ZSIDÓ SOVINIZMUS – HÁROM TÉTEL

Az alcímek után a zsidóság történetének szégyenfoltjai sorakoznak Jézus keresztre feszítésétől addig a napjainkban is meglévő aknamunkáig, melynek elhallgatása a liberális-szabadkőműves hatalom alapvető érdeke A tudatlanságban élő ember pedig állandó életveszélyben van, a fizikai törvények nem ismerése nem óv meg a szabadeséstől, a társadalmi törvények ismeretének hiánya nem mentesít a felelősségre vonás alól.

1. JÉZUS, LUTHER ÉS KÁLVIN IGAZSÁGA

Két évezredes a keresztény történetírás, de ezzel egyidős annak meghamisítása is. A hit megértésének kulcspontja Jézus keresztre feszítése és feltámadása. Jézust farizeus zsidók juttatták a kereszthalálra, így hamis minden olyan történetírás, amely ezt elhallgatja. Korunk látványos zsidó-keresztény párbeszédei, a történelmi tényeket és a keresztény hit alapját adó feltámadást figyelmen kívül hagyó, zsidók által kikényszerített nagy megbékélések végletekig torz képet adnak. A néhány éve készült Luther filmben a reformátor gondolataiból épp az a fejezet maradt ki, amely a Zsidókról és az ő hazugságaikról (Von den Juden und ihren Lügen) címet viselte egykor. Ma látványosan zajlik a Kálvin ünnepségek sorozata, amely éppenséggel 5 évet is átível 2009 és 2014 között, az évszámok a genfi prédikátor 1509-es születésének kereken ötszázadik, illetve 1564-ben bekövetkezett halálának 450. évfordulóját jelentik. Az ünnepségek sorában Kálvinnak csak a zsidókhoz való viszonya nem világlott ki eddig. Ezért érdemes idézni néhányat a reformátorok öt évszázada megfogalmazott gondolataiból. Luther 1543-ban írta a Zsidókról és hazugságaikról: „…mióta észrevettem, hogy ezek a nyomorult és átkozott emberek nem szûnnek meg minket, azaz a keresztényeket is magukhoz vonzani, kiadtam ezt a könyvecskét, így én is azok közé álltam, akik a zsidók mérgezett tevékenységének ellenzõi, akik óvják a keresztényeket, hogy védekezzenek ellenük. Nem hittem volna, hogy a zsidók be tudják a keresztényeket csapni azzal, hogy számûzöttségüket és silányságukat ellenük fordítják. De ördög a világ ura és ha Isten szava hiányzik, könnyû dolga van, nemcsak a gyengével, de az erõssel szemben is. Õk valóságos hazugok és vérebek, akik nemcsak kiforgatták és meghamisították az egész Szentírást elejétõl a végéig anélkül, hogy saját magyarázatukat valaha is abbahagynák. Szívük minden aggodalmas sóhaja,vágya és reménye azok az idõk, amikor úgy bánhatnak velünk, pogányokkal, ahogy a perzsiai pogányokkal bántak Eszter idejében. Óh, hogy szeretik Eszter könyvét, amely olyan szépen egyezik az õ vérszomjas, bosszúálló és gyilkos vágyaikkal. A nap még sohasem sütött egy olyan vérszomjas és bosszúálló népre mint õk, akik azt képzelik magukról, hogy õk Isten kiválasztott népe és úgy gondolják, hogy nekik meg kell gyilkolni és szét kell morzsolni a pogányokat. Úgy gondolják, hogy Messiásuk elsõ cselekedete az lesz, hogy megöli és kiirtja az egész világot kardjával. Ahogy ezt már bemutatták ellenünk keresztények ellen és ha csak tudnák, szeretnék újra bemutatni. Újra és újra megpróbálták és többször orra estek... Lehelletük bûzös a pogányok aranyától és ezüstjétõl, mivel egy nép a nap alatt sem volt, ma nem olyan és nem is lesz kapzsibb mint õk átkozott uzsorájuk közepette. Azzal erõsítik magukat, hogy: 'Ha a Messiás megjön, akkor õ a világ aranyát és ezüstjét el fogja venni és fel fogja osztani a zsidók között.'. Bármikor lehetõség nyílik arra, hogy a szentírás az õ kielégíthetetlen kapzsiságukat támogassa, akkor ezt rögtön gonosz módon megteszik.

