Régi római mondás: "Ismert meg ellenségeid kultúráját, hogy ne tudjon leigázni tégedet.."

2011/06/25 Kultúra

A júdaizmus modern tudósai nemcsak hogy folytatják a csalást, hanem túl is lépnek a régi rabbinikus módszereken pimaszságban és becstelenségben. Mivel az antiszemitizmus különböző történelmi ábrázolásai egy komoly gondolatra sem érdemesek, nem akarok velük itt foglalkozni.

 Ehelyett három különbözõ és egy általános példáját mutatom be a modern tudományos csalásoknak. 1962-ben Jeruzsálemben megjelent a fentemlített Majmonidészi Kódex, az ún parancsolatok és tiltások könyve a zsidó hit és vallásgyakorlás alapszabályaival mint kétnyelvû kiadás, amelyben az angol fordítás és a héber szöveg egymás mellett olvasható. A héber szöveg eredeti formájában van visszaadva, amely a parancsot a zsidó hitetlenek kivégzésére teljes hosszában visszaadja: 'Kötelességünk ezeket saját kezünkkel kiirtani'. Az angol fordítás már kicsit enyhébb: 'Kötelességünk aktívan tevékenykedni megsemmisítésükön'. A héber szöveg ezután konkrét példákat hoz a hitetlenekre, akiket ki kell végezni: 'Az olyanok mint a názáreti Jézus, tanítványai, valamint Sadok és Baitos és az õ tanítványaik. Az átkozottak neve is rohadjon meg.' Az angol szövegben a mellette levõ oldalon ebbõl egy szó sem látható (78 a. oldal). Ebben jellemzi, hogy annak ellenére, hogy ez a könyv az angolnyelvû országok vallástudósai között meglehetõsen el van terjedve, tudomásom szerint egyik sem tiltakozott emiatt a jelentõs hamisítás miatt.

 A második példa az USA-ból származik, itt szintén Majmonidész egy könyvének angol nyelvû fordításáról van szó. Majmonidész nemcsak a Talmudot rendszerezte hanem nagy filozófus is volt. Az eltévelyedettek vezetõje c. mûvét joggal tekintik a zsidó vallási filozófia egyik legnagyobb mûvének, sok ember olvassa és ma is használják.

A nemzsidókkal és különösen a keresztényekkel szemben Majmonidész sajnos szintén feketeellenes rasszista volt. (Modern világunkban nácizmusnak hívjuk.) A könyv végén egy fejezetben (II. Könyv, 51. fejezet) azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan képesek a különbözõ embercsoportok a legmagasabb vallási értéket, azaz Isten imádását elérni.

Azok közé, akik ezt a célt nem képesek elérni, a következõk tartoznak: "A törökök némelyike [azaz a mongol faj] és az északi nomádok, a feketék és a déli nomádok, és mindazok, akik területeinken hozzájuk hasonlatosak. Természetük a néma állatokéhoz hasonló, és véleményem szerint nem az emberek szintjén állnak, és minden ismert dologban az emberek alatt és a majmok fölött állnak, akkor is, ha külsejük hasonlóbb az emberekéhez mint a majmokéhoz."  (Ebből találták ki a zsidó filozófiát, hogy az ember kivéve a zsidót a majmoktól származik. Azaz idomított, illetve idomítható állat.)

