- 

- 108 -

et fehérnek neveznek megkülönböztetésül attól, melyet feketének. Hol a nép olyan sötétbőrű, milyenek az etiópiaiak", Miután pedig jól tudjuk, hogy szent Adalbert a csehektől ment őseink közé, az hogy odamenet át kellett mennie a feketék országán, jól rámutat annak helyére, néhai felvidékünkre. 1913-ban egy nagy és előkelő francia szálloda igazgatója megtudván, hogy Magyarországból érkezem, megkérdezte nyugodt volt- e a tenger... Így nem lehet csodálni, ha az akkori krónikás a "fekete" elnevezésről jogosnak vélte lakóitok ilyen színezésével tarkíthatni híradását. És csak emigránsainkkal való személyes érintkezésnek köszönhetjük, hogy a belgák kihagyták tankönyveikből, hogy arcszínünk sárga. Köszönhetjük a "mongoloid" elnevezésnek. A 853 oldalon, 48-ik sor "a küldöttek egyszerre indultak a két különböző Magyarországba és csak a feketébe érkezve váltak ketté." Erre az északi, vagyis "fekete" Magyarországra már honfoglalásunkat megelőző egyházi írásokban is rátalálunk, pl. II. Jenő pápa (824-827) felhívja Tudun fejedelmet templomok emelésére (Eugen P. ad Chag. ann. 826). Tudunról pedig krónikáik sorban megírjak, hogy fajunkbeli volt, anélkül, hogy egyszer is avarnak mondanák - mit utóbb mégis ráfogtak, csakhogy más múltat adhassanak néhai felvidékünknek. Azután 863-ban, kivétel nélkül, valamennyi nyugati keresztény krónika örömmel jelenti, hogy európai "hun" nép már összességében megtért. Ki másról lehetne szó? De nem lehet már azért sem, mert ennek a népnek kapcsolatára is rátalálunk Tudunhoz Salzburgban azzal, hogy úgy 803-ban mint 811-ben szerepel a Szent Péter Testvériség tagjai között (Ann. Mettens 803, Ann. Einhardi 811, Verbruderungsbuch von St. Peter, ed. v. Karajan 36.3.797) Ezeket as adatokat Dümmler sem mellőzi, kl leszögezi azt is, hogy az Ann. Alamann. Elnhard. még 822-ben is beszél Felsö Pannóniának ezekről 

- 109 -

a lakóiról. Ezek az adatok néhai felvidékünknek azokra a lakóira mutatnak, kik 795-ben Achenben megtértek így azokra kiket krónikáink kunoknak neveznek, kik azután a kijevi csata eredményeképpen elvegyültek az Árpád vezetése alatt odaérkező Volga kanyarbeli pogány "fehér" őseinkkel, mi megmagyarázza honnan kaptuk és kiktől kereszténységünket, mert miket német térítőkről, Piligrimröl, Brúnóról írnak utolsó szóig kitalált mese. Azonban a katolicizmus keleti szárnyához tartoztunk mi érthetővé teszi Pertz idézett kötetének 41-ik sorában olvashatókat "István magyar király eréllyel, erőszakkal és fegyverrel harcban iparkodott feketeigazi hit számára megnyerni", mi másképp érthetetlen lenne. Szent István "igazi" kifejezés alatt a kereszténység nyugati szárnyát értette, míg pogány" alatt annak keleti szárnyát, annak ellenére, hogy egyformán volt keresztény mindkettő. Mi alatta lefolyt csak hatalmi harc volt, semmi más. Koppán, Ajtony s más lázadások nem Voltak mások mint felkelések a magyar szabadságért, A "feketék" hadi téren is szerepelnek, nyugati " krónikákban. Hinkmar érsek 862-ben egy ismeretlen "unger" ellenség betöréséről beszél. Első esete mikor nyugatiak nem "hun"-nak nevezik fajunkat, hanem. "hungorus" -nak, "magyar"-nak. Mégsem valószínű, hogy ez a csapat, mint Hóman feltételezi, Levédiából lovagolt volna Reimsig, mi Hinkmár érseknek volt residentiája. Ezek az "unger"-ek nyugati írásokban, honfoglalásunkat előzően másutt is feltűnnek. Ezek pedig olyan kétségtelen adatok, melyeknek székelyekre vonatkozását csak olyan második "hun"-nak nevezhető pannóniai néppel lehetne vita tárgyává tenni, melyre vonatkoztathatók lennének mindezek az adatok, melyeket ha magyar történészeink elis hallgatnak, az akkori nyugati krónikák említenek, Pertz közöl és a magyarfaló Dümmler sem hallgat el. A 862 évi kirándulás alighanem már a honfoglalás  Magyarországot az

