2011/06/24 Kultúra

Régi római mondás: "Ismert meg ellenségeid kultúráját, hogy ne tudjon leigázni tégedet.."

Milyen módszereket vetnek be a zsidó közösségek a fent említett vesztegetés mellett, amelyet együttesen és teljes erővel tesznek, hogy a Talmudra és más vallási irodalomra irányuló jogos kritikákat, támadásokat kivédjék? Különféle eszközöket láthatunk, melyek mindegyikének fontos politikai következményei vannak, amelyek a mai izraeli politikában is láthatóak. Fárasztó lenne minden esetben a Begin vagy Ben Gurionra mutató párhuzamokra hivatkozni. Biztos vagyok abban, hogy a közel keleti politikát kicsit is ismerő olvasó észre fogja venni a hasonlóságot.

Az első eszköz, amelyet itt megbeszélünk, a külsõ alázattal összekötött titkos ellenállás. Mint fönt említettük, el kellett a kereszténység és nemzsidók ellen szóló talmudi részeket távolítani vagy meg kellett azokat változtatni - túl nagy volt a nyomás. A következõt tették: a legbántóbb részeket kivették minden Európában a 16. század közepe után nyomott kiadásból. Más részekben a pogány, nemzsidó, idegen (Gój, Eino Jehudi, Nochri) kifejezéseket a bálványimádó, nem hívő vagy akár kánaáni, szamaritániai kifejezésekkel helyettesítették, amelyeket könnyen el lehet magyarázni, és amelyeket a zsidó olvasó mint a régi kifejezések szépítését föl tudja ismerni. A fokozódó támadások miatt a védekezés mind ravaszabb lett, szomorú eredménnyel. Idõnként a cári Oroszországban a cenzúra szigorúbb lett, és ahogy a fent említett szépítések ismertek lettek, megtiltották azokat. A rabbi hatóságok erre az arab, moszlém, (héberül: izmaelita, amely mindkettőt jelenti) vagy néha az egyiptomi szót használták, helyesen arra számítva, hogy a hatóságok ezt a szóhasználatot nem fogják megtiltani. Ezzel egy időben a talmudi kihagyások listája kézirat formájában került közkézre, amelyek minden új fogalmat elmagyaráztak és fölsorolták a kihagyásokat.

Néha a talmudi irodalom minden kötetének címoldalán egy nyilatkozatot nyomtak ki, amely néha eskü alatt állította, hogy az adott kötetben elõforduló összes ellenséges kifejezés kizárólag az antik kor bálványimádói vagy a régen kihalt kánaániakra vonatkozik, és 'nem olyan emberek ellen van, akiknek az országában élünk'.

Amikor a britek elfoglalták Indiát, néhány rabbi azt állította, hogy az általuk használt különösen csúnya kifejezések csak indiaikra vonatkoznak. Néha Ausztrália őslakóit használták ugyanerre a célra. Ez természetesen elejétől végéig csalás, mert ahogy Izrael alapítása után a rabbik magukat biztonságban érezték, minden kifogásolt részt és kifejezést rögtön fölvettek minden új kiadásba. (a hatalmas költségek miatt, amellyel minden új kiadásra vonatkozik, a talmudi irodalom a Talmudot beleértve még mindig a régebbi kiadások újranyomása. Ezért jelentek meg a fennemlített kihagyások Izraelben egy olcsó kötetben Hezronot Sasz cím alatt.)

Ma tehát újra szabadon lehet a kifogásolható részeket olvasni (és a zsidó gyerekeknek meg is tanítják őket), mint például azt, hogy minden zsidó, aki egy zsidó temetõ mellett megy el, áldást kell hogy mondjon, míg a nemzsidó temetõ mellett a halottak anyját kell hogy megátkozza. A régebbi kiadásokban elhagyták az átkot vagy a nemzsidóra egy fedõnevet használtak. Az új izraeli kiadásban amelyet Adin Steinsalz rabbi állított össze (héber magyarázatokkal és a szöveg arameus részéhez szószedettel, hogy az iskolás gyerekeknek ne legyen kétsége afelõl, hogy mit mondjanak), újra bevették a nemzsidó és idegen kifejezéseket. Külsõ nyomás alatt a rabbik csaló szándékkal megváltoztattak bizonyos részeket, de az általuk elõírt gyakorlatot nem. Tény marad, hogy totális társadalmunk századokon át barbár és embertelen szokásokat alkalmazott tagjai lelkének megmérgezésére. Ez még ma is folyik. (ezeket az embertelen szokásokat nem lehet az antiszemitizmus vagy zsidóüldözésre adott reakciónak tekinteni. Ezek ok nélküli barbár szokások amelyek minden emberi lény ellen irányulnak. Egy hívõ zsidó, aki elõször Ausztráliába kerül és véletlenül az õslakók egy temetõje mellett megy el, vallási cselekedetként el kell hogy átkozza az ott eltemetettek édesanyját).

Ha nem nézünk ezeknek a kemény tényeknek a szemébe, akkor részei leszünk mi zsidók  egy csalásnak, és cinkosai a mai és jövõ nemzedékek megmérgezésének annak minden következményével.

Szabad Hírek