Mi tegyünk egy ilyen résszel a júdaizmus legfontosabb és alapvetõen könyvében? A valóság és annak következményeinek az arcába nézni? Isten õrizz! Beismerni (mint sok keresztény tudós hasonló helyzetben tette), hogy egy magasan elismert zsidó tudós fanatikusan feketeellenes nézeteket vall és ez által a vallomás által megkísérelni, sajátmagunkat igazi emberré nevelni? Felejtse el ezt a gondolatot. El tudom az USA-ban élõ zsidó tudósokat képzelni, akik tanácskozásra vonulnak vissza és megkérdezik, hogy mit tegyenek, mert a könyvet az amerikai zsidók csökkenõ hébertudása miatt le kell fordítani. Hogy a tanácskozás eredménye vagy egy személy ötlete, egy szerencsés megoldást találtak: Az elterjedt amerikai fordításban, amelyet egy bizonyos Friedlander készített, és elõször 1923-ban jelent meg. Aztán sok új kiadást ért meg, Sok kiadást ért meg zsebkönyv formában is, a héber kusim szó, amely feketét jelent, egyszerûen a kusiták szóvá írták át, amelynek, ha valaki nem tud héberül vagy egy jóságos rabbi nem világosítja föl, nincs jelentése. Ennyi év alatt egy szó sem esett, hogy ezt a csalást, vagy azokat a szociális tényeket, amelyeken a csalás folytatása alapul, napfényre hozzák. És ez akkor történt, amikor Martin Luther King kampánya folyt, amelyet olyan sok rabbi támogatott. Említve más zsidó személyiségeket, akik feketeellenes rasszista alapállása ismert, mert ez zsidó örökségük része. Martin Luther King sok zsidó segítõje biztosan feketeellenes rasszista volt, akik õt zsidó érdek miatt taktikai okokból támogatták (azért, hogy a feketék az amerikai zsidóságot és Izrael politikáját támogassák). Vagy pedig minden hájjal megkent, szinte skizofrén álszentek voltak, akik nagyon gyorsan át tudnak állni a fanatikus rasszizmus rejtett barátaiból a rasszizmus elleni harc nyílt támogatóivá, majd újra visszaállítják régi énjüket.

A harmadik példa egy olyan könyvbõl származik, amely tudományosan nem olyan igényes, de éppen ezért igen elterjedt: A Jiddis örömei, írója Leó Rosten. Ez a vidám könyv, amely elõször az Egyesült Államokban 1968-ban és utána sok új kiadást ért meg többek között a Penguin Paperback kiadásában. Ez jiddis szavak jegyzéke, amelyet zsidók de nemzsidók is gyakran használnak az angol nyelvû országokban. Minden szóhoz tartozik annak definíciója és többé-kevésbé vidám anekdóták használatának magyarázatára, a szó eredetének többé-kevésbé helyes adatai abban a nyelvben, ahonnan a jiddis a szót átvette, és jelentését az eredeti nyelvben. Ez alól kivételt képez a sajgec szó, melynek elsõ jelentése nemzsidó fiú vagy nemzsidó fiatal férfi. A származását hébernek mondja anélkül, hogy az eredeti héber szó jelentését vagy formáját leírná. A siksza szónál, amely a sajgec nõi formája az író a sekec (vagy sekez) szót adja meg, és ennek héber jelentését tisztátlannak mondja. Ez hazugság, mint azt minden héberül tudó tudja. Az Izraelben kiadott Megiddo Modern Héber-Angol szótár a sekecet helyesen:' tisztátlan állat, mocskos lény, szörny, rongy, ellenkezõ fickó, nemzsidó fickó'-ként adja meg.("unclean animal; loathsome creature, abomination, wretch, unruly youngster; Gentile youngster" ). Az utolsó és általánosabb példa, ha ez lehetséges, még megdöbbentõbb mint az elõzõek, és a haszid mozgalom tartását adja vissza nemzsidókkal szemben. A haszidizmus, a zsidó misztika folytatása (és meghamisítása) ma is élõ mozgalom aktív támogatók százezreivel, akik fanatikusan esküsznek szent rabbijaikra. Néhányuknak jelentõs befolyása van Izraelben , a legtöbb párt vezetõje és a hadsereg magasabb vezetõi között. Mi tehát ennek a mozgalomnak az álláspontja nemzsidókkal szemben?