Ezért, kedves keresztény feleim, az ördög mellett nincs keservesebb, mérgezõbb, hevesebb ellenségetek mint az a zsidó, aki komolyan zsidó kíván lenni. Lehet hogy van köztük néhány, aki abban hisz, amiben a tehén vagy a liba hisz, de mind vérrel és a körülmetéléssel van körülvéve. A történelemben gyakran vádolták õket azzal, hogy kutakat mérgeztek meg, gyermekeket raboltak el és csonkítottak meg. Õk természetesen tagadják ezt. Biztosan tudom, hogy az ilyen akarat nem hiányzik belõlük, hogy ilyesmit titokban vagy nyíltan cselekedjenek. Aki az ördögöt nem ismeri, az csodálkozhat, hogy miért gyûlölik mindenek elõtt a keresztényeket, mivel erre nincs okuk, hiszen azok csak jót tesznek velük. Köztünk élnek, házainkban laknak, élvezik a védelmünket, használják földjeinket és utainkat, piacainkat és utcáinkat. Hercegek és kormányok támogatják õket, tátott szájjal hagyják, hogy a zsidók elvegyék pénztárcájukat, pénzesládájukat, lopjanak és raboljanak, mindent amit csak megkívánnak. Azaz megengedik, hogy saját magukat és alattvalóikat a zsidók kiszipolyozzák és koldusbotra juttassák a saját pénzükért, mindezt a zsidók uzsorája miatt. A zsidóknak, mint idegeneknek semmijük sem szabadna hogy tõlünk legyen. Amijük csak van, az mind tõlünk van. Dolgozni nem dolgoznak, nem keresnek nálunk semmit, nem is adakozunk nekik. Ennek ellenére övék a pénzünk és javaink és õk az urak a mi országunkban, ahol õk menekültek. Ha egy tolvaj 10 guldent lop, akkor azt felakasztják. Ha az úton rabol ki embereket, akkor lefejezik. De ha egy zsidó rabol el 10 tonna aranyat uzsoraként, akkor õt nagyobb becsben tartják, mint Istent. Tanuljatok ebbõl kedves keresztények, mit tesztek, ha megengeditek, hogy a vak zsidók félrevezessenek benneteket. Akkor valóban érvényes lesz a mondás: 'Ha vak vezet világtalant, mindketten beleesnek a verembe' [Lukács 6:39]. Nem tanulhatsz tõlük semmit kivéve azt, hogy hogyan érts félre Isteni parancsokat. Ezért óvakodj a zsidóktól, tudva, hogy zsinagógáikban egy ördögtanya van, amelyben egy halom öndicséret, önhittség, hazugságok istenkáromlás és Isten és az emberek szidalmazása található gonoszul és vadul. Továbbá, õk nem mások, mint tolvajok és rablók, akik egyetlen olyan morzsát sem esznek és ruhájuk egy szála sem olyan, amelyet ne tõlünk raboltak és csentek volna el átkozott uzsorájukkal. Így napról napra feleségükkel és gyerekeikkel együtt lopás és rablásból élnek mint õsrablók és tolvajok a leginkább bûnbánat nélküli biztonságban.

Visszatérve az 1543-as lutheri fejezet címadó gondolatára: „A hazugságnak nem tökéletes mesterei. Hazugságaik olyan ügyetlenek és átlátszóak, hogy bárki, aki csak egy kicsit is figyel rájuk, könnyen észreveheti azt. Ha az én feladatom lenne, hogy hazugságaikat fölfedjem, akkor olyan sokáig lennék köteles ellenük írni, amennyi idejük nekik volt hazugságaik kiagyalására - azaz hosszabban mint kétezer évig.”