- 110 -

előkészítésének volt egyik mozzanata. Kikémlelését szolgálta az ellenségek, Érdekes azonban hogy Tudun népének újabb említése 862-ben csak ezt a hadi kalandozót követi. Az ugyanolyan ráeszmélése volt a nyugatnak létezésükre mint most történő ráeszmélésük arra, hogy Magyarország nem Ausztria. [A 8. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

9 A magyar honfoglalás kútfői Budapest 1900, 110-156 oo. Idetartozik az a Káldi krónikából vett, de valamennyi krónikánkban ismételt mondat is, melyet 497 oldalán közöl: "ex Hunis tria millia, qui profuge interfugium erepti de prelio Crumheldino in campum Chiglemezei se colligere procurarunt. Vagyis, hogy azokból a hunokból, kik túlélték Krumhild csatáját 3000 a Sziklamezőn talált új otthonra. Mindenki tévedett volna, csak Hunfalvynak (Hunsdorfer) lenne igaza? Ki azt írja Magyar Ethymológia köyvében hogy a székelyek Attila eredete mese?

10 Fettich, 52 o. "a blatniciai lelet még a magyarok előtt került az országba", ábrája a C táblán, gyönyörű fokossal, a XXXIL. táblán a veleckei lelet Beregben, az LI - LII - LIII. táblákon a galgóci lelet gyönyörű tarsonylemezzel, az LV táblán Szolyván (Bereg) a galgócival rokon tarsonylemez, az LXXII - LXXIII táblákon lévő beregszászi leletek a Meotisz vidék traditióit őrzik, mi őseinknek volt otthona, a C táblán a kiscsepcsényi lelet Turócból származik. Fettich a 111 oldalán említi hogy Eisner egy harcosról tesz említést lóval, csonka részeit bemutatja a CIX táblán nyitrazsámbokréti leletben sarkantyún kívűl, fokosra találtak, Nagy Géza az Archaeológiai értesítő 1913 évf. 252 oldalán arról a turócmegyei leletről ír, melyet Eisner "Slovensko v praveku" könyvében a XCVI táblán közöl, kiemelve hogy fokosok és sarkantyúk jellemzik. Az Országos Levéltár törzsanyagában fekszik egy felsorolás a turócmegyei Zaturcha határában levő 3 dombbal összefüggő emlékekről. Sírokból elő-

- 111 -

kerültek holttestek, kelet felé fordult fejjel fajunkra jellegzetes fegyverekkel, fokosokkal, lándzsákkal és sarkantyúkkal. Ugyanúgy tűntek el mint a turóci fabiblia rovásírásával. 1862-ben Szabó Károly még tud róla, Jerney János a Tudománytár 1840 évfolyamában még értekezett róla, azonban nemcsak a fabiblia, de még a Tudománytárnak az a száma is eltűnt melyben as értekezés megjelent! Újabb archaeológiai lapok birtokában bizonyára még erősen lehetne, ezt a felsorolást bővíteni - különösen, ha nem fogadjuk el szláv eredetűnek az olyan leleteket, melyek kizárólag fajunk fegyverzetét tartalmazzak. Három dolgot kell különös képen figyelembe venni ; 1./ ebből a korból egész Középeurópátból nem ismerünk nyugatiakat érintő annyi művészi fémleletet mennyit felsoroltunk - szlávot meg egyetlen egyet sem, 2./ mi keveset nyugatról ismerünk, csak őseink művészetének utánzása és távolról sem ér fel ezeknek művészi szintjével, 3./ kétségtelen, hogy néhai felvidékünk csak Csák Máténak 1321 évi halála után vált az ország intoger részévé, így vajon hogy kerülhettek volna oda a magyar múlttal összefüggő leletek, ha nem fajunkbeliek lettek volna őslakói. Most pedig koronakép Zemplénben kiásták a legpompásabb vezérsírt, melyben talált tárgyak bizonyítják, hogy Almos vezér sírjára találtak. Hogyan temethették . volna oda, ha az nem Tudun országa lett volna. De hallgat is róla a mai hatolom!