Példaként említsük itt meg a Hatanya der habad-mozgalom alapkönyvét, a haszidizmus egyik legfontosabb mûve. E szerint a könyv szerint minden nemzsidó kivétel nélkül sátáni lény, amelyben abszolút semmi jó sincs. Még egy nemzsidó embrió is minõségileg különbözik egy zsidótól. Egy nemzsidó teljes léte elkerülhetõ, ezzel szemben az egész Teremtés csak a zsidók érdekében történt. Ez a könyv számos kiadást ért meg, elképzeléseit számos vitában terjeszti mostani vezetõje, az ún. Ljubavicsi Rabbi, M. M. Schneuerssohn, aki ezt a hatalmas világmozgalmat annak New Yorki fõhadiszállásából vezeti. Izraelben ezeket az eszméket nyilvánosan terjesztik az iskolákban és a hadseregben. (Schulamit Aloni kneszettag tanúsága szerint a habad propaganda növekedett Izrael 1978-as libanoni inváziója után, hogy katonai orvosokat és nõvéreket arra vegyen rá, hogy sebesült nemzsidóknak ne adjanak orvosi segítséget. Ez a náciszerû utasítás nem arabokra vagy palesztinokra állt, hanem egyszerûen nemzsidókra, gójókra). A korábbi izraeli elnök, Sazar a habad lelkes híve volt, és sok magas izraeli és amerikai politikus, mindenek elõtt Begin körüludvarolta ezt a mozgalmat és nyilvánosan támogatta azt. Annak ellenére, hogy a Ljubavicsi rabbi népszerûtlen: Izraelben azért kritizálják, mert még látogatóba sem hajlandó Izraelbe jönni. Érthetetlen messiási okokból New York-ban marad, pedig ott ismerik feketeellenes alapállását. Az a tény, hogy a habadot a gyakorlati nehézéségek ellenére a politikai élet olyan sok személyisége támogatja, arra vezethetõ vissza, hogy a legtöbb tudós becstelen és félrevezetõ módon ír a haszidi mozgalomról és annak habad szárnyáról. Ez különösen áll azokra, akik a mozgalomról angolul írtak. Elrejtik a régi haszidi szövegek nyilvánvaló elvét és az abból folyó politikai következményeket. Ezek még a héber sajtó alkalmi olvasóinak is föltûnnek, mert a Ljubavicsi rabbi és más haszidi vezetõk folyamatosan jelentetnek meg vérszomjas kirohanásokat minden arab ellen.

A csalás hatalmára jó példa ebben az esetben a fõcsaló, Martin Buber. Számtalan mûvében az egész haszid mozgalmat (a habaddal együtt) az égig dícséri és nem mutatja meg a haszidizmus tanításait a nemzsidókról. A hamisítás bûnét megnagyobbítja az a tény, hogy Buber a haszidizmust elõször német nyelven dícsérte a német nacionalizmus és a nemzeti szocialisták hatalomátvétele idején. Állítólag a nemzeti szocializmus ellensége volt, de egy olyan mozgalmat dícsért, amely olyan véleményének ad hangot nemzsidókkal szemben, amely a nemzeti szocialisták véleményétõl a zsidókról nem tér el. Lehetne természetesen azt is mondani, hogy a haszidi zsidók 70 vagy 50 éve az áldozatok voltak és egy kegyes csalás az áldozat javára megbocsájtható. De egy ilyen csalás következményei mérhetetlenek. Buber mûveit lefordították héberre és a héber nevelés jelentõs elemévé lettek. Erõsen megnövelték a vérszomjas haszidi vezetõk hatalmát és ezzel nagyrészben felelõsek az izraeli sovinizmus és a nemzsidók iránti gyûlölet megnövekedéséért. Ha azokra az emberekre gondolunk, akik amiatt haltak meg, mert az izraeli hadsereg hasszidi propaganda által fölheccelt orvosi személyzete nem segített neki, akkor haláluk miatt Martin Bubert tekinthetjük felelõsnek. Itt meg kell említenem, hogy Buber sokkal erõsebben dicsõítette a haszidizmust mint más zsidó tudósok, éspedig elsõsorban azokat, akik héberül (régebben jiddisül) vagy európai nyelveken írtak zsidó olvasóknak. A zsidó belsõ érdekek kérdésében egyszer erõs kritika érte a haszidi mozgalmat. Nõgyûlölete, (amely sokkal erõsebb, mint az a zsidó ortodoxiában szokásos), alkoholfogyasztásra való fölhívása és fanatikus kultusza a szent rabbikkal, amely cím öröklõdik, és akik a mozgalomtól sok pénzt zsarolnak ki és számos babonás elképzelésük - ezek és más negatív vonásait kritizálták. De Buber szentimentális és csaló romantikussá tétele különösen Izraelben és az USA-ban fölülkerekedett, mert ez a minden igazán zsidó teljes csodálatával összhangban állt és bizonyos baloldali zsidó körök, akikre Bubernek különösen nagy hatása volt, átvették ezeket a nézeteket. Buber nem állt egyedül ezekkel a nézeteivel, pedig véleményem szerint az a romlottság, amit terjesztett és nagy hatása miatt õ volt messze a legrosszabb. Sokan mások, mint a szociológus és Bibliakutató Jeheszkel Kaufmann, aki Józsua könyve alapján a népgyilkosságot propagálta, valamint az idealista filozófus Hugó Smul Bergman, aki már 1914 és 1915-ben minden palesztín elûzését Irakba és más országokba javasolta. Kifelé ezek ugyan mind galambok voltak, gondolataikat azonban úgy fejezték ki, hogy azok a legszélsõségesebb arabellenes üldözésre uszítottak.