Kálvin természetesen ismerte kortársának, Luthernek a „Zsidókról és hazugságaikról” című írását. Ha valaki az előbbi megfogalmazásokat túlzónak vagy éppen ellenszenvesnek ítélné, álljon itt Kálvin megfogalmazása, aki „gyakran és sok zsidóval beszélt, de sohasem látta az igazságnak, avagy a szellemi erőnek írmagját sem, sőt az egészséges emberi értelem jeleit sem tudta felfedezni egyetlen zsidóban sem.” Kálvin prédikációiban azonban erősebben is fogalmaz Izrael népéről, amelyet Isten elvetett magától, „profán kutyák, konok népség, brutálisabbak és értelmetlenebbek, mint a vadállatok.” „olyan csőcselék, amelyet Isten oly mértékben megsemmisített, hogy csak keveseket hagyott élve belőle. …a leghűtlenebb, legborzalmasabb népség, amely csak létezik, amely teljesen átadta magát rablási és gyilkolási kedvének.” (J. M. J. Lange van Ravenswaay) Ez utóbbinak késői bizonyítékai a XX. század második felének izraeli külpolitikája és a 2008-as évben épp a megváltó születésének ünnepét meggyalázó, karácsonykor kirobbantott közel-keleti események.

A hazugságok szintén jogfolytonosak, ha az évezredek bizonyítékait nézzük, azt is mondhatjuk, hogy genetikusan meghatározottak. Napjainkban is jut minden hétre a becsapásokból: ilyen a madár- és sertésinfluenza-hisztéria után a járványmentes időszakban történt újabb riogatás, sőt a felelőtlen emberi oltások alkalmazása. A lisszaboni szerződésen is csak az csodálkozik, aki még mindig nem tudja: ez az Európai Unió a nemzetközi zsidóság erőszakszervezete, ennek kimondása és tudatosítása nélkül fel sem lehet venni az ellene való küzdelmet. A Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia közös programjában már előre szerepelt az a november 13-i dátum, amikor a Lisszabon utáni Európával kívánnak foglalkozni, tudván, hogy úgyis megszavazásra kerül. (Magyarország, helyesebben nemzetvesztő elöljárói már jó előre áldásukat adták a folyamathoz.) A soros EU elnökségre készülő, egyébként számos oldalról szorongatott ország még mindig nem akarja meglátni mi lesz, sőt mára már mi lett a sorsa egy föderatív Európában. A „Rajtunk a sor” című konferencia dicsőséges címe pedig: Az EU új keretei: a Lisszaboni szerződés. Ne legyek próféta, de ez az unió halált hoz Európára! Mindezen események és a média pedig azt szolgálja, hogy a figyelem az idén is terelődjék másra október 6-a vagy éppen 23-a helyett.

A legnagyobb zsidó praktika pedig az, ami épp félidőben, október 16-án lesz Debrecenben a Megyeháza Árpád-termében. Lásd a 3. tételben, átvezetőnek további bizonyságul következzen egy gondolatmenet a felvilágosodás korának német filozófusától, Herdertől.

HERDER, HELLER, HORROR

Johann Gottfried Herder (1774-1803) neve gyakran idézett a magyarság ellen kiforgatott gondolatáért („nemzethalál”), sőt, korunkban olyanok is átveszik a róla elnevezett díjat, akik pl. épp a zsidósággal kapcsolatos írását nem ismerik. A helyzet állását Rathman János így foglalja össze a Gondolat Kiadónál Budapesten 1978-ban megjelent Herder könyv előszavában: „A magyar szellemi élet számára Herder annak idején úgy vált ismertté, mint a magyar nyelv és a magyar nemzet pusztulásának megjövendölője, s ezen az egyoldalú képen máig sem sikerült sokat változtatni. Pedig ezt a sokszínű gondolkodót korántsem az effajta megalapozatlan jóslatok jellemezték. A filozófus Herder a tudományok és a művészetek genetikus, történeti látásmódját igyekezett megalapozni.” A hamis nemzethalál kérdésében magam is állást foglaltam a Kölcsey halála c. 2007-ben megjelent könyvem egyik fejezetében (Herdert feledni, Cion bölcseit és a KGB-t ismerni kell).