11 Minden lexikonunk és felvidékkel foglalkozó írásunk fennakad rajta anélkül hogy akár a mi, akar a csehek történészei keresnék magyarázatát.

12 Nem tudunk sem munkára hivatkozni, sem képet közölni, mert sem "Az osztrák magyar monarchia írásban és képben" sem Malonyay pompás munkája a magyar népművészetről, sem Magyarország vármegyéi és városai nagyszabású millé- 

- 112 -

niumi kiadás, sem egyetlen más munka vagy folyóirat sem foglalkozik velük. Hatásos eszköz volt a magyar tudat kiölésére néhai felvidékünk népéből, külön múlt keltésére a magyar nyelvű elemben, egyúttal bizonyítéka annak hová vezet ha olyan uralkodócsalád kerül az ország élére, mely elakarja pusztítani és hová vezet, ha olyanokra hallgat, kik ilyen uralkodócsaládnak trónrakerülését támogatják. Ezeket csak látni lehetett, vagy pedig összevásárolni a mai hatalom legszebb turisztikai kiadványait.

13 Malonyay népművészetről írt könyvében értekezik a székelységnek ezekről a házairól.

14 F. IV/1, 21 o., IV/3, 547 o., V/2, 491 o., VI/1, 184 o.

15 F. IV/3. 336,382, VI/2, 292 oo. T.R. 7 [?]., Századok 1875, 160 o.

16 Névtelen XVIII. feje Tokajnál, XVIII. fej. Boldva mellett, XXI. fej. Szerencs mellett, Sárvárt és Diósgyőrött, XXXII. fej. a Mátra erdejében Pata várát, XXXIV. fej. Zólyom erdőben köböl és fából torlaszokat emeltek, azonkívül a Garam mellett Bars és Pusztihrad várakat, XXXVII. fej. őröket rak Sempte, Galgóc várakba és az ország határait Boronáig és Sóvárig tűzi ki. Magában csak Csongrád vára nem fordul észak, hanem Erdély felé, vagyis Attilának azon ottmaradt, Edömérrel Sziklamezőre vissza nem tért népe felé - tehát ugyancsak székelyek felé. Névtelenünket igazoljak mai napig fennálló romok meg dűlő és helynevek - mintahogy csak azokban a részeiben támadható, melyekről nem maradtak pozitív bizonyítékok, mert azok mindenben, mindig neki és nem támadóinak adnak igazat. Névtelenünk Trencsén meg Baan várakat is felsorolja azok között, melyekbe Árpád őröket rakott. Készakarva hagytam ki említésüket. Mindkét várat magyar vezérek hódították vissza morváktól - helyesebben szászoktól - , de sziklamezeiek részére, így az odarakott 

- 113 -

öröknek már szikla mezeiekből kellett állaniok. Hol feküdt Borona meg Sóvár, nem tudhatjuk, azonban nem feküdhettek feljebb a Karácsonyi vonal kiindulási pontjánál, vagyis a Dudvagh és Kiskárpátok érintkezésénél. Utóbbi kétségtelen helyét csak néhai sóbánya nyoma határozhatná meg.

17 Századok 1901;, XXXV. évf. 1039 o.

18 Kézai I. könyv, II. fej. 6 [?]. Hitelesíti Ademari Historiarum liber III., Pertz IV. 131 o. 4l sor, ki megírja, hogy Szent István háborút viselt "fekete" Magyarország ellen.