Mindegyikük hajlott a vallási miszticizmus felé, amely a csalás elterjedését elõsegítette, és valamennyien lágy léleknek tûntek, akik egy légynek sem tudtak volna ártani, akkor sem, ha elûzést, népgyilkosságot és rasszizmust hirdettek. Éppen ezért volt csalásuk hatása annál nagyobb. Harcunk az embertelenség dicsõítése ellen kell hogy irányuljon, az olyan ellen, amelyet nemcsak rabbik propagálnak, hanem olyanok is, akiket a júdaizmus legnagyobb és legbefolyásosabb tudósainak tartanak. A hamis próféták modern követõi és a becstelen papok ellen is harcolnunk kell. Mivel Izraelben és a más országokban, mint az USA-ban élõ zsidók véleménye szinte teljesen egységes, ismételnünk kell Lucretius intését, hogy ne mondjunk le a saját ítéletünkrõl a papok tirádái fejében: Tantum religio potuit suadere malorum (ennyi rosszra vitte az embereket a vallás). Nem mindig a vallás a nép ópiuma, ahogy zsidó Marx mondta, de gyakran lehet az. Hogyha valódi lényét hibásan mutatják be, azok a tudósok és intellektuelek, akik ezt a feladatot végrehajtják, ópiumcsempészek lesznek. Ebbõl az vizsgálatból még egy következtetést vonhatunk le azokról a hatásos és rémítõ eszközökrõl, amelyek arra jók, hogy rosszat tegyenek, becsapjanak és csaljanak, egész népeket megrontsanak, és õket elnyomásra és gyilkosságra használják, egyidõben pedig magukat bûntelennek ábrázolják. Nyugatjordániában a legborzalmasabb elnyomás kétségtelenül a zsidó vallási fanatizmusból ered. A legtöbb ember látszólag abból indul ki, hogy a legborzalmasabb totalitarizmus testi kényszert alkalmaz.