Herdernek a zsidókra vonatkozó gondolatait azonban eredetiben kell olvasni, ahogyan az megjelent az Eszmék az emberiség történetének filozófiájából című könyve tizenkettedik részének III. fejezetében: „… nagy elterjedtségük révén csaknem mindenütt magukhoz ragadják a belső kereskedelmet és főleg a pénzügyeket; így történt, hogy Európa kezdetlegesebb nemzetei uzsorájuk önkéntes rabszolgáivá lettek. A cserekereskedelmet ugyan nem a zsidók találták fel, de igen hamar tökéletesítették, mert a mohamedán és a keresztény országokban kialakult bizonytalan helyzetük miatt szükségük volt rá. Az okos uzsorásoknak ez a respublikája tehát tagadhatatlanul jó ideig hátráltatta Európa némely nemzetét saját kereskedelmének kifejlesztésében, mert ezek úgy vélték, hogy méltatlan hozzájuk a zsidók mestersége,… kezdettől fogva szívesebben élt más nemzetek között: olyan nemzeti jellegzetesség ez, amely ellen már Mózes is teljes erejéből küzdött. Röviden, ezt a népet megrontotta a nevelése, mert saját földjén sohasem vált politikailag éretté, és nem tett szert a becsület és a szabadság valódi érzületére. A tudományokban, amelyeket legkiválóbb koponyái műveltek, mindig erősebben nyilvánult meg a törvényekhez és a rendhez való ragaszkodás, mint a szellem termékeny szabadsága, és helyzetük szinte eleve megfosztotta a zsidókat a hazafias erényektől. Isten népe, mely valaha magától az Égtől kapta hazáját, évezredek óta, úgyszólván születésétől fogva, élősdi növény más nemzetek törzsén, ravasz alkuszok nemzetsége majdnem mindenütt, amely minden elnyomás ellenére sem vágyik sehol saját otthonra és megbecsülésre.”

Kik és hogyan idézik ma Herdert? Heller Ágnes például a nemzethalálról szól előszeretettel, aki mostanában, 80. születésnapja okán is még gyakrabban kap szót a magyarországi (nem magyar érdeket szolgáló) médiában. A filozófus Herder genetikus, történeti látásmódja alapján teljesen nyilvánvaló, hogy Heller Ágnes és jómagam sem genetikailag, sem történelemszemléletünk alapján nem vagyunk azonos oldalon, így köztünk a médiaszereplés lehetősége fordította arányos. Heller Debrecenben legutóbb a Messiások című kiállításon tartott tárlatvezetést. Bár a nevezett képgyűjtemény nem azonos a kereszténység történetével, a gondolatmenet, a halál és feltámadás mégis ennek alapján kerül bemutatásra, végső soron kifigurázásra. Eddig senki nem vetette fel, hogy egy ilyen tárlatot miért épp a cionista Hellernek kell bemutatnia. A magyarázat mégis egyszerű: ez egy kereszténységet kigúnyoló, gyomorforgató és halottgyalázó kiállítás. Művészi környezetbe ágyazott horror, melynek reklámjai félrevezetőek, és csak a tárlaton végigsétáló szembesül azzal a valósággal, ami már Bécs és Budapest közönségét is megbotránkoztatta. Képi illusztráció sem szükséges annak a borzalomnak az elképzeléséhez, mit jelent a való művészi értékek mellett videón bemutatni egy keresztre feszített nő megerőszakolását… Az idézett jelenet egyébként a Kölcsey nevét viselő kultúrközpont MODEM nevű kiállítóterében látható. Kettős plakát hirdeti: a földszinten a „Kis magyar pornográfia”, az emeleten pedig a „Messiások” tárlata. Már a cím is sántít: nincsenek messiások, a keresztény hitben a megváltó egyetlen. Vannak viszont hamis próféták („…akik /Azt hirdetik nagy gonoszan, /Hogy már megállhatunk, mert itten /Az ígéretnek földe van.” – írta Petőfi). Nemcsak a kiállítás címe sántít, de a becsalogató plakát is elferdített, a töviskorona egy férfitest felkarját díszíti. Aki beljebb megy, az videón tengerparti női aktot is láthat, kinek derekán a hula-hopp karika szögesdrótból van, „töviskoszorú”-ként, láthatóan sebhelyeket okozva… Mindez annak a liberális gátlástalanságnak a tükre, amely a tisztességes emberek képébe vágja a mocskot.