19 Bogomér, Szoboszló fia, Századok 1880, Ernyey József, Oroszlánkő vara és urai, Emlékkönyv Fejérpataky László életének 60-ik ünnepére, Budapest 1917, Budatini levéltár, Letopic Matice Slov. 1867, 68 évf., Székely oklvt. I. 7? Történeti Szemle 1916, 307, 308 oo. Miért, miért nem, Hóman Bogomért, kit állandóan Bagómérnak ír, I. 558 oldalán Ludány nemzetségbelinek mondja és a trencséni megyék élére állítja, de ki is hagyta a névmutatóból! Ezzel elfogadja hitelesnek a Ludány nemzetségnek azokat az írásait, melyekről már számtalanszor kimutatták, hogy hamisak. Még Karácsonyi is azzal kezdi tárgyalni, az ősi nemzetségekről írt munkájában ennek a nemzetségnek múltját "szomorú nemzetség annyi hamisítás kiséri múltját". Hómant az zavarta meg, hogy a Divék nemzetségbeli Bogomér Trencsént is bírta. Kérdés, melyből telekista ideológiával nem lehet kilábolni.

20 Dedek Crescens, Nyitravármegye története, a Magyarország vármegyei és városai milenaris sorozatban, Nyitravármegye kötetben, 495 o. Ahogy szövegében, úgy térképein is átgázol Hóman tényeken. I. k. 144 oldalnál levőn alig tüntet fel valamit is a Duna és Tisza felett lakottnak, a 208 oldalon levőn ezt a határt Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Gömör és Ung várakig terjeszti fel de a többit ott is áthatolhatatlan erdőségnek 

- 114 -

ábrázolja. Ha úgy lett volna, egy nem létező népnek kellett volna létesítenie azt a dél felé forduló védelmi vonalat, melyről Karácsonyi ír és Árpádnak lakatlan erdők felé emelnie egyetlen védvonalát, őseinknek pedig a Volga kanyarból kellett volna odajárniok ezekbe a lakatlan erdőségekbe, hogy odahelyezzék azokat a nagyszerű tárgyakat, melyek folytatólag, mai napig napfényre kerülnek, odacipelniük halottaikat és erdőségek közepébe kellett volna, előbb II. Andrásnak, majd IV. Bélának erdőirtásokat meg telepítéseket elrendelniük. Kérdésünk vajon milyen sorsot szánt Hóman annak a nagyszámú írott emléknek, mely szerinte lakatlan erdőségeknek lakóiról emlékeznek meg? Milyent szán a számtalan ottlétezett régi, honfoglalás előtti régi várnak? Milyent a nyitradivéki templomnak, Európa egyik legrégibbjének stb. stb. A 96-ik oldalhoz mellékelt térképen, figyelmen kívül hagyva a Kárpátok hegyláncait, horvátokat meg bolgárokat telepit oda, mint összefüggő egészeket, mikor még maga Bíborban született Konstantin is csak fehér horvát szigetekről beszél, azokról is csak a Kárpátoktól északra. Bolgárok pedig sohasem lépték át a Kárpátokat északi irányban. Clemenceau mellett, Hóman az első ki nem értette meg a Kárpátok jelentőségét.

21 Mályusz 178 oldal.

22 F. V/2, 403, Vl/1, 243 oo.

23 Hogy pedig IV. Béla mennyire veszélyeztetve látta hatalmát úgy dél mint észak felé, bizonyítja, hogy bár északon már. tulajdonában volt Árvának megközelíthetetlen vára, egy délről félt ellenség ellen, attól mindenesetre északra, de Árvától délre, Turócnak árva-liptói sarkába, alig másfél járásnyi területen, a már meglevő Szklabina és Blatnica mellé még Zniót emeltette, annak ellenére, hogy délről ezt a félt ellenséget, két odatelepített cseh nemzetségen kívül Nyitra vára meg Ghymes fogta két tüz közé. 

- 115 -

24 Lehoczky Tivadar, Turócmegyei emlékekből, Archaeológiai Értesitö, 1893 évf. 346 o. [A 24. lábjegyzet szám kézzel írt. Sz.]