Orwell 1984-ére utalnak, amely egy ilyen hatalmi modellt mutat be. Nekem azonban úgy tûnik, hogy ez az általános vélemény durva félreértés. Isaac Asimov fölismerése, akinek a tudományos-fantasztikus elbeszélései a legborzalmasabb elnyomást mint belsõ elnyomást ábrázolták, jobban beletalál az emberi természetbe. Sztálin szelíd tudósait halál vagy koncentrációstábor fenyegette. A rabbiknak és még inkább az itt megtámadott tudósoknak, beleértve az éppúgy hallgató szellemi tucatárut, mint írókat, újságírókat, és híres embereket, akik még azoknál is többet hazudnak és csalnak, csak társadalmi nyomástól kell tartaniuk. Hazafiságból hazudnak, mert kötelességüknek tartják, állítólagos zsidó érdekek miatt hazudni. Õk a hazafias hazugok, akiket hazafiasságuk ítél hallgatásra, amikor a palesztínok elnyomásáról van szó. Ebben az esetben egy másfajta csoportos összetartásról van szó, amely kívülrõl jön és néha nagyobb károkat okoz. Sok nemzsidónak (beleértve a keresztény papságot és vallásos embereket, továbbá néhány teszõleges irányzatú marxistát) az a csodálatraméltó véleménye, hogy a zsidóüldözés bûnbánatának egyik eszköze az, hogy a zsidó gonosztettekrõl hallgatnak és résztvesznek azok kényszerû hazugságainak terjesztésében. Az antiszemitizmus vádját (vagy zsidók esetében az öngyûlöletét) mindenki ellen, aki a palesztínok kirekesztése ellen van, vagy a megengedett változattól eltérõ tényekre utal a zsidó vallásról vagy a zsidó múltból hozzák föl ellenségesen a zsidók nemzsidó barátai vagy maguk a zsidók. Ennek a csoportnak a nagy befolyása minden nyugati országban, különösen az USA-ban (és más angolnyelvû országokban) lehetõvé teszi a rabbiknak és a júdaizmus tudósainak, hazugságaik nemcsak ellenállásmentes, hanem jelentõs segítséggel való terjesztését. Valójában sok antisztalinista csak csodálata tárgyát cserélte ki, és afelé hajlanak, hogy a zsidó rasszizmust és fanatizmus lelkesebben és alattomosabban támogatják, mint a legtöbb hívõ sztálinista a múltban. Noha minden rossznak a vak sztálinista támogatása 1945 után különösen erõs volt, amikor a valóság az európai zsidók kiirtásáról ismertté lett, hiba azt föltenni, hogy ez a jelenség csak akkor lépett föl. Épp ellenkezõleg, egészen a szociáldemokrata körökig lehet azt visszakövetni..  Moses Hess, Marx egyik korai barátja, aki Németország elsõ szocialistáinak egyike volt, késõbb rendkívüli zsidó rasszizmusával tûnt föl, akinek 1858-ban kiadott véleménye a tiszta zsidó fajról éppolyan ostobaság, mint a tiszta árja fajról kiadottak náci változata. A német szocialisták, akik a német rasszizmus ellen harcoltak, hallgattak a zsidó rasszizmusról. A zsidó Hitler elleni háború idején a brit munkáspárt egy tervet hagyott jóvá 1944-ben a palesztínok kiûzésére Palesztínából, amely Hitler egy korábbi (kb. 1941-es) tervével a zsidókat illetõen azonos. Ezt a pártot a pártvezetés zsidó tagjainak a nyomására hagyták jóvá, amelyek közül sokan erõsebben a mottó szerint dolgoztak: 'A saját mispoche (család) elõször', az Izraelt illetõ politikájukban, mint ' a saját törzs elõször' elv alapján dolgozó konzervatív képviselõk mint Ian Smith körül valaha is tették. Mivel a sztálinista tabuk Nagy-Britanniában a baloldalra erõsebben hatnak mint a jobboldalra, szinte nem folytak viták a témáról akkor sem, amikor a munkáspárti kormány a Begin kormányt támogatta. Az USA-ban hasonlóak az állapotok, itt is az amerikai liberálisok a legrosszabbak. Ez itt nem az a hely, ahol ennek a helyzetnek minden politikai következménye felismerhetõ lenne. De a tényekkel szembe kell néznünk: Harcunkban a zsidó vallás rasszizmusa és fanatizmusa ellen legnagyobb ellenségeink nemcsak a zsidó rasszisták, hanem azok a nemzsidók, akiket más területeken - szememben hibásan- haladóknak tartanak.(szerző zsidó)

Szabad Hirek