3. „VAN KIÚT” – WEISZÉK NÉLKÜL!

Van kiút címmel 2009. október 16-án Debrecenben kerül megrendezésre a Barankovics Izraelita Műhely (BIMA) sorrendben V. konferenciája, melynek alcíme: Felekezeteken átívelő összefogás egy élhetőbb Magyarországért. Az egyszerűség kedvéért e Barankovics Műhely nem egyéb, mint a KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt) zsidó tagozata, megemlítendő, hogy a MAZSIHISZ-nek nincs keresztény csoportja. Balczót idézve: az MSZP hívő tagozata is olyan, mintha a rókáknak lenne tyúkvédelmi tagozata. A zsidó mesterkedés már a BIMA megalakításakor, 2008. februárjában megbotránkoztatta a gondolkodókat, de ennek ellenére immár az V. konferenciájukat szervezhetik. Nem is akárhol, mert a debreceni fórum helyszíne a Megyeháza Árpád terme lesz, ahol a történelmi üvegablakokról a hét vezér képe tekint az ott ülőkre. Azok a liberálisok, akik a közelmúltban vérszemet kaptak az Árpád-sávok láttán, most önmagukat készülnek ünnepelni Árpád neve alatt. A történelmi hűség kedvéért: zsidók Magyar honban nem voltak államalapítók, sem Árpád korában, a vérszerződés idején, de még később az Aranybulla korában sem szólnak róluk az írások, Debrecenben pedig még a reformkorban sem léteztek. Így alattomos cinizmusra utal, ha egy ilyen fórumot éppen az Árpád terembe szerveznek, jó hogy nem Árpád-sávos zászlók alatt. Megjegyzendő, ezen V. konferencia idejét ez évben többször kellett halasztani, az első tervezett időpont június 4-e volt, a trianoni gyásznap. Magyar embernek nem juthat (és nem is nekik jutott) eszükbe a gyásznapnak a zsidó megbékélés ünneplésével való társítása.

A debreceni zsidóság „rendszerváltó” politikai mozgolódásai Weisz Péter és Halmos Sándor nevével fémjelezhetők. Weisz egykor gyengécske bankfióki alkalmazott, majd a kórház bukott gazdasági igazgatója, Halmos pedig a Hajdúép (helyi szocialista építőipari vállalat) kultúrfelelőse volt. A Debreceni Zsidó Hitközségben Weisz elnök, egyidejűleg a MAZSIHISZ alelnöke lett, Halmos pedig ügyvezető igazgató. Együtt kezdték azt a munkálkodást, melynek során évente megrendezték a határon túli testvérhitközségek találkozóit, az elsőt 1999-ben. Ezekre vezető politikusokat, vagy azok megbízottait hívták, évente váltakozva szinte valamennyi mértékadó pártból. Így járt itt és mondott laudációt Torgyán József (FKgP elnök), Áder János (Fidesz, az Országgyűlés elnöke) nevében Nagy Bercel, Semjén Zsolt (KDNP), Kiss Péter kancellária miniszter (MSZP). Kiemelt vendégek voltak a helyi egyetem vezetői, polgármester, többen a történelmi egyházakból és természetesen a MAZSIHISZ mindenkori vezetői. Megalapították a Tolerancia díjat, amit rendre odaítéltek a kiválasztottaknak, így Kocsis Elemérnek, a szocialista kor besúgó püspökének, jogutódjának, Bölcskei Gusztávnak, református zsinati elnöknek, Berényi Dénes és Glatz Ferenc akadémikusoknak, Erdő Péter bíborosnak, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak, Tőkés László határon túli ref. püspöknek, Szabó Magdának, a művészélet néhány képviselőjének, újságírónak is. Sem az egyházon belül, sem azon kívül nem tették szóvá, hogy a rabbival sem rendelkező kis vidéki zsidó hitközség milyen címen hívja magához és tünteti ki az esztergomi érseket és másokat. Ők pedig pedig rendre eljöttek, mondtak dicséretet, ettek-ittak, mígnem e beszervezett csapat immár nemcsak a határon túli zsidó hitközségek találkozóit szolgálta, hanem a 2008-ban alapított Barankovics Izraelita Műhelyben szó szerint „vándorló társulatként” Érden, Nyíradonyban, Nagyváradon, Budapesten rendezett fórumokat. Csak a benne szereplő főrangúak miatt nem nevezik őket vándorcirkusznak. E konferenciáknak – „Van kiút” címmel, a Biblia éve jegyében – fő témái voltak: Egyházaink és a civil szféra szerepe a XXI. században, Társadalmi nehézségek és a kivezető út, 15 millió magyar felekezeten átívelő kohéziója.

