2010. június 26. Kultúra

Indiában a tehén és a majom szent állatok. Tudjuk, hogy ezek valóságos csapást jelentenek egyes tartományokban. A szó teljes értelmében több joguk van, mint a lakosságnak. Csoportba verődve bepiszkolják az utcákat, a lakásokat, ellopják a nehezen szerzett élelmet, megrongálják a nyomorúságos viskókat. Valamilyen szerencsétlen hagyomány folytán senki sem nyúlhat hozzájuk, minden meg van nekik engedve.

Hasonló módon a fehér ember szent majma a zsidó. A zsidó köztünk azt tehet ma, amit akar. Be piszkíthat mindenhová. Zavartalanul mászkálhat városainkban, templomainkban, ott van az államapparátus megannyi hivatalában, beüti az orrát a termelésbe, a sajtó, a gazdasági élet vezetése a kezén van, ő a világ legfőbb ügyeinek intézője. Bepiszkolhat, benyálazhat mindent. Mert ő a mi szent majmunk. A világ minden fontosabb döntésében az ő érdeke jő figyelembe, ő mondja meg nekünk, mi a helyes, mi nem. Bölcsen igaz, hogy a zsidó soha nem szegi meg a törvényt. Ő csinálja azt. Pontosabban, csináltatja a maga érdekének megfelelően.

Egyszóval a zsidó a mi totemünk. Bármilyen furcsán hangzik is a fehér ember – hasonlóan a primitív népekhez – megalkotta magának a totemállatot, kiépítette ennek kultuszát és a totem előírta a maga tabuit. Szerencsétlen módon minden idők legborzalmasabb, legvérengzőbb totemét emeltük magunk fölé. Eljő majd az idő, amikor a történelem úgy fog megemlékezni erről a korról, mint a világméretű bűnözőknek függőleges betöréséről a társadalomba totem képében.

Ezt az intellektuális szent majmot ültettük a nyakunkba jó 100-120 éve. De az utóbbi 50 évben egész kultusz épült ki körülötte. Ma nyugodtan szidhatjuk a kormányt, az uralkodót, a pápát, még az Istent is, de ha valaki rosszallóan tekint valamelyik majomra, vagy kiejti azt a szót, hogy zsidó, felmérhetetlen szentségtörést követ el. A társadalom kiközösíti, mint egykor a szentély-gyalázót. Mert a totem mindig zsarnok. Ha a szent majom vinnyog egyet, Európa az I. Világháború lángjába borítja magát. Nyaffant még egyet és Európa tapsol a bolsevizmusnak. A következő nyekergésére a II. Világháború 50 millió halottja és letarolt városai merednek ránk. Vakaródzik egyet és a világ szállítja a MEDINAT ISRAEL-t. És napjaink makogására fog megindulni a háború Izrael »megvédésére«, amiből egy olyan világégés lehet, hogy csak hírmondónak marad ember a Földön.

Izrael mai zsidó népességéből nem tudnánk 1000 olyan zsidót találni, akinek szülei, nagyszülei Izraelben, vagy legalább 1000 km-en belül laktak volna. A legjava ázsiai kazár-zsidó, akinek annyi köze nincs a Próféták zsidóságához, mint az ebihalnak a sashoz. Izrael mai zsidói javarészt «idegen» zsidók, amit askenázinak is mondunk. »Atyáik« zsidó hitét eltorzították miután ázsiai kóborlásaik közben fölvették a zsidó vallást. És ez később hasznosnak is bizonyult, mert a keresztények között arra hivatkozhattak, hogy ugyanazt a vallást követik, amelyben a keresztények Istene született. Ennek igazi profitját most húzzák le, amikor az egészséges keresztény ellenállás meggyöngült. Ma ezen a címen követelnek maguknak védelmet. Ezen a címen lettek a kereszténység szent majmai.

A modern ember a majomtól származtatja magát a darwini tanok alapján és demokratikus megilletődéssel jutott el a feltételezett ős-iszapig. Elmondhatatlan szegény szag árad ki ebből a fejtornából. De ettől eltekintve, nem lehet nagyobb iróniája a világot rendező sorsnak az, hogy a majom-ősű ember kiérdemelte és megkapta maga fölé a Majom-istent, ezt az utálatos totemet. Aminek oltárán kötelező az új nemzedéknek is adózni saját javaikból. Mert törvény által biztosítják a holokauszt adót. Amely az ártatlanul leölt emberek meggyalázása. Hiszen a halált pénzre váltják.

És, ki tudja, nem ez a szent majom-e az a Pusztító Utálatosság, amiről a Próféta és az Evangélista beszél a Végítélet apokaliptikus víziójában?

(Betiltva.com alapján szerk.)