25 Pertz XI. 11-12 oo. Hóman magáévá. teszi a Cseh állításokat, Pribinát Nyitra téritőjének írja, mit pedig csak a bajorok és karatánok (szlovének) megtérését tárgyaló krónika állít, de ellentmond a vitairatnak, mely Pribina keresztelését Tresmauerben történtnek mondja, tehát csak Nyitra elhagyása utánra, végül nemcsak nem bizonyos, hogy Pribina szláv lett volna, de nem is valószínű. A mostani hatalom olyan szláv Szent István félét akart belőle csinálni Nyitra központtal, hol egy XI. századbeli ossariumot mutogatnak mint Pribinának IX. századbeli templomát.

26 Dümmler igen részletesen ismerteti az egész hamisítást. [A 26. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

27 Bizonyos, hogy Arnulf császár 890 nov. 20-án körülírva a salzburgi érsekség birtokait, Szombathelyet is emliti (Urkunden Buch des Landes Ob der Enns, 36 o.), de hogy mennyire ko- molytalan állítása, bizonyítják Nagy Ottó bulla hamisításai, melyek egy nem létező, megszűnt lorchi érsekséghez tartozónak állítják, azonkívül az, hogy igényt emelni arra soha nem tudtak, annak ellenére, hogy ilyenben német uralkodók sohasem voltak tartózkodók. Nem Hitler találta ki! Pl. századokon keresztül emeltek igényt Trencsénre azon az alapon, hogy az rővid ideig a morváknak volt tulajdonában. Most pedig kezembe került egy térkép, melyen a Bácskát német területnek, Sopront, Szombathelyet pedig annak az Ausztriának 9-ik századbeli birtokának mondják, mely csak a 10-ik század második fele óta létezik. Annak a lehetetlenségnek áthidalására, hogy Pribina pogányan vált volna Nyitra megtérítőjévé, Hóman minden adat nélkül, csak egy más, messze területen kelt írásra támaszkodva, írja, hogy megkeresztelése után visszatért Nyitrára a így vált volna Nyitra 

- 116 -

említett részének apostolává.

28 Jó összefoglalás az avar múltról Thiery könyve.

29A honfoglalás magyar kútfői, Budapest 1900 "a horvátok között sokan vannak avarok, kik tudjak is, hogy azok" írja a császári történész. Karácsonyi a magyar ősi nemzetségekről írt könyvében még fel is sorolja a horvát nemzetségeket, miből látjuk, hogy nemcsak származásban, hanem fejlődésben is azonosak velünk. Maria Terézia irtotta ki őket.

30 A nyitrai kereszténységre vonatkozó adatokat, forrásanyagukkal a nyitrai püspökség kiadványai bőven ismertetik.

31 lásd 8. jegyzetet.

32 Tudunnal annyit foglalkozunk másutt, hogy felesleges itt is ismételnünk forrásainkat.

Szerkesztő jegyzetei: Rudnay Egyed, Attila Trilogia című, Bruxelles, 1964, (használt) könyvének fénymásolata betűképolvasó (OCR) és magyar szótárt is alkalmazó program segítségével lett átalakítva html akta formára. A program jelzi az olvashatatlan és érthetetlen szavakat. Ez a kiadás idegen nyelvű írógépen lett írva, s emiatt a magyar ékezetek vagy hiányzanak vagy hasonló de mégsem fölismerhető ékezetekkel lettek pótolva. Emiatt a program magyar szótára képtelen fölismerni a szavak kb. felét. A fölismert és "szerinte hibás" szavaknak kb. 30 százalékát kérdés nélkül "kijavítja" - a mai szabályok szerint. A többit a használó rendelkezésére "bízza". A használó - ebben az esetben, a szerkesztő - viszont nem történész, tehát csak dilettánsként képes a "rábízott" olvashatatlan vagy érthetetlen szavakkal megbirkózni. Az olvasható de érthetetlen szavak megmaradtak eredeti OCR-"olvasott" alakban. Az olvashatatlan szavak a szakasz alatt vannak megjelenítve kép akta formában. Az eredeti oldalak tetején megjelenő oldalszámok át lettek mentve, úgymint a lábjegyzetek eredeti számai. Maguk a lábjegyzetek át lettek telepítve a rájuk utaló szakaszok alá.

JOBBIK GONDOLAT