A küszöbön álló debreceni fórum meghívói, szervezői Rácz Róbert - a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Fideszes elnöke, Weisz Péter - a Barankovics Alapítvány elnöke, Halmos Sándor ez idő szerint a BIMA főtitkára, moderátor a korábban szintén Tolerancia díjjal kitüntetett Nagy Imre újságíró. A köszöntőket kezdi Orbán Viktor, Kósa Lajos, Rácz Róbert, Weisz Péter … az előadók sorában következik majd Köves Slomó EMIH főrabbi, Osztie Zoltán KÉSZ elnök, Tőkés László püspök, EU képviselő, Mészáros Kálmán a Baptista Egyház elnöke, Bölcskei Gusztáv, a Református Zsinat lelkészi elnöke, Mikola István, a Parlament EÜ Bizottságának alelnöke, Darvas István főrabbi, Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, Szeverényi János, az Evangélikus Misszió igazgatója, Jókai Anna írónő, Kiss Rigó László és Bosák Nándor r.k. püspökök, Papp Lajos szívsebész, Cselényi László, a Duna TV elnöke, valamennyien a szervezők lekötelezettjei. Nevezhetők zsidó bérenceknek is, hacsak nem a jóhiszeműség áldozatai. Az előadások többségére 10 perc sem jut, amiben komoly gondolatokat kifejteni nem lehet, de alkalom arra, hogy a lekötelezettek kifejezzék köszönetüket a meghívásért és laudációt mondhassanak zsidó irányba. Holokauszt hódolói, zsidóságnak talpnyalói. E rendezvénnyel nyilvánvaló, hogy a mai magyar közéletben kikkel kezdődik a zsidó bérencek sora. Orbán és Kósa nem hogy kilóg e sorból, de nagyon is beleillik. Álságos az a népszerűség, amiben a debreceni polgármestert fürdeti a média. Legutóbb Kósa az önkormányzatok nevében szervezett tüntetésen kapott Parlament előtti nyilvánosságot, ahol a 12 pont között elmondta: Minden településnek joga van templomához , kultúrájához és vagyonához. A szomorú valóság pedig, hogy épp Debrecenben püspökei árulják el egyházukat, a polgármestere teszi tönkre hagyományos kultúráját és fosztják ki vagyonából a várost. Ahogy Weisz és Halmos tevékenysége megmételyezte a helyi és országos közéletet, ugyanúgy szervezték a háttérből a liberális szabadkőműves körök a magyar gazdaság tönkretételét. A cím – VAN KIÚT – más értelemben mégis igaz, mert a tisztánlátás adhat alapot a béklyóból való kitöréshez, legalább a szellemi kibontakozáshoz. VAN KIÚT - de Weisz és társai nélkül.

(Dr. Nagy Attila orvos,köziró alapján szerk.)